Gazdasági Mérnök, 1879. január-december (3. évfolyam, 1-24. szám)

1879-07-01 / 13. szám

K Harmadik évfolyam. 13. szám. Budapest, 1879. julius 1. özérdekű gazdasági és műszaki ismeretek terjesztésére TARTALOM: A Tiszavölgy rendezése.­­ A selyemtermelés Magyarországon (I.) — A magyar-óvári gazd. akadémia újjá szervezése érdekében. — Hofherr széna- és szalma sajtoló gépe (­ ábrával.) — Tiszavölgyi társulat. — A Duna-egyesület megalakulása. — Vegyesek (Tiszai szakértők értekezlete. A Tisza és mellékfolyói szabályozásának felülvizsgálata. A Tiszaszabályozás ügye a M. Mérnök- és Épitész-Egy­­letben. A Magyar ipar külföldön. — Hirdetések. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bunapest, Vill. kerület, Üllői út 24 szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemé­nyek, úgyszintén az előfizetések és hirdetések is. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkeszti és kiadja : G­ON­DA BÉLA. GAZDASÁGI MÉRNÖK NÉPSZERŰ FOLYÓIRAT EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT s A TEMESVIDÉKI MÉRNÖK- és ÉPÍTÉSZ-EGYLET KÖZLÖNYE. 4 ^ _ _ Előfizetési díj: Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre 1 fr­t 50 kr. Hirdetési díj: Egyszeri beiktatásra egész oldal 30 frt. Féléves hirdetésnél 50 százalék, negyedévesnél 25 százalék árleengedés. A Tiszavölgy rendezése. Az a sok súlyos megpróbáltatás, melynek a Tisza völgye az utóbbi négy év alatt ki volt téve, de külö­nösen az a szomorú és örökre emlékezetes katasztrófa, a­mely ez év tavaszán Szegedet néhány derék alföldi községgel egyetemben tengerré és romhalmazzá változ­tatta, nemcsak az egész műveit világ figyelmét és rész­vétét keltette föl, de egyúttal felrázta az érdekeltséget és a kormányt is azon hideg közönyből, melylyel ed­­dig a Tisza völgye, illetőleg a Tisza szabályozása iránt viseltetett. A felzaklatott közvélemény a Tisza helytelen sza­bályozását okolá a bekövetkezett gyászos katasztrófáért s erélyesen követelték, hogy a szabályozást vizsgáltassa meg a kormány külföldi szakértők által. A Tiszavölg­yi Társulat központi bizottsága, mint ez ügynek leghiva­­tottabb közege, szintén akczióba lépett s követve a leg­helyesebb utat, egyrészről a Tiszaszabályozás mai álla­potáról állított össze egy igen érdekes kimutatást, más­részről az e czélra kiküldött albizottság 11 pontban összefoglalta azon fontosabb kérdéseket, a­melyek hi­vatva vannak meglehetős­en képet nyújtani a Tisza­­völgy bajairól s az azok orvoslása végett teendő intéz­­kedésekről. Ezen kérdőpontok megküldettek minden tár­sulatnak s egyúttal meghivattak úgy a társulati, mint a kir. folyammérnökök a Tisza szabályozása ügyében tar­tandó szakértői értekezletre. Az értekezlet múlt hó 16.­­ és 17-én tartatott meg gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt s a nagy számmal megjelent szakférfiak élénk részvéte mellett. Ezen értekezlet a Tisza szabályozása kérdéséhez valóban igen nagyfontosságú adatokkal járult, a melyek hivatva vannak egyrészről megnyugtatni a felzaklatott közvéleményt, másrészről alapot, tájékozást nyújtani a külföldről meghívott szakértőknek. Az utóbbi 4 év alatt, de különösen az ez évi rendkívül nagy árvíz s ez által okozott katasztrófa al­kalmából ismételt és elkeseredett támadást intézett a napi sajtó a Tisza szabályozása ellen. Vádolták a rend­szert, mely szerint a szabályozás keresztül lett vive, megtámadták az intéző szakférfiakat és a kormányt, hogy a szabályozást helytelenül foganatosították. Most a tiszai értekezlet, a­melyen nem felületes tollforgató emberek, de olyan szakférfiak vettek részt, a­kiknek nagy része évtizedek óta a Tisza szabályozásával fog­lalkozik, s a­kiknek e téren bőséges tapasztalataik van­nak és a kormánytól is teljesen függetlenek,­­ elvitat­­hatatlan tanúságot tettek arról, hogy a Tisza szabályo­zásánál követett rendszer a maga nemében a leghelye­sebb s eredményeiben a legkedvezőbb, a­mi hiba pe­dig a kivitelnél itt-ott elkövettetett, az rendszerint helyi érdekek befolyása alatt jött létre, s a szabályozási rend­szer keretében annak változtatása nélkül orvosolható. Azok, a­kik a Tisza szabályozását oly hevesen megtámadták, bizonyára nem gondolták meg azt, hogy ez még a befejezetlen mű, s daczára ennek, az ármente­sítés tekintetében oly eredményeket képes felmutatni, a­melyek világszerte méltán felkelthetik a szakértők bá­mulatát. Az 1876-diki árviz alkalmával ugyanis az egész Ti­sza mentén az ármentesített területnek csak 73/4 száza­léka öntetett el s ez is leginkább az értelmes szakköze­gek hiányának vagy elégtelenségének tulajdonítható és igen sajnos, hogy a tiszai érdekeltség ezt a bajt még ma sem méltatja kellő figyelemre, holott ha mindenik társulat és magán öbölzet elegendő számú szakértő egyénekkel rendelkeznék, a töltés-szakadások korántsem­­öltenének oly mérvet s nem okoznának oly károkat, mint mai napság. A Tisza szabályozásánál követett töltésezési és át­vágási rendszert sokan leginkább azért kárhoztatták, hogy e mellett a víz évről-évre mind jobban és jobban 20

Next