Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1860-08-02 / 31. szám

Pest, 1860. August. 2. ^§|a 31 XII. évi folyam második fele LAPOK Gazdasági A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelenítők e lapok minden csütörtökön két­­ tömött íven. Ftöfizetési díj : egész évre 10 ft ’ 50 kr, félévre 5 ft 25 kr , negyed évre 2 ft 62 kr­­ ujpénzben. Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért s 10 ujkr. A hivatalos bélyegdij minden egyszeri­­ hirdetés után 30 ujkr. Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“­­ Előfizethetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy­­ a könyvkereskedésekben. I Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál szerkesztőséghez utasítandó bérmentett­­ levelekben. A köztelki selyemfonoda, és gubó beváltási árai. A Magyar Gazda 28-ik számában foglalt „selyemgubó árak Pesten“ czim alatti czikket olvasván, keblem két oknál fogva sajnálatos megilletődésre gerjedt: először azért, hogy a­hol igen helyén volna tiszta, el nem fogott kedélylyel vizs­gálni, s ítélni meg ügyfeleink eljárását, ott alaptalan s ferde összeállítás, és gyanúsító, sőt sértő kifejezések ellenzékes szellemet és szándékot lehellenek; másodszor a­miatt, mert az ilyen gyanúsítások az oly embereket, kik a selyemtenyész­tési ügy iránt különben is csekély hajlamot éreznek maguk­ban, attól még inkább elriasztják, s az ügynek nem csak hasz­nos szolgálatot nem tesznek, hanem azt igazán vétkesen hát­ráltatják, károsítják. A czikkíró a­helyett, hogy előbb megkérdezte, vagy máskép megvizsgálta volna, várjon mi oknál fogva tétettek a beváltandó selyemgubók árai a köztelken levő fonoda részé­ről másképen, mint Baloghné asszony és a stájerországi se­lyemtenyésztő társulat által, e kettőnek magasztalása mellett alaptalan föltevésre fektetett számokban fejezi ki a különböző árak viszonyát, s ép oly alaptalanul mondja ki, hogy a köz­telken levő fonoda hány százfolival olcsóbban váltja be a gu­bát, mint amazok, sőt kiszámítja, hogy a köztelken lévő fi­­landa mily roppant nyerészkedést űz minden font selyemnél, hozzá tévén egész komolysággal: ,,természetesen a gubóterme­­lők rövidségére a végén pedig elég méltatlan reá kenni a köztelken levő fonodára: „hogy az egyesek áldozatkészségét kizsákmányolja.1 . Mindenek előtt nem kellene a czikkírónak, mint látszik szándékosan, ignorálni azt, mi mindenki előtt nyilvános, hogy tudniillik a fonoda nem a magyar gazdasági egyesület tulajdona, hanem a magános egyéné, a­kik bizony nem tud­nak róla semmit, hogy a gubó-beváltással akár a czikkí­ó, akár más egyesek áldozatkészségét hogyan és miképen zsák­mányolják ki. A magyar gazdasági egyesület, midőn félévvel ezelőtt választmányi gyűlésén kijelenté, hogy a köztelken néhány tagja által fölállított fonodát átvenni s magáévá tenni czélszerűnek nem tartja, egyúttal megengedte, hogy a zsenge intézet addig, míg a tulajdonosok más elhelyeztetésről gon­doskodhatnának, ott maradhasson. Ezt a czikkíró, vagy lega­lább a „Magyar Gazda“ tisztelt szerkesztősége bizonyosan hallotta, olvasta, tehát tudja is. Itt tehát magánosok vállalata forogván kérdésben, azok eljárása támadtatik meg, melynek védelmére nekik kell síkra szállani. És mivel ezek egyike én is vagyok, — nem ugyan mint­ha a szóban levő czikknek előttem ismeretlen írója irányában válaszra,vagy éppen polémiára fakadni érdemesnek tartanám— de mégis a selyemtenyésztés fontos ügye, és a vele foglalkozó vagy foglalkozni készülő gazdaközönség érdekéből szükséges­nek véltem fölhozni a következőket: Miféle gubókat vált be Baloghné asszony Kolozsváron 1 fton, — minthogy hirdetése, vagy árszabása előttem nem fekszik — nem tudom ; de annyi tisztán áll előttem, hogy a reá vonatkozás, a­mint a kérdésben forgó czikk teszi, a gubó­­árak méltányosságának megítélésében semmi súlylyal nem bírhat; mert a­ki azt hirdetheti, hogy ő a gubó fontját egy fron váltja be, és mást nem mond, az vagy magát vaggy má­sokat akar ámítani , lévén a gubó és gubó közt minőségre nézve oly nagy különbség, miszerint a legjobb neműért fo­rinton felül is fizethet a beváltó, ellenben a roszsza, 20—25 krajczáron vásárolva is, haszonnal sehogy sem, hanem csak bizonyos kárral motolozható le. Nem is képzelhető, hogy szak­avatott ember egy font gubóért nálunk általánosan egy fo­rintot ígérjen, s adjon is, ha csak azon utógondolattal nem, hogy az alávalót ellöki, s visszautasítja. Így tehát a köztelken levő fonoda beváltási árainak megítélésére a Baloghné asszony ez ége alatt fölhozott árszabás alapul nem szolgálhat. A­mi már a stájerországi selyemtenyésztő társulat ta­­riftáját illeti, meglehet, hogy az az ottani körülményekhez alkalmazottan van szabályozva, csak hogy itt oly országos társulat lép föl, melynek hivatása, föltétele­s czélja; évenkint a selyemtenyésztési ügynek áldozatot hozni, mely minthogy száz meg száz egyesek csekélyebb hozzájárulékából kerül ki, senkinek nagyobb terhére nem esik; ide járulván még az is, hogy ezen áldozat tudtomra a kormány részéről is tetemesen könnyíttetik. Ezenkívül azt is kell itt tudni s latba vetni, hogy Stá­jerországban, nevezetesen Gracz környékén, és Olaszország felé a selyembogár növelése már sokkal tökéletesebb annál, mely nálunk­­ még igen gyér kivétellel létezik, főkép oly vidékeken, hol e foglalkozásban a tenyésztők még mindannyian csak kezdők. Nekünk pedig a köztelken levő fonodában leg­is legnagyobb részt ezekkel van dolgunk. Ezek a kisérletek 31 /6

Next