Gazdasági Lapok, 1864 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1864-11-16 / 46. szám
654 fekvő szellős szárító félszerekben szétteregettetnek és gyorsan megszárittatnak. Hogy a száradás még gyorsabben történjék, a lenszárakat kis rakásokként (6 — 8 fontonként) két két fapálcza vagy dorong közzé szoritván, ezeket a félszerben felfüggesztjük. Ily módon 3—4 nap alatt könnyen megszárad a len annyira, hogy most mesterségesen néhány óra alatt tökéletesen megszáradhat és a további munkálatok alá vétethetik. A len mesterséges szántása a legkülönfélébb szárító készletekben történhetik; a közönséges sütő kemenczétől fogva a meleg levegő vagy gőz által fűtendő szárító kamaráig, ezen készletek minden fokozata használtatik e czélra, azonban e sok szárító készlet bármelyikét használjuk is, soha sem szabad megfelejtkeznünk arról, hogy a hőmérséklet az 50 Reaumur fokot túl ne lépje, mert különben a rost minősége tetemesen szenvedne. Flandriában a len szárításához külön száritó kemenczék épitetnek, melyek következőképen szerkesztvék: a földbe egy 5 — 6 láb hosszú, 2— 3 láb széles négyszögletes mélyedés ásatván, reá egy vas rostélyt tesznek, melynek egyes nyílásai 2 hüvelyknyi szélesek; ez a tűzhely. E fölé építtetik a szárító kemencze, mely gyakran nagyon széles és magas, úgy hogy nagy mennyiségű lent lehet benne egyszerre szárítani. Alakjára nézve rendesen felől szélesebb mint alól. A kemencze kültartalmához mérve tüzet rakván a rostély alatt, miután az jól átmelegíik, a parázst azonban kihúzzuk belőle (valamint a sütő kemenczénél) s a lenkötegeket helyezzük belé, melylyek abban tökéletesen megszáritandók és néhány óra alatt könnyen meg is száradnak. Meg kell még jegyeznem, hogy nem szabad ezen kemenczéket tökéletesen elzárni, sőt inkább kis légvonatnak mindig kell benne uralkodnia, mert különben az elpárolgó vízpára a kemencze kihűltével lecsapódtatnék és a száraz len ártalmára válnék. Ezen szárítási módok rendkívül veszedelmesek, egyetlen egy kis szikra képes egy terjedelmes kemencze tartalmát néhány másodpercz alatt lángba borítani és a gazda termését vagy legalább annak egy részét megsemmisíteni. Nálunk Magyarországban (nem különben Olaszhon, Németország déli részeiben, Stajerhon, Karinthia, Würtemberg stb.) a len szárítása rendesen csak a nap sugaraira bizatik, mi azonban csak nagyon ritkán elégséges. A lenszárak töréséhez szükséges, hogy azok tökéletesen szárazak, rendkívül törékenyek legyenek, mely szárazságfokozatot napon szárítás által alig lehet elérni. A lennek kemenczékbeni szárítása által indokolt tűzveszélyeket elkerülni rendkívül szükséges és fontos, de nem csak mezőgazdasági hanem nemzetgazdasági szempontból is. Mily szomorú következményei vannak gyakran ezen szárítgatásoknak, hány ház, hány falu van áldozatja a lenszárításnak, és ki tudja hogy mennyi kárt fog még e miatt szenvedni az emberiség. Pedig mindezt igen könnyen lehet elkerülni az által, hogy a száritó kemenczéket a faluktól oly távolságban állítjuk fel, mely távolság megszünteti a tűzveszedelmet és biztosítja a falut vagy helységet. Ily távolság zsúppal födött lenszárítók részére 600, cseréppel fedett szárítók részére pedig 300 lépés, a falu vagy helység utolsó házától számítva. Legtöbb helyen a paraszt gazdák sütő kemenczékben a falvak közepette szárogatják lenyöket, és ez okozza azon sok tűzvészt, mely leginkább a lenszárogatás idejében dühöng. Külföldön, Hollandia, Belgium stb. államokban szigorúan meg van tiltja ily nemű szározgatásokat a falvakban eszközölni, hanem kiki kényszerülve van ezt az illető hatóság által meghatározott kitűzött helyen létesíteni. Felemlítést érdemel azon kitűnő intézkedés, mely e részben Hohenlohe herczegség minden helységében feltalálható. A szárító kemenczék (összeköttetésben lévén a törő kamarákkal) a falun kívül a község költségein épitvek, a gazdák rendelkezésére adatnak akkép, hogy azok kötelesek az illető hatóságnál (község elöljárójánál) feljelenteni, midőn azt használni akarják. Mily jó volna kedves hazánkban is ilyféle intézményeket életbe léptetni, melyek az állam jólétét, a haza boldogságát előmozdítják. 15.) A len további kezelése. Miután a len csak akkor válik piaczi áruvá, hogy ha fonásra vagy szövésre alkalmatossá tétetett, ennek további megmunkálása t. i. törése, tilolása, gerebenezése stb. egyszóval a lenrost és farost egymástóli tökéletes elválasztása, szintén a gazdasági munkák közé számítandók és igy kétségkívül a gazdát illetik. a.) A len sulykolása. (Botten). Ezen műtét Németország némely részeiben (Hessen Kassel, Hessen Darmstadt, Mecklenburg stb.) megelőzi a len törését, miglen Belgium és Flandriában azt helyettesíti. A len valamely kemény és egyenes padlózatra szétteregettetvén, megsulykoltatik. E végre kemény erős 12 hüvelyk hosszú, 6 hüvelyk széles és 4 — 5 hüvelyknyi vastag fasulykot (Botthammer vagy Flanel) használunk, melynek alsó lapján mintegy 6 — 9 kereszt rovás vagyon és melyek ugyanannyi párhuzamosan kiálló háromszögletes tompa élű bordákat képeznek. Ezen sulyoknak 2 %—3 lábnyi hosszú fanyele van, mely görbe lévén, nagyon könnyen kezelhető. A len elteregetésénél különös figyelmet kell fordítanunk arra, hogy az lehetőleg egyenletesen történjék. Legjobb egyszerre csak egy köteg lent teregetni széjjel akkép, hogy a gyökvégek egy egyenes vonalat képezzenek (azaz hogy egy gyökvég sem álljon küljebb vagy beljebb mint a többi), a szárak egyenesen és párhuzamosan feküdjenek, a kiterített réteg pedig ne legyen vastagabb 3 és vékonyabb 2 hüvelyknél, mert míg az első esetben a vastag rétegen keresztül nem hat tökéletesen a sulyok, az utóbbi esetben t. i. ha a lenréteg nagyon is vékony, a szárak egy része a gyakran egyenetlen padlóba szoríttatnak, e sulykok pedig nagyon elhasználódnak. A munkás lába végével a len egyik végét lenyomva tartván, a szabad felét ismételve megsulykolja, ezután ugyan azt teszi a len közepével és végül bugavégével. Ezen háromszoros sulykolás után a lent megforgatván és megrázván, a sulykolás ismételtetik az döbbent rend szerint, és pedig legelőbb a gyökvég, ezután közép és végül a bugavég sulykoltatván meg. A megsulykolt len összetolatván, markonként szedetik fel; a sulykolás alatt netalán megzavarodott szálak helyre igazgattatván, azt a falhoz támogatjuk. Flandria leghíresebb lentermelő vidékein csak annyi len sulykoltatik meg egy ízben, a mennyi ezután 2 — 3 szorra megsimitathatik. Ennek fő oka abban rejlik, hogy a megsulykolt lenkönyebben ragadván magához a