Gazdasági Lapok, 1899 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1899-12-24 / 52. szám

A gazda­ember van annyira soviniszta, hogy egyenlő esélyeknél a saját institutióját pár­tolja, — de van-e értelme ennek, midőn azt látja, hogy az új szövetkezet igazgatóságának na­gyobb része a hitelbank embereiből áll, részben nem is gazdákból, hanem pénzemberekből. Ily igazgatósági összetétellel a gazdaközönség ezt az intézményt magáénak nem tekintheti; mi vonzza tehát hozzá? Avagy a hitelbank tán támogatni fogja a szövetkezetét? Ezt nem látjuk sehol! Inkább attól tartunk, hogy igyekezni fog magának minél több előnyt biz­tosítani belőle! Nem lenne ez az első példa ! Azután a becslési eljárás is gazda­ellenes, hogy ezzel a kifejezéssel éljünk.A gazdaközönség a választott bíróság önkényes összeállítása foly­tán nincs biztosítva a részben, hogy igazát lelje. Ez ped­g nagy hiba egy oly intézménynél, a­melynek „Gazdák biztosító szövetkezetek az el­nevezése. Ezekben adtuk elő aggályainkat és a biz­tosítási ügyet csak némileg is ismerő gazda­társaink igazat fognak adni nekünk, hogy a szö­­­vetkezet megindulásakor a gazdák részéről a tar­­­tózkodás m­indaddig jogosult — a míg ezen hibákon, mielőbb gyökeresen vá­toztatva nem lesz — s tar­­­tunk tőle, hogyha e hibákban csökönyösen meg­maradnak, halva született intézménnyé válhatik. Fontolják meg a kezdeményezők e szavain­kat s a túlságos önbizalom helyett mérlegeljék higgadtan az itt elmondottakat. Most tehát két intézményünk van, melyek nemcsak külön-külön fognak a cartell ellen küz­deni, hanem egymással is kell küzdeniük. Ha pedig párhuzamot vonunk a két gazdai intéz­mény között, azt látjuk, hogy az „Országos köl­csön és biztosító szövetkezet“ hasonlíthatlanul olcsóbb díjakkal dolgozik, és ha bár utánfizetés le­hetősége előtt áll itt is a biztosított, inkább vá­laszthatja azt, amelynél ezen utánfizetés jelen­tékenyen csekélyebb és e mellett a minimális károk kiegyenlítésére is számíthat. A kölcsönösnek is meg van azonban a hiányossága s ez abban áll, hogy az 1898-iki jégkárok viszonyait megrongálván, nem tudja a kellő erőt egy­maga kifejteni. A gazdaközönségnek tehát nagyon nehéz a választása, de tekintve az uj szövetkezet össze­­alkotását és terhes föltételeit, még mindig há­­lásabb a gazdaközönségre nézve, ha a „kölcsö­nöst“ erősíti, mintha az uj szövetkezetét vá­lasztva, a cartellal szemben esetleg „eben gu­bát cserél“.. .- A luezerna termelés kiterjesztése. A magyar statisztikai évkönyv 1897. évi folyamában olvashatjuk a következő adatokat: Létezett Magyarország összterületén 14,598 hek­tár luezerna, 74,232 hektár vörös here és 2861 hektár baltaczim. (Egy hektár 2780 négyzetül.) Tekintve azt, hogy Magyarország szántóföldeinek összege 11.929,923 hektár, a következőknek kell feltűnni. Először is jelentéktelen kis területet foglal el a luezerna, annyira, hogy alig több mi­nt 0, ,1%, másodszor ennél jóval több a vöröshere, mert körülbelül 7-szer annyit termelünk, mint luczernát. Mind a két takarmánynemből nagyon keve­set termelünk, ez pedig nézetem szerint nagy hiba, mert a föld termő­erejének emelésére köz­vetlen és közvetett után nagyon sokat lendít a két jeles takarmánynövény. Lendít pedig olykép, hogy először mint légénygyűjtő a légkörből aquitálja a nitrogént és ezzel a földet gazdagítja, másodszor azáltal, hogy jobb takarmányozás és ezzel nagyobb trágyater­melésre képesít bennünket. Hogy milyen nagy a herések légénygyűjtő képessége, azt a heretermelők igen jól tudják, hiszen az idén is a heretermelő vidékeken álta­lánosan szemet szúrt az, hogy az egyszántásba here után vetett búza nagyobb termést adott, mint a trágyázott és háromszor szántott ugarakban. Hogy pedig mennyi takarmányt nyerhetünk jó években a herésekről, arról tanúskodnak oly községek, a­hol a vörös herét behozva a hármasnyomás ugar­­helyettesítőjének,­­ képesek a kisbirt­okosok nagy tenyészmarhaállomány tartására a nélkül, hogy legeltetnék a marháikat, mert legelők hiá­nyában teljesen az istállózásra vannak szo­rítva. De ha gazdag termésekkel jutalmaz a vörös here, még gazdagabbal jutalmaz a luezernás, mert a jó luezernás 4—5 esztendeig átlag — 30 métermázsa szénát megad egy magyar holdon és ha feltörjük, 3—4 esztendeig trágyázni sem kell földünket, oly buján és gazdagon terem abban minden. A­mi az elfoglalt területet illeti, a vörös here megverte a luczernát nagyon, mert 7-szer annyi vörösherét termelnek Magyarország száraz éghajlata alatt, mint luczernát. Pedig hát éghaj­lat tekintetében, eltekintve nedvesebb hegyi vi­dékeinktől, a luezerna inkább van indikálva, mint a vörös here. Sok oka van annak, hogy miért foglalta el inkább a vörös here a terrénumot, mint a lu­ezerna. Első ok az, hogy a vörös here a tur­nusba jobban beleillik és ugarpótló elővetemé­­nye a búzának. Sőt némely ke­dvező évben, hogyha az apion nem pusztítja el a magtermést, meglehetős szénatermés mellett még annyi értékű magot is terem, hogy valóságos slágernak tekint­hető. Persze a nedves ny­arakon van ez így. Szá­raz években a vöröshere néha minimális ered­ményt szolgáltat szénatermés és szemtermésben egyaránt. A másik oka pedig az, hogy a vörös, here csekélyebb termő erejű földben is még jól terem, holott ilyenben a luczerna csütörtököt mond. Harmadszor a vörös here a vadvizes agyagokban k tűnően terem, holott oly helyeken a luczernával nem boldogulunk. De ne feledjük azt sem, hogy sem egyiket, sem másikat nem termelik oly gazdaságokban, a­hol vagy a kettes (kukoricza és búza) vagy a hármas (ugar, őszi, tavaszi) forgók még dominál­nak, úgyszinte rém a sivár homokokban és szi­kes földekben, melyek pedig nagy területet fog­lalnak el az országban. Ez országunk nagy gazdasági elmaradott-­­ságára vall. Francziaországban a luezernások óriási területeket foglalnak el és ezen ország jólétének nagy előmozdítására szolgálnak. Mily nagy áldás bármely gazdaságra nézve, ha jó luezernásaik vannak ! Az ily gazdaságban takar­mányszükség nincs és jól él sármos marha és hámos ló s jól él a haszonmarha is. Az elősorolt okok közül legnagyobb súlyt helyezek arra, hogy a luezerna a kimerült földek­ben meg nem terem. Ha a föld el van gazo­­sodva és nincs jó erőben, nincs mód arra, hogy jó luezernásokat létesíthessünk. Különösen partos vidékeken nem mernek a gazdák luczernával a partokra kimenni, mert biztosra veszik a kudarc­ot, hanem a rétföl­deket vagy mélyebben fekvő síkokat keresik fel. Tartózkodásuk teljesen jogosult, de megnyugvá­suk a megváltozhatlanban nem, mert a földet lehet oly kárba hozni, hogy a lueterna rajta jól megteremjen. Azt mondom, hogy lehet, de azt is mondom, hogy kell ezt a lehetőséget megteremteni ,­­ szakítani kell már azzal a rendszerrel, hogy csak nyúzzuk és nyúzzuk a földeket ! Semmiből nincs semmi és azok a pompás szűzföldek, a­melyek­ről ez az ország egykor oly híres volt, lassan­­lassan csak az egykori kellemes emlékek közé fognak tartozni. Addig Magyarország általános gazdasági előhaladottságáról nincs joga beszélni senkinek, a­míg a 14,59-s hektár összes lueternaterület helyett nem lesz 145.000,­­ vagy még inkább 300.000 hektár lueterna területe, mert csakis ez esetben virágozhatik föl állattenyésztése és ezzel kapcsolatosan csakis ekkor emelkedhetik föl a szemtélmények és kereskedelmi növények termésátlaga az előrehaladott nemzetek termés­átlagaihoz. De hogy emelni tudjuk liezernaterületeink kiterjedését, tudnunk kell azt is, hogy miként asszonyom, ki kiváló ügyes a libatömésben és nagy májakat produkál, a többszörös kereszt­kérdéseim daczára csak kitérőleg és semmitmon­­dólag adja felvilágosításait. Annyi bizonyos, hogy az agyag az itatóvízben egyik lényeges ingredi­­encia, mint azt Columella is említi, ki az egy­kori Rómában nagyban divatos libahizlalást le­írja, — de ezen fő szeren kívül még sok más szer az mit használnak és mit hosszú volna itt elősorolni. Emellett még száz meg százféle ca­­balistica jön alkalmazásba. S hogy minek ezek, annak az illusztrálására elmondok egyet, amelyet egy paraszt asszonytól hallottam ajánlani. A recept így szól: Napfelkelte előtt el kell indulni és senkihez egy szót sem szólva, egy vályogot lopni. Ezt a vályogtéglát kell felhasználni első töméskor ülő­kének és néhányszor elmondani tömés közben : „Oly nagyra nőljenek a májszárnyak mint ami­lyen nagy e vályog.“ Tömés után felaprózni da­rabokra és a lúd ivóvizébe belőle naponta ada­gonként beleszórni. — Ilyen erkölcsbe ütköző módszer lenne tehát a nagy lúdmájnak ténye­zője !­­ Ehhez hasonló cabálék napirenden vannak, mindenki más és más ilyen ördöngösséghez fo­lyamodik az elérendő siker érdekében. Daczára azonban ezeknek, — nem minden lúd nevel nagy májat. Meglehet azt ismerni már a tömés folyamán, mert a mely pihegve lélegzik, arról előre is lehet tudni, hogy nagy mája lesz és ez csalhatatlan symptoma. A lúdmáj, képezi tehát mág megszámíthatatlan mennyiségben tenyészti a ludakat és pedig egy közönséges lúdfajtát, a­mely testére nézve elég nagy, tollára nézve ve­gyes, fehér és szürkés tarka, de mi a fő, kitűnő tojó és költő és az idő mindenféle viszontagsá­gaival, valamint járványos bajokkal kitűnően daczolni képes. Ez a baromfi tenyésztési ágazat az ottani kis gazdák, zsellérek és cselédeknek valóságos kincses bányája, sőt a Léva városi kézmű iparosok és olyanokra nézve is kik liba­tenyésztéssel nem foglalkozhatnak, de hizlalás­sal igen. S mind­ennek daczára, hogy ezek úgy a ludat mint a tengerit pénzért vásárolják, mégis magtalálják mellette számításukat. Hogy ez miképen lehetséges, azt kívánom a követ­kezőkben elmondani. Léva városának nevezetes lúdmáj piacza van, erre külön kereskedők vannak, kik a nevezett két hónap alatt naponta kora reggel­től lesik a vidékről bejövő májatkozó asszonyo­kat, s bármily mennyiséget összevásárolnak, nagyság szerint taksálva azokat. A legkissebb májért 80 krt lehet elérni, s igy a nagysággal női az ár is s felmegy 2 frt és 2 frt 50 kr­g darabja, s éppen ez Léva és vidékének speciali­tása, hogy nagy májat tud hizlalni, a melyeket a strassburgi lúdmáj pástétom készítők igen sokra, becsülnek, úgy hogy­­7 francot is fizetnek egy lúdm­ájért. A statisztikai évkönyv kimutatásai szerint 1895-ben 1102 métermázsa lúdmájat vittek ki 228,000 frt értékben, 1896 ban 1169 métermá­zsát 266,000 frt értékben és 1897-ben 1199 métermázsát 263,000 frt értékben. E három évi statisztika tehát azt mutatja, hogy ezen üzletág emelkedőben van. Bár nekem úgy tűnik fel, hogy az értéke kissé magasan van felvéve. Amennyire a lévai forgalmat áttekint­ni tudtam, 3/3-része ezen mennyiségnek Léva vidékéről ke­rül forgalomba A kereskedők jéggel hűtött tartányokba gyűjtik a libamájakat és ilyen hűtött állapotban teljes épségben szállítják a strassburgi libamáj pástétom készítőknek. Legújabban úgy tudom már nemcsak Strassburgba, hanem Párisba is szállítanak a közvetlenül nyugat Európa gazdag inyenczeinek gyönyörködtetésére. Ez a jégben hűtés nélkülözhetlen dolog, mert oly években, a­midőn az őszi hónapokban elfogyott a jég, lehe­tetlené van téve a lúdmáj szállítása s ilyenkor valóságos panique és lúdmáj baisse áll be a Ljévai lúdmáj tőzsdén. Ez azonban szerencsére a ritka kivételek közé tartozik. Tehát a nagyra növelt lúdmáj és ennek kitűnő értékesítése adja meg azt a lendületet Léva vidékek lúdtenyésztésének, amellyel dicse­kedhetik. A nagy lúdmájnák előállítási módja azon­ban üzleti titok, s habár ezeren és ezeren gya­korolták, még­sem sül ki a titok, mert mindenki féltékenyen őrzi ezen tudásának kincsét. Ahány­tól csak tudakozódtam, mindenki másképpen adja elő az eljárást és különféle fortélyokat al­kalmaz, ugyannyira, hogy jelenlegi baromfis Gazdasági Lapok 923

Next