Gazdasági Mérnök, 1879. január-december (3. évfolyam, 1-24. szám)
1879-07-01 / 13. szám
K Harmadik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1879. julius 1. özérdekű gazdasági és műszaki ismeretek terjesztésére TARTALOM: A Tiszavölgy rendezése. A selyemtermelés Magyarországon (I.) — A magyar-óvári gazd. akadémia újjá szervezése érdekében. — Hofherr széna- és szalma sajtoló gépe ( ábrával.) — Tiszavölgyi társulat. — A Duna-egyesület megalakulása. — Vegyesek (Tiszai szakértők értekezlete. A Tisza és mellékfolyói szabályozásának felülvizsgálata. A Tiszaszabályozás ügye a M. Mérnök- és Épitész-Egyletben. A Magyar ipar külföldön. — Hirdetések. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bunapest, Vill. kerület, Üllői út 24 szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetések is. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkeszti és kiadja : GONDA BÉLA. GAZDASÁGI MÉRNÖK NÉPSZERŰ FOLYÓIRAT EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT s A TEMESVIDÉKI MÉRNÖK- és ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYE. 4 ^ _ _ Előfizetési díj: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Hirdetési díj: Egyszeri beiktatásra egész oldal 30 frt. Féléves hirdetésnél 50 százalék, negyedévesnél 25 százalék árleengedés. A Tiszavölgy rendezése. Az a sok súlyos megpróbáltatás, melynek a Tisza völgye az utóbbi négy év alatt ki volt téve, de különösen az a szomorú és örökre emlékezetes katasztrófa, amely ez év tavaszán Szegedet néhány derék alföldi községgel egyetemben tengerré és romhalmazzá változtatta, nemcsak az egész műveit világ figyelmét és részvétét keltette föl, de egyúttal felrázta az érdekeltséget és a kormányt is azon hideg közönyből, melylyel eddig a Tisza völgye, illetőleg a Tisza szabályozása iránt viseltetett. A felzaklatott közvélemény a Tisza helytelen szabályozását okolá a bekövetkezett gyászos katasztrófáért s erélyesen követelték, hogy a szabályozást vizsgáltassa meg a kormány külföldi szakértők által. A Tiszavölgyi Társulat központi bizottsága, mint ez ügynek leghivatottabb közege, szintén akczióba lépett s követve a leghelyesebb utat, egyrészről a Tiszaszabályozás mai állapotáról állított össze egy igen érdekes kimutatást, másrészről az e czélra kiküldött albizottság 11 pontban összefoglalta azon fontosabb kérdéseket, amelyek hivatva vannak meglehetősen képet nyújtani a Tiszavölgy bajairól s az azok orvoslása végett teendő intézkedésekről. Ezen kérdőpontok megküldettek minden társulatnak s egyúttal meghivattak úgy a társulati, mint a kir. folyammérnökök a Tisza szabályozása ügyében tartandó szakértői értekezletre. Az értekezlet múlt hó 16. és 17-én tartatott meg gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt s a nagy számmal megjelent szakférfiak élénk részvéte mellett. Ezen értekezlet a Tisza szabályozása kérdéséhez valóban igen nagyfontosságú adatokkal járult, a melyek hivatva vannak egyrészről megnyugtatni a felzaklatott közvéleményt, másrészről alapot, tájékozást nyújtani a külföldről meghívott szakértőknek. Az utóbbi 4 év alatt, de különösen az ez évi rendkívül nagy árvíz s ez által okozott katasztrófa alkalmából ismételt és elkeseredett támadást intézett a napi sajtó a Tisza szabályozása ellen. Vádolták a rendszert, mely szerint a szabályozás keresztül lett vive, megtámadták az intéző szakférfiakat és a kormányt, hogy a szabályozást helytelenül foganatosították. Most a tiszai értekezlet, amelyen nem felületes tollforgató emberek, de olyan szakférfiak vettek részt, akiknek nagy része évtizedek óta a Tisza szabályozásával foglalkozik, s akiknek e téren bőséges tapasztalataik vannak és a kormánytól is teljesen függetlenek, elvitathatatlan tanúságot tettek arról, hogy a Tisza szabályozásánál követett rendszer a maga nemében a leghelyesebb s eredményeiben a legkedvezőbb, ami hiba pedig a kivitelnél itt-ott elkövettetett, az rendszerint helyi érdekek befolyása alatt jött létre, s a szabályozási rendszer keretében annak változtatása nélkül orvosolható. Azok, akik a Tisza szabályozását oly hevesen megtámadták, bizonyára nem gondolták meg azt, hogy ez még a befejezetlen mű, s daczára ennek, az ármentesítés tekintetében oly eredményeket képes felmutatni, amelyek világszerte méltán felkelthetik a szakértők bámulatát. Az 1876-diki árviz alkalmával ugyanis az egész Tisza mentén az ármentesített területnek csak 73/4 százaléka öntetett el s ez is leginkább az értelmes szakközegek hiányának vagy elégtelenségének tulajdonítható és igen sajnos, hogy a tiszai érdekeltség ezt a bajt még ma sem méltatja kellő figyelemre, holott ha mindenik társulat és magán öbölzet elegendő számú szakértő egyénekkel rendelkeznék, a töltés-szakadások korántsemöltenének oly mérvet s nem okoznának oly károkat, mint mai napság. A Tisza szabályozásánál követett töltésezési és átvágási rendszert sokan leginkább azért kárhoztatták, hogy e mellett a víz évről-évre mind jobban és jobban 20