Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

koffert és egyebeket, azután, ha odaadtuk, elvették kezünkből még kézi táskáinkat is! Magunk becses személye mehetett a­hová akart, de szerencsésnek tarthatta magát, ha elvégre, vagy pár órai várakozás és tolakodás után a halomra hányt holmiból sajátját ki­halászhatta. Ügyetlenebb kezelést ennél képzelni se lehet! Még csak je­gyet, vagy nyugtatványt se adtak az átvett holmikról. Való­ságos csuda, ha kiki a magáét megtalálja. Máskor, úgy hallom, több is, más is a rend. Akarom hinni, hogy ezúttal csak a világ­­kiállítás által okozott roppant forgalom szülte ezen amabilis confusiót! Midőn elvégre annyi szenvedés és fáradozás után kezünkbe került a rég látott és epedve várt táska és bőrönd, jött nyakunkra egy uj csapás, és ez az úgynevezett bizományosok szemtelen tolakodása, kik szolgáltaikat erőnek­ erejével reánk akarták tuk­­málni. Ezektől csak elutasítással lehetséges a szabadulás. A jó szó csak tolakodóbbá teszi őket. Mindezek után könnyű megér­teni, ha a hangulat, a­melylyel a világvárosba érkezünk, nem volt valami rózsaszínű! Nyolcz óra lett már, mire a „Hotel Sabloniers-ben“ nagy nehezen egy szobácskát kaphattam! Meny­nyi élvezet volt e helyecske a h­ú­s­z órai zaklattatás és szenve­dés után! A londoni közlekedés nagyszerűsége, minden képzeletet felülmúl. Omnibus, cab, teherszekér, hintó, taliga összevissza és mindenfelé. Köztük, mellettük és közöttük hemzseg az ember, mint a hangyarakás. A feladat, mely mindenkire vár: senkit le nem gázolni, s magát le nem gázoltatni! A roppant világváros, szép házakkal, jó kövezettel, de irgalmatlan rész levegővel mu­tatja be magát. Hogy annyi nyugtalanság után mily jól esett az éjszakai kipihenés — azt az olvasó elképzelheti. XXVIII. Első benyomások és reflexiók Londonban. Julius 17. 1851. Angliába, illetőleg Londonba ehó 5-kén érkeztem. Ne várd szives olvasó, hogy Londont valamely más városhoz hasonlítsam. Ez csak magához hasonlít. Képhez, ha akarod hasonlíthatom; de ez Londonra nézve a kellőnél kedvezőtlenebb lesz, pedig még­is úgy van. E város a Themze távolabb pontjáról úgy mutatkozik, mint egy égő fenyveserdő, ha pedig máshonnan a szárazról nézzük, úgy egy rakás téglaégető kemencze­s tömérdek szénégető gyár halmazának vehetjük. Lépten nyomon érzi, látja az ember, hogy nagyszerű városhoz közelit, de nagyszerűségét nincsen pont a honnan áttekinthetnénk. A tömérdek kőszénfüst, fátyolt borit az óriásra, s őrzi féltékenyen rejtélyes kincsét. Az angol népről egészben véve annyit modhatok, hogy az, a nemzetek közt ép oly jelenség, mint a minő az egyes életre való, saját erejéből fölemelkedett kitűnő egyéniség. E nép­ben összesen túlnyomó a józan ész, a gyakorlati irány. Ezért emel­kedik folyvást magasabbra, hatalom, jólét és befolyásban. A­mit a többi európai államok csak a legutóbbi időkben ráztak le nagy nehezen a fejlődés akadályaiból, azt e nép már két század előtt elhányta magától, s ezáltal amazoknak, sok századdal elibe vág­tatott. Az aristocratiát az angol nem az egyénekben, hanem a birtokban kereste és keresi nagy helyesen, mi­által ezen institutió nála fontos államfentartó hivatását mindig pontosan teljesiti. Jó­szágainak elaprózhatlanságával továbbá elejét vette e nép a föld­­birtoki proletárságnak, mi­által egy részét természetes uton vezérelte és vezérli az ipar mezejére; mezei gazdaságának pedig munkás kezeket adott egyúttal azon egyénekben, kik iparosok lenni nem akarnak, földbirtokosok ellenben nem lehetnek. Ezen intézkedések kiegészítéséül, a czéhrendszert eltörölte régen, és így az ipar mezejére kívánkozó tehetség akadálytalanul követheti haj­lamát. A törvényhozó hatalmat, nem különben okosan osztotta meg a földbirtok és ipar között az által, hogy felső táblája az elsőt, alsó táblája pedig főleg a másodikat képviseli. Felelős kormányá­nak végre adott annyi hatalmat, hogy a jót végrehajthassa, a királynak pedig annyi erőt, hogy a roszát megakadályozhassa. Mindezek sok gyakorlati észre mutatnak. Az európai népek bizonyára sokáig fognak még hányattatni, míg sorsukat hasonló biztos alapokra fektethetik Hogy az angolnál is vannak számtalan dolgok még, melyek másképen lehetnének, az nem szenved kétséget, de köztük s a többi nemzetek közt az a nagy különbség, hogy míg náluk egyes javítandó hiányok léteznek csak n­emezeknél elvétve találunk egészséges társadalmi alapokat. Pedig az európai nemzetek késő rendezkedése, Anglia hatalmának folytonos erősbítését jelenti, miután ezen ország nagysága és hatalma, csak a többi országok kifejlődése által fogja egykoron elveszthetni mostani nagy túl­súlyát. Az angol mint egyén, különösen az ismerkedés kezdetén, nem igen szeretetre méltó. Igen jól tudván idejét értékesíteni, mással, hacsak haszna nincs belőle, nem sokat törődik. Ezt a szárazföldiek rész néven veszik, pedig igen természetes, hogy oly ember, ki el van foglalva, s idejét jól tudja használni, azzal fukarkodik is. „Az idő pénz“ mondja az angol, és csak ő mondja ezt Találón jellemzi ezzel önmagát. Mezei gazdasága az angolnak magas fejlődési fokon áll. Földje természetileg sovány, az emberi ész és szorgalom azonban diadalmaskodott rajta. A szorgalom egyébiránt ezen országban, hol alig győznek annyit termelni, mint a­mennyit a belfogyasz­­tás megkíván, egészen természetes, épen oly természetes, mint szokásos bizonyos más országokban a tétlenség s az indolentia, hol t. i. alig van egyébnek értéke, mint a­mit a termesztő saját szükségére felhasznál! Az angol gazdasági élet és gyakorlat egészen az angol körülmények gyermeke. Hol ugyanis sok eső jár, és nedves az éghajlat, mint Angliában, ott bizony a sok fűtermesztés [legeltetéssel, kaszálással] az egyedüli helyes eljárás. Ehhez jön, hogy a hús igen kapós és jól fizetett dolog. Kétszer oktalannak kellene tehát nevezni azt, ki Angliában a magtermelésnek kívánná szánni túlnyomólag a talajt. Rendsze­rük a mellett hogy a legnagyobb hasznot adja, közvetve még az által is nagy jelentőségű, hogy szerinte a földeket erősen lehet­vén trágyázni, nagy a holdankénti gabnatermelés és ennek foly­tán a tiszta hasz­on. Az óriás iparműkiállítást folyvást a legnagyobb részvéttel látogatják. Anglia büszkén mutatja itt erejét. Kiállítása többet tesz az egésznek felénél. Azon épület, melyben e perczben az összes emberi ész és szorgalom eredménye együtt van, hosszában 800, szélességében 185 lépés. A kiállítás tere a karzatokkal együtt, mintegy 30—85 hold, a mi mértékünk szerint. Anglia után képviselve vannak főleg a következő országok: u. m. Francziaország; a német vámegyesületi államok, Poroszország­gal az élén; Ausztria; Belgium; Schweiz; Amerika; Spanyol­­ország; Oroszország; Portugal; China. A többi átalában nem nagy jelentőségű. Gazdasági eszközökben leggazdagabb Anglia, legpraktikusabb Amerika. Francziaországnak, nincsenek gazda­sági gépei s eszközei, összesen két közönséges ekéjét láttam. Annál gazdagabb mind abban, a­mit a fényűzés csak álmá­ban is kívánhat!*] *] E kiállításról 1851-ben terjedelmes jelentést adtam a magyar olvasó közönségnek ugyan e lapok utján. K. 618

Next