Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-12 / 37. szám
576 legczélszerűbb a birtok talajára nézve: az értelmes s hozzá a szükséges eszközökkel rendelkező mezeigazda alkalmas körülmények között attól is eltérhet, s nemcsak magának volna e változásból haszna, hanem a talajra nézve sem válhatnék az káros hatásúvá. — Hol ennek határa, meddig terjeszthető e szabad eljárás? ez egyedül az illető földterület termőképessége, osztályzata és jellege minőségétől függ. Feltéve ugyanis, hogy a talaj termékenységének emelésére mélyebb szántás, s az alréteg megmunkálása által új segédeszközöket nem keresünk, s hogy továbbá a földet a gyomtól lehetőleg tisztán tartjuk, a termés eredményében az egyes talajnemek mégis nagy különbséget fognak mutatni az esetben, ha folyton akarnánk rajtuk termelni a nélkül, hogy mindannyiszor kellőleg is trágyáznánk. A mondottak a következő elmélkedésre vezetnek. Ha átalában lehetséges volna, hogy pénzszűkében szenvedő, vagy pénzszomjas birtokosok, vagy bérlők a birtokukban levő földnek feltárult trágyaelemeit, melyeken főleg alapul annak természetes termékenysége, kimeríteni akarnák, mi kevés termékeny föld maradna még fenn, s lenne található nálunk átalában ? Ámde a talaj különböző természetes termőképességeinek aránya olyan, hogy azon föld, melyen holdankint csak 4—5 mérő búzát arathatunk, a legnagyobb valószínűséggel semmi tiszta jövedelmet sem ad, mert a termés pénzértéke a művelési költséget, s a vetőmag árát nem fedezi. Ellenben, hol a talaj háromszor annyit, tehát tizenkét, egész tizenöt mérőt ad, már itt lehet jövedelemre, habár csekélyre is számítanunk. Azon föld végre, hol ötszörösen, tehát 20—25 mérőt arathatunk, már jóval nagyobb tiszta jövedelmet nyújthat. Tegyük fel már most továbbá, hogy e három különböző birtokos földje termé-szetes termőképességét növelni, s azt magas művelési karba helyezni kívánná, s e czélból vásárra menne takarmány, trágya beszerzése végett, észre fognánk venni, hogy ezen kívülről behozott termékenyítő elemek hatása a háromféle talajra igen különbözőleg fogna nyilatkozni. A takarmány és trágyavételre fordított pénzösszeg t. i. a soványabb talajnál eredményezné ugyan, hogy a termés busz mérővel nagyobbodhatik, ötről tehát huszonötre emelkedhetik, azonban a középminőségű talajnál ezt már nem lehetne várni, s az az eredeti termésen felül húsz mérővel többet bizonyosan nem fogna adni, s még kevésbé fogna emelkedni a legjobb föld termése, huszonötről negyvenöt mérőre. Világos tehát, hogy a fölösleg, mely a termelési költségek leszámításával a tiszta jövedelmet adja, s mely ennélfogva az utóbbi esetben a kívülről behozott termékenyítő elemektől függne , aránylag legnagyobb a sovány , legkisebb ellenben a legtöbb természetes termőképességgel bíró földön. És épen az itt megvilágosított tényálladék magyarázza meg egyszersmind legjobban azon tüneményt is, hogy a könnyebb talajú birtokok tiszta jövedelme Ausztria é s Németországban az utóbbi időkben oly nagy mérvben emelkedett. Ha azokat nehezebb talajú birtokokkal vetjük össze, látni fogjuk, hogy emezeknél olcsóbban művelhetők meg, bizómarha tartására is alkalmasabbak; s azon kétkednünk is alig lehet már, hogy takarmány és trágyaszerek beszerzése által több esetben már oly kárba hozattak, miszerint termékenységben az agyagos és nehéz agyagföldek természetes termőképességével versenyezhetnek. De még azon további tapasztalást is meríthetjük mindezekből, hogy a könnyebb talajnemek e termékenysége sokkal nagyobb mérvben függ a takarmány- és trágyaszerek beszerzésére fordított tőkétől, mint a nehezebb talajoké. E mellett nem szabad felednünk azt sem, hogy könnyű talajú birtokaink fokozott termékenysége, s a tisztajövedelemnek innét származott emelkedése nagyrészben még az évek hosszú során át beszerzett takarmány- és trágyaszereknek tulajdonítható. E növekedett termékenység az, mely a birtok javult állapotát jelzi, s ép e mesterségesen emelt jó karban létes az ismét, mely az ilyszerü könnyű talajoknál nagy könnyűséggel s rövid időn aláhanyatlik, mig végre az illető földeknek csupán természetes termőképessége marad hátra. Most már mindezekből kiviláglik, hogy a bérletösszeg nagysága, melyet a bérlőnek valamely birtokért fizetni kell, a könnyebb talajnemek kivételével a fennebbi viszonyok között, a gyakorlatban főleg s döntőleg a „talaj természetes termékenységétől“, nem pedig azon mesterséges állapottól függ, melyre az a kívülről hozott trágya s takarmány segélyével emelkedett. Még kevésbé függhet azon tőkétől, melyet a bérlő a birtokba ruházni kíván. Ki ezen kétkednék, tekintsen körül, mi gyakran határosak a művelés legmagasb fokán álló s pazar tőkeberuházással javított mezei birtokok, mindjárt tőszomszédságban oly birtokokkal, melyek épen ellepkezőleg tönkre silányulvak. A szegény mezei gazda földje terméseiből aránylag ép annyi tiszta jövedelmet tehet félre, mint amaz említett, földjeit sokkal belterjesebben művelő mezei gazda. S ha a bérbeadó nagyobb bérösszeget kívánna a bérlőtől azon oknál fogva, mivel az utóbbi nagyobb összeget fektet a birtok megművelésébe : a bérlő bizonyára méltán ellenvethetné, hogy a nagyobb tőke befektetéséből származó jövedelemtöbblet teljes joggal csak őt illetheti. (Vége köv.) Tanulmányi kirándulások József főherczeg ö Fensége kis-jenői uradalmába.*) (A kolos-monostori gazd. tanintézet növendékeinek tanulmánya.) (Folytatás.) Az uradalom talaja egyátalán igen mély-kötött fekete agyag. A termőréteggel egynemű altalaj ötszámra megyen le egyenlő minőségben. Némely mélyebb térségeken, hol hajdan a vízálláit, a szerves növénymaradványok igen nagy és jó (nem savanyu) tömegét találjuk jelenleg is, melynek termőereje csaknem a mesésbe megyen át. De vannak az uradalomnak aztán használhatlan térségei is, a minden gazdasági kerületben kisebb nagyobb mérvben előforduló szik foltokban. A szikek egy része szelídnek mondható, mert habár szántóföldi használatot nem is enged meg, de igen jól tápláló füvet terem; más része azonban egészen vad és semmi növényzetet nem hord magán. A szántóföldek kitűnő termékenysége szerint jó tenyészhelyet talál itt minden műveleti növény s kedvező időviszonyok között a dús termés be is szokott köszönteni. A gazdasági növények közül termesztetnek a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri és repere. A nagy mennyiségben igényelt téli takarmányt a szép luczernások, mohar, takarmányrépa, zabos bükköny s a réti széna adják ki, mely utóbbi több ezer holdra menő rétről nyeretik. — Az igás marha nyári istállóztatásához szükséges zöld takarmányt a zöld tengeri nyújtja. — Hogy a rendes vetés-forgások már régóta életbe léptetvék, mondanunk is felesleges. A búza és rozsból a közönséges fajtákat vetik; néha a magváltoztatáshoz is folyamodnak, mely czélra a búzából vetőmagot a Bánátból szereznek. — Árpából újabban a kétsoros Chevalier árpát vetik a legjobb sikerrel. Nagy területet foglal el évenkint a termeltetni szokott tengeri, melynél a sormüvelést alkalmazzák s a munkáskéz hiányának pótlására a sormüvelő eszközöket, lókapákat, sorkoronákat s töltögetőket veszik igénybe. — A luezernások a természetes s kisebb termést