Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-09-12 / 37. szám
Pest, 1872. September 12. 89 XXIV. évfolyam II. tele. OSZDáSÁGI LAPU A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. ,Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arany orcát/* Megjelentnek e lapok minden csütörtökön 2 tömött ivén. — Előfizetési díj: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 krt. — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak : a szerkesztőségnél, a hirdetési kezetőségnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz . II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Bécsben (Wien, VII. Bandgasse Nr. 6.) Lapjainkra az idei első számtól kezdve folyvást lehet előfizetni. A múlt évi folyamból netán hiányzó számokat utánpótoljuk. Biztosítás a talaj kizsarolása ellen a hajszonbér-szerződéseknél. Évek hosszú során át a mezőgazdasági szakirodalomnak egyik kedvence, s a legkülönbözőbb oldalakról tárgyalt themája Liebig Justus elmélete a talaj kizsarolásáról. E tant jelenben annyira már kétségkívül megforgaták, hogy tudományos jogosultsága minden támadáson felül áll. Ezzel egyszersmind, az amint a dolog menete hozza magával, előtérbe lépett a kívánság, ez új elmélet eredményeit a mindennapi élet praxisában is sikerrel alkalmazni, s a tudományos meghányás létesítette gyakorlati kísérletekből lehetőleg anyagi hasznot is húzni. E kívánság legvilágosabban a bérszerződésekben nyilvánul, s épen itt jelezne nagy előmenetelt az új Liebig féle elmélet gyakorlati alkalmazása. Alábbi vizsgálódásunkban megkísértjük, mennyire lehetséges ez utolsó kérdés megoldása. Annyi már a jelenben is világos, hogy köztudomásra kell jönni azon különbségnek, mely a talaj természetes termékenysége, s termési képessége és a gazdaságon kívülről hozott trágya által javított talaj minősége között létezik. A közélet az utóbbiról azt mondja, hogy „bizonyos karban“ áll; innen a kifejezés, a birtok „jó vagy rész karban, kitűnő vagy csekély művelési állapotban van“, mi alatt értjük azon javulást vagy hanyatlást, melyet az illető birtok természetes termékenysége, és termőképessége czélszerű trágyázás folytán, vagy pedig az el- használt alkatrészek pótlása nélkül — a termés folytonos learatása által idővel elért. Ha most elemezzük a viszonyt, mely a bérbeadó és a bérlő közt e szempontból fennáll, látni fogjuk, hogy a bérbeadó a bérlőnek a bérletárért pusztán a jószág természetes termelési képességének kihasználását akarja átengedni, valójában azon- ban a jószággal átadja egyszersmind azon felesleget is, mely nem a jószágról vett, hanem kívülről behozott trá-gyaanyag által a talajban használatlanul hever; míg ellenben a bérlő a birtokot ismét csak természetes termelő képességével adja vissza; meg kell tehát térítenünk számára mindazon trágyafölösleget, melyet kívülről hozott a jószágra, s abból vetéseivel ki nem vett. Majd látni fogjuk később, hogyan alakul az egyik s a másik a gyakorlati életben. Mindenekelőtt azonban czélirányosnak látszik azon ellentétet, mely a „természetes ter- emelési képesség“ és az értelmes munkálás létesítette „talajmiinőség“ között létezik, röviden szemügyre vennünk s kellő világsgitásba helyeznünk, hogy így az egészről helyes képünk lehessen. Az évek során ismételt művelési kísérletek azon tapasztalásra vezettek, hogy a talaj jeles művelési állapotában egyenlőképpentartható akár istállói, akár vegyi mesterséges trágyával. A birtokosok továbbá rendesen a bérszerződés pontjaiban kikötik azon feltételt, hogy a bérlő bizonyos vetésforgást kövessen. Beható kísérletek e tekintetben is bebizonyíták, hogy a talaj jó karban, s minősége is megmarad akár folyton gabnát vessenek bele, akár folyvást fűtermelésre használtassák, csak megfelelőleg trágyáztassék istállói trágyával vagy egyéb mesterséges trágyaszerrel — az nem tesz különbséget. Ellenben, ha a trágyázás elmarad, a talaj a folytonos kihasználás mellett természetes termékenysége, s termési minőségére esik vissza, mi azonban a talaj minősége szerint különféle eredményekben mutatkozik. Azon kérdést illetőleg végre,hogy miként tarthassuk jó karban a talajt? következő szempontokat kell az e tekintetben tett többoldalú tapasztalatok nyomán szemünk előtt tartanunk. 1. Istállótrágya és mesterséges trágyaszer, mint már említők, egyaránt megfelel a czélnak, csak kellő arányban alkalmazzuk az utóbbit. 2. Ha pedig hatásos légénytartalmú trágyát alkalmazunk, pl. perui guanót, ammoniaksót, vagy salétromos nátront, és pedig pusztán a gyakorlati gazdálkodásban használt mennyiségben, akkor a tapasztalás szerint a magnövények learatása után viszszamaradt tarló csak igen csekély hatással van a következő termésekre. 3. Ha ellenben repczepogácsát vagy egyéb, a kereskedésben előforduló szerves trágyaszert használunk trágyának, melyek a termékenyítő elemeket csak lassan adják ki: a talajban maradt trágya az első aratás után is, mely alá tulajdonkép trágyáztuk a földet, még mindig becses pótlékot szolgáltat a következő aratás emelésére is egy vetésforgás tartama alatt. 4. Az istállótrágyának azonban mégis azon határozott előnye van, hogy utóhatásai hosszabb időre kiterjednek. 5. Havégre ásvány trágyával — tehát kénsavas mészszel, kalcsos hasonlóval trágyázunk, e trágyanemek maradványainak utóhatásai csak igen lassan, s alig észrevehetőleg mutatkoznak, miszerint értéküket meghatározni alig lehet. Mindezek után azonban mégis bizonyosnak látszik, hogy legyen bár egy bizonyos, valamely vidéken dívó vetésforgás a 37.