Gazdasági Lapok, 1865 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1865-11-22 / 47. szám
W'WWV/W'N.'N. VW>-'W\.'V.VWVWV.'V\'^ Pest. 1865 November 22. 147! XVII. évi folyam 2-ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ^Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Megjelennek e lapok minden szerdán 11/,—2 l $ tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft.,. í £ 1 félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. ujpénzben. I (J . Szerkesztőség: a M. Gazd. Egyesület köztelkén !(a Hői ut, 12. sz.), hova a tudósítások s í egyéb levelek is intézendők. Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken, minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. A magyar bor arany jövője Angliában. Ki szemügyre veszi Anglia eddigi merev ragaszkodását bevett szokásaihoz, és áthatja a varázs erejét, mely a politikai rajongásban gyökerezik, miszerint az ország hatalmának kifejtése, sikerrel koronázott ősi intézményei változhatatlan fenntartásának tulajdonítandó e csökönösség a „God save old England“-ban (isten tartsd meg D'Angliát) találja vallásos kifejezését: —lehetetlen eltitkolnia maga előtt, hogy valami ellenállhatlan mozgalom viszi magával a kevély britjét, melyet mintegy delejes álomban követ, s általa szokásainak előidézett változásai közepett már is kényelmesebben és szabadabban érzi magát; sőt alig bírja megfogni, hogy valaha még másforma is volt. Minden magas egyházi és pap uralmi borzalom mellett, a különböző nyilvános parkokban végre megrendül vasárnapokon a zene, mely a leghízelgőbb módon tudja a gondterhelt kedélyeket megkönnyíteni, a fris munkának újból való felvételére megerősíteni, úgy hogy alig felfogható, mint ismerhették és ismerhetik annyira félre istennek küldöttei földi hivatásukat, hogy a hat napi hosszú dőzsölésben kifáradt, életunt gazdagok álmát tovább horkolni engedik, s a mindenkiért gondoskodó munkás erkölcsi felépülését, saját érdeke ellenére, megsérteni nem átallották! Hogy magánkörökben, ily nyugnapokon ének és vidám hangszerek a„sacred pieces“ (a zsoltárokat) kiszorították, azt mutatja épen, hogy a megvetésre méltó képmutatás eddig gyakorlott cultusát restellik, melyet csupán a végett találtak fel, hogy az éjt sötéten tartsák. A farizeus bérenczek, kik ünnepnapokon a kedv és szórakozás után kapkodó népet siránkozások és betanult szemforgatások által émelyíték el, piszkos vadonba űzvék, hol félelemkeltő, kialkudott éhenczek (Hungerleiderbande) veszik körül, kiknek útjából minden véletlenül arra vetődött tisztességes öltözetű ember kitér. A falonokban is kezd az élet lassan-lassan kellemessé lenni; a korábbi feszes úri etiquette a continentális hangnak enged helyet, s az eddigi női kegyesség (prüderie) helyébe kellemes lendület lépett, mi az angol nőt bensőleg is a föld legszebbjei közé sorozza. A gazdagok és magát jól biró középrend asztalai, melyek különben a fertály-ökör darabja alatt meghajoltak, melynek primitiv elkészítése, a forrón főtt káposzta és egyéb halszagu zsíros ételek párolgása mellett, étvágyölő illattal jár : most a legizesebb gyümölcsökkel vannak megrakva és jó szagu virágedényekkel diszitve; a húsdarabokat egy mellékasztalon, boncztani törvények szerint moti állik föl, ő ízletesen egymás mellé rakják ,ás ha kevéssel ezelőtt valamely gyöngédebb , idegü nő, ily véres és nyers hulla-darabok szemlélésénél közel volt ahhoz a veszélyhez, hogy elájuljon: ma már az Angliát először meglátogató urak és delnőknek egész figyelmöket kell arra fordítani, hogy azt az elegantiát elérjék, melylyel a csinosan vagdalt falatokat az angolok szájukhoz viszik. Miután ez örvendetes változást a mai Anglián észrevettük, miáltal némi költészet lopódzik az anyagi foglalatosságok közé, s az élet kényelmének feltétlenül emelkednie kell: áttérünk a jelen elmélkedésnek „Magyarország borgazdagságát“ reményteljesen megvilágító pontjára, s az olvasó maga vonjon belőle következtetést, várjon a czímet illetőleg: „A magyar bor arany jövője Angliában, nagyon vérmesek voltunk-e? E sorokra alkalmat szolgáltatott nekünk dr. Robert Druist, ünnepelt angol orvos, és a „Report on cheap wines“ (olcsó borok jegyzéke) röpirat szellemdús szerzője, ki nehány hét előtt Magyarországot beutazá, hogy borainkat ■ itt helyben tanulja ismerni. Dr. Druist utolsó művében szeszes italokhoz szokott földjeinek számtani csalhatatlansággal kimutatta évek óta szaporodó számítási tévedéseit; statistikai kimutatásából itt csak egy kis kivonatot adunk. „1863. Portugalba, Azores és Madeirába 1,445,354 gallon britt szesz szállíttatott; holott Anglia ugyanazon évben e tartományokból 3,634,345 gall. bort 20% szeszszel vegyítve kapott vissza. Portugálba e szerint roppant, áron 726,869 gall. szeszt csempészett be Angliába bor nevezete alatt, miután egy gallon szesz ára Angliában 2 shilling. 47