Gazdasági Lapok, 1866 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-10 / 41. szám
Pest, 1866. October 10. XVIII. évi folyam 2 ik fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat .Megjelennek e lapok minden szerdán 1’/,—2 tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 100 ft., félévre 5 ft. negyed évre 2 ft. 50 kr. uj pénzben. 1~ 1 Szerkesztőség: $ a M. Gazd. Egyesület köztelkén ›• ›(üillői ut, 12. sz.). hova a tudósítások s S › fi' egyéb levelek is intézendők. 1 Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél, vagy _a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bérmenteti levelekben. Előfizetési figyelmeztetés! Lapjaink juli. sept. negyed évi folyama lejárván, tisztelettel kérjük megrendeléseiket mielőbb megtenni szíveskedjenek. Pest, 1866. oct. 10-én. Gazdasági levelek. Kedves barátom! Sokszor beszélgettünk mi azon dolgokról, melyeket a jelen levelekben megérinteni fogok, s utoljára, midőn együtt valánk, melegen nógattál arra, hogy szóval kifejtett nézeteimet tenném alkalmilag papírra s közölném másokkal is. Kezdem kívánságodat teljesíteni, ámbár messze van tőlem nézeteimnek valami fontosságot tulajdonítani, mert régen meggyőződtem már arról, hogy az elvetett magból, ha legépebb is, aránylag csak a legcsekélyebb rész ered meg és hoz utóbb némi gyümölcsöt. Csaknem úgy vagyunk az irodalmi magvetéssel is, mint állunk évek óta gazdaságunk és gazdálkodásunkkal. Itt az áldás, amott a kellő figyelem és tekintetbevétel — hiányzik. Ez oka aztán, hogy az eredmény oly szegény, és hogy a magvetők, — a szellemiek és anyagiak — lassankint kedvüket vesztik a kétes, az ösztövér vagy épen semmi sikerű munkától. Munkálkodnunk kellvén azonban minden esetre, legyen bár a kilátás siker és eredményre csekély, s kívánjon bár az emberi állapotok javulása hosszú időt, engedek felszólításodnak, s elmondom nézeteimet egy némely fontosabb gazdasági kérdéseinkről. Múltkor, ha jól emlékezem, mezei gazdaságunk múltja, jelene s jövőjéről beszélgettünk. Szives engedelmedből erre akarok visszatérni ezúttal. Múltnak tekintem azon időt, mely negyvennyolczczal találta befejezését; jelenneki azt, mi azóta mostanáig lefolyt; s jövőnek a mi ezután jönni fog. Roppant különbség fekszik e három rendbeli időszak között; nagyobb mint a legtöbben gondolják. A múltnak gazdasági termelése miből is állt sajátlag ? Pontos behajtásából a dézsmáltak és szigorú leszolgáltatásából a robotnak, e mellett egy kis házi gazdálkodásból, időtöltésből ingyen erővel. Ehhez persze hogy nem sok tudomány kellett, de tőke sem, felszerelés sem, utánlátás és számítás sem. Ment mégis a gazdálkodás, mint mondták „more patria“ s a földbirtokos mellette úgy annyira jól érezte magát, hogy az „extra hungariam“ féle közmondás is ezen dézsma és robotidőnek szakában keletkezett! Ha azt nézzük és kerestük volna, hogy mekkora földről s mily erő és idő pazarlással állítá elő a múlt idő terményeit, akkor persze az eredmény, a válasz igen szomorító leendett; találták volna, név szerint azt, hogy terület, idő és erő kiadás tekintetében hazánk alkalmasint a legdrágább termeléssel bír Európa minden fejlettebb országai közt. Ezt azonban a múlt időben alig kereste valaki. Hisz föld volt elég, adót fizetni nem kellett , a munka és idő ráfordítás pedig szintén nem az előbbeni árat terhelte, hanem nagyobb részt a volt úrbéres osztálytól származott, így élt hazánk földbirtokos osztálya századokon keresztül. Azt hitte, hogy boldog ő, és dicső azon haza, melyért nem egyszer hősiesen áldozta föl vérét, és vagyonát. Volt is látszólag a dologban valami. A veszélyt, mely ez állapotban rejlett, csak igen kevesen sejtették s ezek a gondolkozó szellemek voltak, kik messze bele tekintenek a jövőbe, s minőket, gyéren bár, minden idő és minden 41 % éves előfizetőinket, hogy további A „Gazdasági Lapok“ szerkesztősége.