Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1872-09-26 / 39. szám

Pest, 1872. September 20.­­»»• XXIV. évfolyam II. fele. zDissei­­ A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat." Megjelenttek e lapok minden csütörtökön 2 tömött ivén. — Előfizetési díj: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 kr­t.­­ — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői út 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendő!­. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Artaléken : minden m. kir. postah­ivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak: a szerkesztőségnél, a hirdetési kezességnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz. II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Bécsben (Wien, VII. Bandgasse Nr. 6.) Előfizetési felhívás a­­­azd­asági Lapok 1872. oktob.—decz. folyamára. A lapjaink homlokára tűzött „Hozzunk mezei gazdasá­gunkba mielőbb helyes arányokat" ‘ jelszóhoz híven egyaránt fontosak lévén előttünk a ménei gazdaság egyes ágai, lapjaink főrésze külön rovatozás nélkül mindannyira kiterjed, mint az orsz. Magyar Gazdasági Egyesület közlönye pedig az „Egyesületi közleményekben“ a központi és vidéki egyesületi működéseket, és Tárczánk a gazdasági életre érdekes eseménye­ket, kormányi és törvényhozási intézkedéseket, s kereskedelmi mozgalmakat kiséri figyelemmel. Megjelennek lapjaink hetenkint egyszer két tömött nagy ivén. Az előfizetési díj az eddigi: egy évre lefrt, félévre 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr. o. é. Előfizethetni Pesten a szerkesztőségnél (Üllői­ út 12. sz. köztelek), vagy a szerkesztőséghez czimzett levelek, vagy postai utalványok által. Az idei első számtól kezdve még szolgálhatunk teljes pél­dányokkal. Pesten, 1872. sept. 20. A .,Gazd. Lapok“ szerkesztősége. I. Felhívás a hazai közönséghez! A bécsi világkiállítási magy. kir. biztosság, tagjainak a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által történt kineveztetésével végleg megalakult és testületi működését tény­leg megkezdette a kiállítás főigazgatójával és a kiállítókkal ed­­digelé a végrehajtó bizottság által folytatott közvetlen érintke­zés átvételével. A hazai közönségnek ezt azon hozzáadással hozzuk tudo­mására, hogy a biztosság kedves kötelességének ismerendi mind­azon kérdések tekintetében, melyek a magyar korona országai­nak a bécsi világtárlaton való felléptére vonatkoznak, készsé­gesen megadni a szükséges felvilágosításokat és az egyes érde­kelteket telhetőleg támogatni. Feladatát véli teljesíteni a biztosság, midőn a hazai közön­ség figyelmét mindenekelőtt arra hívja fel, hogy daczára a már is beérkezett bejelentések jelentékeny számának, mely hazánk anyagi és szellemi téren való termelő képességének nagyjában véve méltó képviseltetését helyezi kilátásba, — mégis vannak a hazai termelésnek egyes ágai, az országnak jelentős­ vidékei, sőt megyéi, melyek vagy épenséggel nincsenek, vagy csak felette­­ kisszerű mértékben vannak képviselve. Felötlő jelenség p. o., hogy Bereg megye csak 7, a Hajdú­kerület 2, a Jászság és Kunság 4, Közép-Szolnok 10, Márma­­ros 7, Szabolcs 2, Szathmár megye csak 9 jelentkezést tudtak felmutatni, hogy mezőgazdasági terményekből Baranyának csak 4, Barsnak 3, Borsodnak 3, Csongrádnak 6, Győr megyének pedig épen semmi jelentkezése nincsen, míg ellenben Békés me­gye 115 bejelentést, közülök 60 mezőgazdaságit, tud felmutatni. A biztosság teljesen elismeri ugyan, hogy az ország min­den vidékével szemben egyforma igényeket nem támaszthat, más­felől azonban nem ismeri félre annak szükségességét sem, hogy az ország minden vidékének — tényleges viszonyaihoz mért — és azoknak megfelelő képviseltetése után törekedni és azt el is érni okvetlen szükséges, ha hogy el nem akarunk ál­lam hazánk kulturális állapotainak a világkiállítást látogatók előtt kikerekített összképben való feltüntetésétől. Minden megyének módjában van — ha nem is másnemű — de mégis mezőgazdasági terményeket bejelenteni, melyek — különben is az ország főgazdagságát képezvén — arra hivat­­vák, hogy a bécsi tárlaton kiváló szerepet játszanak. És noha egyes városok és vidékek kiváló részvéte következtében a kül­földdel szemben az egész ország képviseltetése tán kimerítőnek is tűnhetik fel, a kiállítást látogató hazánkfiai nagyon is hamar rá fognak ismerni a hézagokra, nagyon is észre fogják venni azon hazai termékek hiányzását, melyek az ország és első­sorban az illető vidék becsületére, a kiállítás díszére szolgáltak volna. A most említett szomorú jelenség egyik oka azon már is több ízben — de az eredmény szerint ítélve — eddigelé elég­telen sikerrel megtámadott téves felfogás, mely szerint a kiál­­líttatásra csak­is rendkívüli tárgyak, u. m. renekművek volná­nak érdemesek. Ismételten kell tehát kijelentenünk, hogy mindazon tár­gyak, melyek rendes fogyasztás tárgyai, különösen pedig, ha nagyobb mennyiségben gyártatnak illetőleg állíttatnak elő, al­kalmasak a kiállíttatásra, a­mennyiban hazánk össztermelése előtüntetéséhez egy-egy talpkővel járulnak. A jelentkezések imént jelzett hézagosságának egy másik oka, mely az egyes vidékek részvétének csökkentésére teteme­sen nagyobb és hátrányosabb mérvben folyt be, azon bizonyos oldalról tájékozatlanságból vagy részakaratból terjesztett felfo­gás, mely szerint a magyar korona országai a bécsi világtárla­ton nem fognának mint önálló állam, hanem ez alkalommal is mint Austriának provinciája megjelenni. Nem akarunk a világkiállítási országos magyar bizott­mány végrehajtó bizottsága azon számos közzétételeinek ismét­lésébe bocsátkozni, melyek ezen téves felfogást vagy czélzatos 39*

Next