Gazdasági Mérnök, 1880. január-december (4. évfolyam, 1-52. szám)
1880-06-03 / 23. szám
GAZDASÁGI MÉRNÖK, pedig a részvénytársaság. Ez utóbbinak a választmánya az u. n. vezénylőigazgatóság, az újabb kereskedelmi törvény intencziói szerint csakis a vagyoni állapot mérlegével foglalkozik s a kész üzleti eredményekkel számoltat be magának az üzletvezető igazgatóság által, a részvények jövedelmezősége előtte az irányadó elv s a társulatot kifelé, a pénzügyi műveletekben játszó részvények reprezentánsa gyanánt képviseli. Az üzlet vezetése, az üzleteredmények alakulása épen a szakférfiakból álló üzletvezető igazgatóság munkája. Ezen igazgatóság pedig megcsinálja turistaszabályzataival s egyezményeivel a vasút forgalmi politikáját s berendezi a végrehajtó szolgálatot rendszabályaival és rendeleteivel oly módon, a mint az neki épen legczélszerűbbnek látszik; a szolgálatot oly egyének által végezteti, akiket ő szabadon választ, akikre nézve a vezénylő igazgatóságnak legfeljebb jóváhagyó „exequatur“-ja marad fen, szóval az egész kormányzat az ő hatalmában van, mert az ő előterjesztéseit és indítványait a szakértőségre való hivatkozással a vezénylő igazgatósággal el szokta fogadtatni. A Tisza vidéki Vaspályánál épen ezen intéző testület csaknem kizárólag idegenekből áll; az 5 százalékban statisztikailag kimutatott magyar elem, referensekre, titkárokra, s egészen alárendelt fordító-másoló szerepet viselő segédmérnökökre szorítkozik. A végrehajtó szolgálatban pedig a műszaki szolgálati főnökök mellé vannak mérnökgyakornokok és segédmérnökök beosztva, leginkább abból a czélból, hogy a főnökök által német nyelven kezelt ügyeket megmagyarosítsák s a magyar nyelven érkező beadványokat és rendeleteket németre fordítsák, úgy, hogy a magyar műszaki elem a központban, s a vonalon egyaránt az alárendelt eszköz szerepét teljesíti a Cseh- és Morvaországból importált kapacitások kezében. Ezen idegen intéző elemek szereplése államiságunkra határozottan káros, minden tekintetben. Mert ha a forgalmi politika szempontjából kell működésüket megítélni, legvilágosabban beszél azon tény, hogy a tiszavidéki vasútnak jelenlegi alakjában való fenállása és vezetése tette lehetetlenné az egészséges magyar vasuti politika kifejlődését s volt épen főindító ok arra, hogy az állam annak idő előtti megváltását kényszerű szükségnek ismerte el. A Tiszavidéki Vasút igazgatósága az osztrák államvasúttal oly egyezményeket kötött, melyek szerint a szolnokbudapesti vonal kiépítésének jogáról lemondván, a fővárost a magyar alfölddel való közvetlen kapcsolattól elzárta s azt továbbra is meghagyta az osztrák államvasút átmeneti állomásának, ahelyett, hogy azt a magyar kereskedelem központjává emelni törekedett volna. Az újabb időben épült, a magy. állam kamatgarancziáját igénybevevő vasutak között lévén beékelve, ahelyett, hogy ezek jövedelmezőségét egyöntetű turistaszabályzatok felállításával s főkép a keleti oláh forgalomnak az éjszaknémet vasutak felé irányuló természetes útirányát az említett magyar vasutakon át előmozdította volna, lépcsőzetes tariffáival nemcsak az említett internaczionális út forgalmát, de a búza- s termő alföld csaknem összes kiviteli forgalmát is az osztrák államvasútra terelte; mert amíg pl. 1878. évben Czegléden emek 389,242 tonna terhet, addig a magyar államvasútnak Szolnokon 21,255 tonnát adott át. Ezek mellett azon forgalmi követelményeknek sem tett eleget, melyek az elsőrendű nemzetközi forgalommal bíró vaspályáknál a műépítményekre szükségesek, mert öszszes, nagy folyókon épült hídjai ideiglenes faszerkezetűek. De határozottan káros jelenlegi szervezete politikai szempontból is. A magyar állam fenhatóságának egyenes kijátszása azon cselekvénye, hogy a kormánynak már 1872-ik év óta a magyar ügykezelési nyelv behozatala és elsajátítása iránt többször megújított rendeleteire oly módon intézkedett, hogy főhivatalnokai kényelmének biztosítására több fiatal magyar technikust felfogadva, azok mellé fordítóknak beosztotta, és a germanizáczió terjesztésének megszüntetési örve alatt feláldozta az egyetlen Nördlinget, amely ténynyel a magyar elem még korántsem nyert pozícziókat. Ellenkezőleg, az idegen főnökök mellé beosztott magyar műszaki erők hivatásszerű foglalkozás- és képzettségüknek megfelelő működési kör helyett fordító és másoló géppé degradáltattak, ezen a magyar nyelvet sajátjukká nem tett idegen főnökök által. Ez utóbbiak a magyar nyelv leírásának bebizonyítására, — ahelyett hogy abból a rendes vizsgálatokon kellő eredményeket mutatnának föl, — az alárendelt műszaki közegeik által teljesített öszszes munkálatokat magyar névaláírásukkal — saját fáradságuk kizárólagos eredménye gyanánt szokták felfelé bemutatni; s nehogy a nyelvnek tökéletes (?) nem bírása miatt munkálkodásaik nagyon csekélyeknek ne tűnhessenek fel, alárendelt közegeik kivételes szakmunkáit is a magukéi gyanánt tűntetik fel. Ily módon elnyomják s háttérbe szorítják saját hazájában a magyar műszaki elemet, mely általános és szakműveltség tekintetében legalább is mellettök, de munkásság és megbízhatóság dolgában mindenesetre felettük áll, s az összes teendőket gyorsabban s megbízhatóbban teljesítené nélkülök, mint a jelenlegi fordítgatások miatt lépten-nyomon fennakadó gépezet keretében. Szintoly káros a Tiszavidéki Vasút jelenlegi szervezete financziális szempontból is. A Tiszavidéki Vasut jelenlegi alakjában ugyanis 9 állomásán összesen 11 ízben fizetteti meg a csatlakozó vaspályák által az állomások közös használata czímén azon fél milliónál együttvéve többre rúgó összeget, mely az illető vasutak kamatgaranciáját biztosító állam terhére esik. Azon felkapott frázis ellenében, mintha a Tiszavidék Vaspálya a legolcsóbban kezelt vaspálya volna, a vasutak kezelésének összehasonlító statisztikája azt bizonyítja, hogy a hazai vasutak közt épen a tiszavidéki vasútnál legnagyobbak az általános igazgatás és központi vezetés költségei. Hieronymi államtitkár egyik értekezésében foglalt adatok alapján az említett kiadások 1875-ben vonatmértföldenként a Tiszavidéki Vasútnál 1 frt 97 krt, az első erdélyinél 1 frt 34, az éjszakkeletinél 1 frt 29 krt, az alföld-fiumeinél 1 frt 12 kr, a déli vasútnál 43 krt, az osztrák állam vas