Gazdasági Lapok, 1874 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1874-10-18 / 42. szám

A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat Budapest, 1874. oct. 18. XXVI. évfolyam II. fele.«§ 42 GAZDASÁGI LAP Megjelennek e lapok minden vasárnap 1/»—2 tömött ivén. — Előfizetési dij: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 kr. o. é. — Szerkesztőség: a Magyar Gazdasági Egyesület köztelkén [üllői ut 12. szám], a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken : minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak: a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, báró Sándor utcza 20. szám, II. emelet 16. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A., Kloster-Neuburstban. — Lapunk negyedéves előfizetése sept. hó végével letelt, miért is tisztelettel kérjük előfizetőinket, miszerint megrendelésüket az oct.a deczemberi folyamra 2 frt 50 kr beküldése által eszközölni szíveskedjenek minél előbb, hogy a lapot még idejében küldhessük. Különben az idei l-ső számtól kezdve is teljes példányokkal szolgálhatunk, az egész évi előfizetési dij 10 forint, félévi 5 forint. Szerz eti képek és jegyzetek 1851-ből. XXVII. Ostendetől Londonig. Julius 5. 1851. Gőzösünk indulása éjfél után két órára volt határozva. Esteli kilencz után tehát rá hordozóskodtam már, gondolván, hogy így csak lesz időm még Brüsselből megrendelt helyem és ágyam iránt tisztába jönni. Nagyban csalódtam, mert ágyam és helyem el volt már foglalva mások által. Kérdőre vonván a steward-ot, ez azzal mentegeté magát, hogy szenvedő nőknek volt kénytelen azokat általadni. Mit tehettem ? Lehordtam a kupeczet s mentem föl boszosan, a hajó födelére, ott töltendő az éjét az ég csillagai s a tenger tajtékzó hullámaival. Indulásunk után azonnal a nyílt tengeren valánk. A fedélzet hemzsegett emberektől. Mig a hajó hullámzása csekély volt, nem hiányzott a jó kedv és csevegés, se mindez nem tartott sokáig. A hajó mozgása csakhamar olyszerű jön, mely alatt csevegni és vigadni senkinek sincs kedve. Néma hallgatás állott be. Kiki meghúzta magát ott, ahol épen egy kis helyet találhatott. Ezen állapot tartott vagy egy óráig. Ami ezután következett, arra fátyolt vetek. Három közül, kettőnek legalább is, önmagával gyűlt meg a baja erősen. Nemsokára a hullámzás oly erőre kapott, hogy a hajón állani vagy járni többé nem lehetett. Ez állapotban legczélszerűbbnek tapasztaltam: a karfához kapaszkodva tűrni, és nézni a sötét semmiségbe! E helyzetben töltöttem az egész éjszakát. A szenvedésért némi kárpótlást csak a szép napkelet adott! Reggeli kilencz óra felé láttam először messze távolban, egy fekete vonalkaként az angol partokat. Tíz órakor beközeledtünk már a partok melletti vizekre, s ezeken a tömérdek kisebbnagyobb hajók, gőzösök és vitorlások bobták a láthatárt. Gyönyörű látvány! A számos hajók messziről szálas fenyőerdők, a fehér vitorlák pedig, midőn lappal állottak felénk, nagyszerű épületek és tornyok gyanánt mutatkoztak. Hasonló látvány ez, a mi Alföldünk délibábjához. Csak miután a tárgyakat megközelítjük, tűnnek el a légvárak, s mutatkoznak a dolgok valódiságukban. Az angol föld előttünk még mindig egy barna s igénytelen vonalka csak. Az előtte lebegő vitorlások árboczai, mindannyi felkiáltó jelek az elterülő víztükrön! Sehogy se hinnénk, hogy az egyszerű vonalon túl, mily nagy erő és hatalom fekszik, és hogy a világ sorsát ezúttal jóformán innen intézik. A tengeren itt-ott helyhez kötött jelekkel és fenálló karókkal találkozunk, melyek vagy zátonyokat, vagy oly pontokat jelölnek, hol hajók mentek tönkre. Ilyen helyeket kerülni kell. Minél közelebb jövünk így a partokhoz, a víz annál csendesebb, s a hajók sokaságában mutatkozó élet, annál nagyobbszerű lesz. Érezni kezdjük, hogy a világvárostól nem lehetünk már messzire. A barna vonal, lassan kint, fehérlő szegélylyé alakul át, s azon túl emelkedni látjuk a földszin hullámait, ültetvényei, épületei, erdei és zöldelő veteményeivel. A Themze torkolatába, mely két—három ezer ölnyi széles, délelőtt tizenegy óra felé érkezünk. A hajózás itt, már egészen folyamszerű. Kényelmesen ülhetünk ismét székünkön, s ha tetszik, jegyezhetünk vagy olvashatunk. Anglia földje és gazdaságai, első pillanatra, nem tesznek valami imponáló hatást. Kevés, megnyirbált fa, ritkán álló majorok, sövényekkel kerített földek, rétek, legelők s hullámos jelentéktelen földszín alkotják az egészet. Áll ez különösen a jobb kézről fekvő részre nézve. A másik oldal valamivel szebb, mert fában és alakulásban gazdagabb. A tengerből és tengerbe jövő és menő számtalan kisebb-nagyobb hajó, a tenger s a Themze, sajátlag azon tényezők, melyek e vidéket érdekessé teszik. Ezek nélkül egyike lenne e tájék a leggyarlóbbaknak. Minél inkább behatunk azonban a Themzén az ország helyébe, annál inkább kibarátkozunk az elibénk jövő képekkel. Szaporodnak az ültetvények, szaporodnak a majorok; szóval az egész vidék folyvást gazdagabb és miveltebb alakot ölt. Kifáradva s türelem fogytán közeledtem így Londonhoz. A tömérdek hajógyár a Themze partjain; a számtalan vitorlás a kikötőkben; a fel és alá siető gőzösök a folyamon; a jobbrólbalról átláthatlan háztenger, a rejtélyes, köd és füstterhes légkör ; szóval, minden, amit csak látunk, nagyszerű tömege és mértékeivel, mély hatást gyakorol reánk. Mire az illető vámhivatalnál partra szálhattam, délutáni négy óra lett, és mire a hajóból tömérdek holmi közül bőrládámat kikaphattam, estelt hét óra volt! Végtelen türelem kell valóban egy ily megérkezéshez. Kemény próba volt az, az álmatlan éjszaka után. Az a mód, amelylyel Londonban bennünket fogadtak, egyátalában nem volt alkalmatos arra, hogy az angol, kitűnőnek képzelt rendről, előnyös fogalmat nyerhessünk. A megállapodás helyén ugyanis, mindenek előtt kihordták a tömérdek bőrládát.