Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1874-11-08 / 45. szám
654 nagy szavakat nemcsak nálunk, hanem miveltöbb szomszédjainknál is gyakran látjuk a pusztában elhangzani ? fogja kérdeni a figyelő. „Értelmiség hiánya“, fogja kiáltani az ítészek egyrésze. Hibás felfogás, tisztelt ítész urak: az értelmiség teremté az axiómát, és így az értelmiség nem jöhet önmagával ellenmondásba, sőt ellenkezőleg ezen értelmiség e feladatát roppant területeken nagyszerűen oldá meg. „A tömegek megrögzött előítélete s ellenszenve minden nyítások iránt“, fogják mások mondani. Téves föltevés: a tömeg természeténél fogva mindenkor hajlandó bizonyos vezérszereplőket követni, gyakran minden fontolgatás mellőzésével úgyszólván vakon. Miként történhetnék ez ott, hol a vezér, eredményeket képes fölmutatni, oly eredményeket, melyek az anyagi jólét fokozása által annyira vonzók a tömegekre. „Az intenzív gazdasággal járó nagyobb beruházási tőkék hiánya, magas kamatláb stb.“, állítja a harmadik. Tagadhatatlan, hogy nagyobb és olcsóbb tőkeforgalom életére a gazdaságnak, azonban a mivelt és számító nagyobb gazda jóltudja azt, hogy a tiszta jövedelmet nem a terület nagysága, mint inkább annak mikénti kezelése határozza meg; és igy még azon esetben is, ha nagyobb területének egy részétől előszeretetből vagy álszeméremből — beruházási tőke előállítása nézetéből megválni nem akarna; — találna bizonyosan módot abban, hogy a javításokat és beruházásokat kisebb területeken megkezdve, erejéhez képest iparkodnék azokat fokozatosan fejleszteni. A kisebb gazdára nézve szintén állnak a fentebb mondottak, sőt reá nézve, ki magában és családjában nagy részben feltalálja azon tényező erőt, melyet a nagy gazda csak pénzáldozattal szerezhet meg, még kedvezőbb viszony fordul elő. „A talaj mostohasága,“ vélekedik a negyedik. Gyenge ellenvetés, melyet már Virgilius megdöntött: „Hic segetes, illic veniunt felicius uvae-------- , „Patrios cultusque habitusque locorum, „Et quid quaeque íerat regio, quid ferre recusat. Tehát megvan az értelmiség; nem hiányzik nagy részben az akarat; vannak módok a kivitelben, és minden mivelhető talajnak van tulajdon mivelési rendszere! hol rejlik tehát oka annak, hogy értelmes gazdáink tulajdon anyagi kárukkal mellőzik a gazdasági helyes arányokat, és azon alternatív hibába esnek, hogy: vagy birtokuk egy részét a régi ugarrendszer mellett parlagon hevertetik, vagy pedig formaszerinti rablógazdaságot űznek ? E mélyen rejlő bajnak okát komolyan fürkésző gazda, végeredményben magához a gazdasági gyakorlathoz fordul; iparkodik ellesni az évtizedeken át észlelteket. Végig tekint először tulajdon tapasztalatain; latra veti tulajdon kísérleteit, elkövetett hibáit, próbálgatásait; előveszi évek során át pontosan vitt jegyzeteit, időjárási naplóját stb. Ezen önvizsgálat után áttér a szomszédok, a közelebb vagy távolabb lakó ismerős miveit gazdáknál észlelttek taglalására, s helyenként egyes tárgyaknál megdöbbenve gondol vissza majd a szép birtoku, nagy képzettségű, s kellő tőkével rendelkezett A. barátjára, ki a keszthelyi, m.-óvári tanulmányokat és tapasztalatokat oly észszerűen iparkodott átültetni birtokára; azonban a siker elmaradt annyira, hogy forgó tőkéjének föláldozása után, jelentékeny adóssággal terhelt birtokát csak haszonbérlet és megszorított életmód által volt képes megtartani — örökre szakitva kedvencz szellemi és anyagi foglalkozásával, a mezei gazdasággal. Majd ismét a hohenheimi előnévvel megtisztelt B barátja jut eszébe, kit szívós kitartása és nehézségektől visszariadni nem tudó lelkülete annyira az örvénybe sodort, hogy tulajdon mintaszerű birtokán jelenleg C. tőzsér űzi a par excellence rabló gazdaságot. Tovább fűzve gondolatait, arcza egyszerre kiderül, megjelenvén szellemi szemei előtt a pompásan virágzó D. gazdaság, hol értelmiség, anyagi jólét, megelégedés, és családi boldogság üti fel fészkét. „Íme három barátom és gazdatársam közül csak egy volt képes feladatát szerencsével megoldani“ elmélkedik a fürkésző gazda. „Hol itt az ok, ezen eltérő okozat megértésére V. D. jeles képzettségű, körültekintő gazda volt. Ugyde A.és B. mindezen kellékekkel felruházva, méltán helyet foglalhatnak mellette ; sőt annyiban előnyben voltak felette, mennyiben az ő birtokaik a termékeny alföld rónáin feküdvén, talaj tekintetében túlszárnyalták D. társunknak a nyugoti Kárpátok lábánál elterülő silányabb birtokát. Fürkészszük az alföldi és az ország nyugati részén űzött gazdaságok mozzanatait. Mindhárom gazdaságban kezdetlegesen az összes terület 26 toc-ad része jelöltetett ki fű és takarmánytermelésre, azon szándékkal, hoggy az arány fokozatosan a marhaállomány növekedése arányában 45/n °-ra emeltessék. A. és B. jól tudván azt, hogy a veres és fehér here nem felel meg az alföldi klima viszonyainak, luczerna és baltaczim mellett burgundit, burgonyát, zabos bükkönyt és tengeri-köles vegyízéket vettek fel vetésforgásaikba, mely azokat a luczerna s baltaczim miatt nehézkessé tette. Ő a szomszéd stájer gazdák példájára vetésforgásait a veres herére fektető, érintetlenül hagyván a jó minőségű kétszer kaszálható természetes kaszálóit, és így gazdászata kerekdeddé lett. A gazdálkodás első két éve kedvezőnek mutatkozván, a marhaállomány szaporíttatott, és folyamatba vétetett a takarmányterület szaporítása. Nemes gulya, hús és tejbő tehenészet, jeles de nem túl finomított juhászat, s megfelelő számú izmos, munkaképes, de fényűzésre nem számított tenyészkancza képezi a marhaállományt. Harmadik évben beköszöntött A. és B. birtokán az alföld oly gyakori vendége a szárazság; a mély gyökü lóhere és baltaczim küzdöttek ugyan a pusztító elemmel, azonban termésük mind mennyiség, mind minőség tekintetében silány maradt. A gyöknövények, daczára a foltozgatásnak, nem tériték meg a rájok fordított költségeket, mig a bükköny- és takarmányvegyizék teljesen elpusztult. Mindennek daczára A. és B. a két előbbi kedvező év feleslegének birtokában ernyedetlen buzgalommal küzdöttek; azonban a száraz tavaszt követő száraz ősz lehetetlenné kötött talajukon még magát a szántást is, annyira hogy a repczevetés végleg elmaradt, valamint elmaradt az ugarlás is, mint előkészítője a rendes őszi vetésnek. Mint rendesen lenni szokott, a száraz őszi, száraz, hó nélküli tél követő, a gyengén munkált és megkésett őszi vetések sokat szenvedtek a téli fagyok, de még többet a koratavaszi havas-fagyos esők miatt. Rozsda és rovarok mint megannyi következményei a beteges vegetatiónak, léptek fel, s beköszöntött a második ínséges év is. A két év nyomora által pénz és takarmánykészletéből kimerült két fiatal gazdánk megritkító, vagy inkább elpazarló marhaállományának egy részét, míg a másik részt megtizedelő a