Gazdasági Lapok, 1899 (51. évfolyam, 1-53. szám)
1899-12-24 / 52. szám
A gazdaember van annyira soviniszta, hogy egyenlő esélyeknél a saját institutióját pártolja, — de van-e értelme ennek, midőn azt látja, hogy az új szövetkezet igazgatóságának nagyobb része a hitelbank embereiből áll, részben nem is gazdákból, hanem pénzemberekből. Ily igazgatósági összetétellel a gazdaközönség ezt az intézményt magáénak nem tekintheti; mi vonzza tehát hozzá? Avagy a hitelbank tán támogatni fogja a szövetkezetét? Ezt nem látjuk sehol! Inkább attól tartunk, hogy igyekezni fog magának minél több előnyt biztosítani belőle! Nem lenne ez az első példa ! Azután a becslési eljárás is gazdaellenes, hogy ezzel a kifejezéssel éljünk.A gazdaközönség a választott bíróság önkényes összeállítása folytán nincs biztosítva a részben, hogy igazát lelje. Ez pedg nagy hiba egy oly intézménynél, amelynek „Gazdák biztosító szövetkezetek az elnevezése. Ezekben adtuk elő aggályainkat és a biztosítási ügyet csak némileg is ismerő gazdatársaink igazat fognak adni nekünk, hogy a szövetkezet megindulásakor a gazdák részéről a tartózkodás mindaddig jogosult — a míg ezen hibákon, mielőbb gyökeresen vátoztatva nem lesz — s tartunk tőle, hogyha e hibákban csökönyösen megmaradnak, halva született intézménnyé válhatik. Fontolják meg a kezdeményezők e szavainkat s a túlságos önbizalom helyett mérlegeljék higgadtan az itt elmondottakat. Most tehát két intézményünk van, melyek nemcsak külön-külön fognak a cartell ellen küzdeni, hanem egymással is kell küzdeniük. Ha pedig párhuzamot vonunk a két gazdai intézmény között, azt látjuk, hogy az „Országos kölcsön és biztosító szövetkezet“ hasonlíthatlanul olcsóbb díjakkal dolgozik, és ha bár utánfizetés lehetősége előtt áll itt is a biztosított, inkább választhatja azt, amelynél ezen utánfizetés jelentékenyen csekélyebb és e mellett a minimális károk kiegyenlítésére is számíthat. A kölcsönösnek is meg van azonban a hiányossága s ez abban áll, hogy az 1898-iki jégkárok viszonyait megrongálván, nem tudja a kellő erőt egymaga kifejteni. A gazdaközönségnek tehát nagyon nehéz a választása, de tekintve az uj szövetkezet összealkotását és terhes föltételeit, még mindig hálásabb a gazdaközönségre nézve, ha a „kölcsönöst“ erősíti, mintha az uj szövetkezetét választva, a cartellal szemben esetleg „eben gubát cserél“.. .- A luezerna termelés kiterjesztése. A magyar statisztikai évkönyv 1897. évi folyamában olvashatjuk a következő adatokat: Létezett Magyarország összterületén 14,598 hektár luezerna, 74,232 hektár vörös here és 2861 hektár baltaczim. (Egy hektár 2780 négyzetül.) Tekintve azt, hogy Magyarország szántóföldeinek összege 11.929,923 hektár, a következőknek kell feltűnni. Először is jelentéktelen kis területet foglal el a luezerna, annyira, hogy alig több mint 0, ,1%, másodszor ennél jóval több a vöröshere, mert körülbelül 7-szer annyit termelünk, mint luczernát. Mind a két takarmánynemből nagyon keveset termelünk, ez pedig nézetem szerint nagy hiba, mert a föld termőerejének emelésére közvetlen és közvetett után nagyon sokat lendít a két jeles takarmánynövény. Lendít pedig olykép, hogy először mint légénygyűjtő a légkörből aquitálja a nitrogént és ezzel a földet gazdagítja, másodszor azáltal, hogy jobb takarmányozás és ezzel nagyobb trágyatermelésre képesít bennünket. Hogy milyen nagy a herések légénygyűjtő képessége, azt a heretermelők igen jól tudják, hiszen az idén is a heretermelő vidékeken általánosan szemet szúrt az, hogy az egyszántásba here után vetett búza nagyobb termést adott, mint a trágyázott és háromszor szántott ugarakban. Hogy pedig mennyi takarmányt nyerhetünk jó években a herésekről, arról tanúskodnak oly községek, ahol a vörös herét behozva a hármasnyomás ugarhelyettesítőjének, képesek a kisbirtokosok nagy tenyészmarhaállomány tartására a nélkül, hogy legeltetnék a marháikat, mert legelők hiányában teljesen az istállózásra vannak szorítva. De ha gazdag termésekkel jutalmaz a vörös here, még gazdagabbal jutalmaz a luezernás, mert a jó luezernás 4—5 esztendeig átlag — 30 métermázsa szénát megad egy magyar holdon és ha feltörjük, 3—4 esztendeig trágyázni sem kell földünket, oly buján és gazdagon terem abban minden. Ami az elfoglalt területet illeti, a vörös here megverte a luczernát nagyon, mert 7-szer annyi vörösherét termelnek Magyarország száraz éghajlata alatt, mint luczernát. Pedig hát éghajlat tekintetében, eltekintve nedvesebb hegyi vidékeinktől, a luezerna inkább van indikálva, mint a vörös here. Sok oka van annak, hogy miért foglalta el inkább a vörös here a terrénumot, mint a luezerna. Első ok az, hogy a vörös here a turnusba jobban beleillik és ugarpótló előveteménye a búzának. Sőt némely kedvező évben, hogyha az apion nem pusztítja el a magtermést, meglehetős szénatermés mellett még annyi értékű magot is terem, hogy valóságos slágernak tekinthető. Persze a nedves nyarakon van ez így. Száraz években a vöröshere néha minimális eredményt szolgáltat szénatermés és szemtermésben egyaránt. A másik oka pedig az, hogy a vörös, here csekélyebb termő erejű földben is még jól terem, holott ilyenben a luczerna csütörtököt mond. Harmadszor a vörös here a vadvizes agyagokban k tűnően terem, holott oly helyeken a luczernával nem boldogulunk. De ne feledjük azt sem, hogy sem egyiket, sem másikat nem termelik oly gazdaságokban, ahol vagy a kettes (kukoricza és búza) vagy a hármas (ugar, őszi, tavaszi) forgók még dominálnak, úgyszinte rém a sivár homokokban és szikes földekben, melyek pedig nagy területet foglalnak el az országban. Ez országunk nagy gazdasági elmaradott-ságára vall. Francziaországban a luezernások óriási területeket foglalnak el és ezen ország jólétének nagy előmozdítására szolgálnak. Mily nagy áldás bármely gazdaságra nézve, ha jó luezernásaik vannak ! Az ily gazdaságban takarmányszükség nincs és jól él sármos marha és hámos ló s jól él a haszonmarha is. Az elősorolt okok közül legnagyobb súlyt helyezek arra, hogy a luezerna a kimerült földekben meg nem terem. Ha a föld el van gazosodva és nincs jó erőben, nincs mód arra, hogy jó luezernásokat létesíthessünk. Különösen partos vidékeken nem mernek a gazdák luczernával a partokra kimenni, mert biztosra veszik a kudarcot, hanem a rétföldeket vagy mélyebben fekvő síkokat keresik fel. Tartózkodásuk teljesen jogosult, de megnyugvásuk a megváltozhatlanban nem, mert a földet lehet oly kárba hozni, hogy a lueterna rajta jól megteremjen. Azt mondom, hogy lehet, de azt is mondom, hogy kell ezt a lehetőséget megteremteni , szakítani kell már azzal a rendszerrel, hogy csak nyúzzuk és nyúzzuk a földeket ! Semmiből nincs semmi és azok a pompás szűzföldek, amelyekről ez az ország egykor oly híres volt, lassanlassan csak az egykori kellemes emlékek közé fognak tartozni. Addig Magyarország általános gazdasági előhaladottságáról nincs joga beszélni senkinek, amíg a 14,59-s hektár összes lueternaterület helyett nem lesz 145.000, vagy még inkább 300.000 hektár lueterna területe, mert csakis ez esetben virágozhatik föl állattenyésztése és ezzel kapcsolatosan csakis ekkor emelkedhetik föl a szemtélmények és kereskedelmi növények termésátlaga az előrehaladott nemzetek termésátlagaihoz. De hogy emelni tudjuk liezernaterületeink kiterjedését, tudnunk kell azt is, hogy miként asszonyom, ki kiváló ügyes a libatömésben és nagy májakat produkál, a többszörös keresztkérdéseim daczára csak kitérőleg és semmitmondólag adja felvilágosításait. Annyi bizonyos, hogy az agyag az itatóvízben egyik lényeges ingrediencia, mint azt Columella is említi, ki az egykori Rómában nagyban divatos libahizlalást leírja, — de ezen fő szeren kívül még sok más szer az mit használnak és mit hosszú volna itt elősorolni. Emellett még száz meg százféle cabalistica jön alkalmazásba. S hogy minek ezek, annak az illusztrálására elmondok egyet, amelyet egy paraszt asszonytól hallottam ajánlani. A recept így szól: Napfelkelte előtt el kell indulni és senkihez egy szót sem szólva, egy vályogot lopni. Ezt a vályogtéglát kell felhasználni első töméskor ülőkének és néhányszor elmondani tömés közben : „Oly nagyra nőljenek a májszárnyak mint amilyen nagy e vályog.“ Tömés után felaprózni darabokra és a lúd ivóvizébe belőle naponta adagonként beleszórni. — Ilyen erkölcsbe ütköző módszer lenne tehát a nagy lúdmájnak tényezője ! Ehhez hasonló cabálék napirenden vannak, mindenki más és más ilyen ördöngösséghez folyamodik az elérendő siker érdekében. Daczára azonban ezeknek, — nem minden lúd nevel nagy májat. Meglehet azt ismerni már a tömés folyamán, mert a mely pihegve lélegzik, arról előre is lehet tudni, hogy nagy mája lesz és ez csalhatatlan symptoma. A lúdmáj, képezi tehát mág megszámíthatatlan mennyiségben tenyészti a ludakat és pedig egy közönséges lúdfajtát, amely testére nézve elég nagy, tollára nézve vegyes, fehér és szürkés tarka, de mi a fő, kitűnő tojó és költő és az idő mindenféle viszontagságaival, valamint járványos bajokkal kitűnően daczolni képes. Ez a baromfi tenyésztési ágazat az ottani kis gazdák, zsellérek és cselédeknek valóságos kincses bányája, sőt a Léva városi kézmű iparosok és olyanokra nézve is kik libatenyésztéssel nem foglalkozhatnak, de hizlalással igen. S mindennek daczára, hogy ezek úgy a ludat mint a tengerit pénzért vásárolják, mégis magtalálják mellette számításukat. Hogy ez miképen lehetséges, azt kívánom a következőkben elmondani. Léva városának nevezetes lúdmáj piacza van, erre külön kereskedők vannak, kik a nevezett két hónap alatt naponta kora reggeltől lesik a vidékről bejövő májatkozó asszonyokat, s bármily mennyiséget összevásárolnak, nagyság szerint taksálva azokat. A legkissebb májért 80 krt lehet elérni, s igy a nagysággal női az ár is s felmegy 2 frt és 2 frt 50 krg darabja, s éppen ez Léva és vidékének specialitása, hogy nagy májat tud hizlalni, a melyeket a strassburgi lúdmáj pástétom készítők igen sokra, becsülnek, úgy hogy7 francot is fizetnek egy lúdmájért. A statisztikai évkönyv kimutatásai szerint 1895-ben 1102 métermázsa lúdmájat vittek ki 228,000 frt értékben, 1896 ban 1169 métermázsát 266,000 frt értékben és 1897-ben 1199 métermázsát 263,000 frt értékben. E három évi statisztika tehát azt mutatja, hogy ezen üzletág emelkedőben van. Bár nekem úgy tűnik fel, hogy az értéke kissé magasan van felvéve. Amennyire a lévai forgalmat áttekintni tudtam, 3/3-része ezen mennyiségnek Léva vidékéről kerül forgalomba A kereskedők jéggel hűtött tartányokba gyűjtik a libamájakat és ilyen hűtött állapotban teljes épségben szállítják a strassburgi libamáj pástétom készítőknek. Legújabban úgy tudom már nemcsak Strassburgba, hanem Párisba is szállítanak a közvetlenül nyugat Európa gazdag inyenczeinek gyönyörködtetésére. Ez a jégben hűtés nélkülözhetlen dolog, mert oly években, amidőn az őszi hónapokban elfogyott a jég, lehetetlené van téve a lúdmáj szállítása s ilyenkor valóságos panique és lúdmáj baisse áll be a Ljévai lúdmáj tőzsdén. Ez azonban szerencsére a ritka kivételek közé tartozik. Tehát a nagyra növelt lúdmáj és ennek kitűnő értékesítése adja meg azt a lendületet Léva vidékek lúdtenyésztésének, amellyel dicsekedhetik. A nagy lúdmájnák előállítási módja azonban üzleti titok, s habár ezeren és ezeren gyakorolták, mégsem sül ki a titok, mert mindenki féltékenyen őrzi ezen tudásának kincsét. Ahánytól csak tudakozódtam, mindenki másképpen adja elő az eljárást és különféle fortélyokat alkalmaz, ugyannyira, hogy jelenlegi baromfis Gazdasági Lapok 923