Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-10-20 / 42. szám
Pest, 1861. October 20. GAZDASÁGI A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap két tömött íven. I előfizetési dij : egész évre 10 ft, félévre 5 ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben. Hirdetési dij kétszer halábozott sorért 10 ujkr. XIII.évi folyam második fele. LAPOK , , Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.“ Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. Só fikelhetni Pesten : a szerkesztőségnél, vagy * könyvkereskedésekben. Vidékén minden cs. kir. postahivatalnál szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. a Előfizetés! figyelmeztetés. A 39-ik számmal a július—septemberi évnegyegyed lejárván, tisztelettel kérjük évnegyedes előfizetőinket, hogy megrendeléseiket továbbra mielőbb megtenni sziveskedjenek. Teljes számú példányokkal az idei 1-ső számtól kezdve még szolgálhatunk. Pesten 1861. évi october 20. A „Gazdasági Lapok“ szerkesztősége. Juhászati eszmecserék, válaszul Czilbhert Róbert urnák. III. Tenyészképesség. Az 1857-dik évi juhászati versenyzésnél a tenyészképesség 1—4 fokig, azon második nevezetes és fő tényező, melynek itteni alkalmazásával sehogy sem tudok tisztába jönni. Itt a tenyészképesség alatt alig lehet kevesebbet érteni, mint azon kifejlődött nemes tulajdonokat, melyek a tenyészállatokban öszpontosulnak, és azon képességet, mely által ezen nemes tulajdonaikat utódaikra átörökítik, és így az átörökítő képességet. Igen, csakhogy az itt a szomorító dolog, hogy ezen átörökítő képességet nincs hatalmunkban számokban meghatározni ! igaz, hogy a vérátöröklésre nézve korunk jelesebb búvárai a gyakorlati élet alapján és a tudomány segítségével iparkodtak bizonyos rendszert felállítani, különösen pedig Mentzel 1839-ben a német gazdák egyleti gyűlésében Carlsruheban egy rendszeresített állattenyésztés- és ▼ór-átörökítéstant állított össze és olvasott fel, mely átalános mélytávlattal fogadott ujt annak leghívebb követője Weckherlin lett, ki is azt egész kiterjedésében „Die landwirtschaftliche Thierproduction“ czimü, átalánosan ismert és szélesen elterjedett jeles munkája alapjául választotta és az átörökitési tant tovább fejlesztette s e rendszernek mind e mai napig legbuzgóbb apostola ! — De fájdalom! ezen tudomány még mindég annyira új s annyira fejletlen, hogy még csak most kezd tudományos és gyakorlati szakavatott vitatkozások tárgya lenni, úgy hogy csak kezdeményezésnek tekinthetjük egy szebb és biztosabb tudomány alapjául. Az is igaz, hogy Mentzel és Weekherlin átörökítő rendszere a legújabb időben a discussiók terén már egy más ellentétes rendszert is szült Nathusius és Settegast tanaik szerint, de ezen ellentétes két rendszer közül, meg koránsem vagyunk jogosultak biztosan választhatni annyival inkább, miután az ily titokteljes kérdésekben koránsem a felállított rendszer iránti vonzalom és előszeretet, hanem a száraz tények és következetes bivárlatok alapján kifejtett eredmények fogják majd csak meghatározhatni a tiszta igazságot ! — Már ha maga a tudomány ingadozó a tenyészképesség meghatározásában, mennyivel bizonytalanabb a mi tapogatódzásunk, mely a szó szoros értelmében csak gyanitásokon fundálódik. Mert ha Weekherlin tanár egész kiterjedésében elfogadjuk is és saját tenyésztésünket az ő rendszerére hasírozzuk, és a beltenyésztést, sőt a családi tenyésztést a legnagyobb szigorúsággal és következetességgel hajtjuk is végre, nem mindennapi dolog-e szép reményeinkben csalatkozni! — nem történik e meg, hogy a legjelesebb szülők ivadéka minden szép tulajdonokkal felruházva és a saját magunk által controllírozott constantia mellett is koros ivadékokat nemz ? — sőt éppen azért, mert a visszfajzást (n. b. a Rückschlagot czélirányosabnak találtam visszfajzásra fordítani, mint a németes hangzású visszaütés szószerinti fordítást), maga Weekherlin, temérdek ivadékokon keresztül vitt constantia mellett is lehetőnek állítja, lehetünk-e saját nyájunkban is az átörökítésre nézve teljesen biztosítottak ? 42