Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-11-08 / 44. szám

458 lenfalvy István Miskolcz, Majthényi László Roszkos és az orsz. gazd. egylet istvántelki kertészete. A fajták helyes megválasztása mellett jelentékeny befolyás jut a gyümölcsfák alakjának. Mesterek e tekintetben a francziák, akik különösen a finomabb gyümölcsöknél a fák alaki növelésére igen nagy gondot fordítanak. Észak- Amerikában is a fákat tőlünk eltérőleg növelik. Elültetésnél 1 m. magas fákat vesznek, és ezeket nem hagyják nagyobbra nőni 2 méternél. Az amerikai fatenyésztők azt akarják, hogy a törzs inkább ágakkal legyen fedve, mivel ez által a törzset a hideg épúgy mint a meleg ellen jobban megvédhetőnek tartják. Az ily alakú faültetvények szebbek és a gyümülcsök is kifejlettebbek. A gyümölcstermelés csak akkor fog igazán jövedelmezővé válni, ha elsősorban a gyümölcseltartást fogjuk szem előtt tartani. A gyümölcstermés, az időjárás befolyásának következtében, leginkább két szélsőség között mozog: vagy igen sok terem, vagy pedig az ellenkező eset áll be. Dús gyümölcstermés esetében a piaczot elárasztják friss gyümölcsösei, melyek ára igen leszáll. Természetes, hogy így a gyümölcs nem igen mutatkozik jövedelmezőnek. Szükséges tehát a mús években termett gyümölcsöt minél nagyobb mennyiségben eltarthatóvá tennünk,hogy az esetleg utána következő szűkebb termésért kárpótlást nyújtson. Kecskemét gyümölcskereskedésének kiterjedését csakis annak köszönheti, hogy az ottani termelők nem sajnálták a fáradságot és a költséget a gyümölcs értékesítésére szolgáló készülékeknek beszerzésére. Hátra volna még, hogy azon módokról és eszközökről szóljunk, amelyek által a gyümölcstenyésztést minden irányban hathatósan elő lehet mozdítani. Elsősorban az egyesületek azok, melyek e tekintetben áldásos hatást gyakorolhatnak. Különösen kívánatos lenne, hogy a nagyobb gyümölcstenyésztő egyesületek mellett helyi egyesületek is keletkezzenek, hogy a gyümölcstenyésztők tett tapasztalataikat kölcsönösen közölhessék. Ezen egyesületek fő feladata lenne ezenkívül, hogy a gyümölcstenyésztést emeljék és a gyümölcs értékesítésénél követendő észszerű eljárásokat szélesebb körben terjesszék. Hogy ezen egyesületek működése hatásos legyen, szükséges, hogy a vidék szakférfiai ezeket törekvéseikben mentél inkább gyámolítsák. Nyomós befolyást gyakorolhatnak a gyümölcstermesztésre a kiállítások, kivált, ha ezek arra szolgálnak, hogy az újabb tapasztalatokat és eredményeket bemutassák és ezáltal a gyümölcstermesztés jelentőségét emeljék. Az ilyen kiállításokon ne csak a legkülönbözőbb nemű és fajtájú gyümölcsök pompázzanak, hanem képviselve legyenek a gyümölcsconservek és a facsemeték is. Kiemelhetjük még, hogy a kisebb kiállítások erre a czélra inkább alkalmasak, mint a nagyobbak, mely utóbbiak sokszor nem engedik meg a világos áttekintést. Az állam is nagyban hozzájárulhat a gyümölcstermesztés előmozdításához, részben azáltal, hogy meghagyja a községeknek, hogy az utak szegélyét gyümölcsfákkal ültessék be, részben pedig azáltal, hogy az országutak széleit maga az állam szegélyezze gyümölcsfákkal. Tekintetbe jöhet még a gyümölcsültetvények időleges adómentessége. Az Egyesült Állagrenditő a csapás, mely a magyar közéletet eme páratlan tevékenységű, messze kimagasló képzettségű tagjának váratlan elhunytával érte. Magyarország közgazdasági fejlődésének alig volt tevékenyebb, hasznosabb tényezője Lónyaynál, aki nem a politikai élet sikamlós talaján, nem ephemer dicsőségek mezején, de a komoly munkásság tövises utain szerezte érdemeit. A gyászhír, melylyel a nagy férfiú elhunytét siratja a nemzet, hadd járuljunk mi is egy őszinte könynyel, hadd gyászoljuk meg benne nemcsak a halhatatlan államférfiút, a közügynek hivatott vezér munkáját de különösen a kiszabályozás ügyének régi kipróbált bajnokát, kinek neve a Tisza szabályozás történetébe kitörölhetetlen betűkkel van bevésve. — Az 50-es években — amidőn a legtöbben a „passiva resisztenczia“ egyébként kényelmes párnái közé vonultak, ő nem szűnt meg Magyarország anyagi fejlődésén munkálni. A legnagyobb odaadással szentelte tevékenységét a Tiszaszabályozás ügyének s mint a felső-szabolcsi Tiszaszabályozó társulat elnöke az egész Tiszavölgy vizmentesitésében folyton vezérszerepet játszott. Az ő sürgetésére hivattak össze az 1857-i és 1858 i tiszai nagygyűlések, mely bülsője a tiszai kölcsönt elhatározván, ez ügyben is, mint meghatalmazottak gróf Dessewffy, gr. Andrássy, gr. Pallavicini és Lónyay Menyhért jártak el, a mint lehetett. Az 1858-i nagygyűlésen elfogadták Lónyay javaslatait különösen a közös kezelés tárgyában, de felsőbb helyen e határozatok nem találtak elfogadásra. Általában kevés ember volt a hazában, ki a Tisza-folyam ügyét oly beható tanulmány tárgyává tette volna, mint Lónyay Menyh. A magyar akadémia termeiben, midőn 1858-ban levelező tagul választatott, székfoglaló értekezésének tárgyát éppen a Tisza szabályozás képezé, mely alkalommal több, nagy gonddal és pontossággal készült térképpel ajándékoza meg az akadémia könyvtárát. A tiszaszabályozási ügyek mindvégig élénk gondozása tárgyát képezték. Midőn ez ügyek egységes s nagyszabású rendezésének lehetővé tételére megalakult a Tiszavölgyi Társulat, ő lett annak elnöke, Kelet-India mezőgazdasági viszonyairól. Végül megemlítjük még, hogy czélszerű nagyobb gyümölcsültetvények közelében méheseket felállítani, mivel a méhek virágról virágra repdesve és virágport vive magukkal, a megtermékenyítéshez nagyban hozzájárulnak, ami által a gyümölcstermés bőségére is jelentősen befolynak. Sokban minden telek, melyek gyümölcsfákkal ültetnek be, 20 éven át adómentes ; eztgaz eljárást talán nálunk is lehetne alkalmazni oly vidékeken, ahol a gyümölcstermelést, vagy épen nem, vagy csak kivéve űzetik. A vasutak szintén jótékony befolyást gyakorolhatnak a gyümölcstermesztésre. Az északkeleti vasúttársulaté az érdem, hogy e tekintetben jó példával előljárt. Ez ugyanis faiskoláit azért nagyobbította meg, hogy az állomások és az ővházak körüli térségeket gyümölcsfákkal ültesse be, egyszersmind a vasúti töltéseket is a viszonyokhoz legjobban alkalmazkodó fákkal szegélyezi és pedig a töltések alját magas törzsű, a tetejét alacsony törzsekn gyümölcsfákkal. A kereskedelmi minisztérium a vasút ezen földmivelést európaszerte Kelet -Indiában még alig ismert kiterjedésben űzik. Valamint a földadó a kormány fő jövedelmét, úgy a raya (paraszt) a társadalmi rendszernek az alapját képezi. Még a nagyobb városokban élő kereskedő és kézműves is foglalkozik mellékesen földmiveléssel, s a legtöbb esetben van annyi szántóföldje, mely neki és családjának elegendő táplálékot nyújt. A lakosság minden osztálya jártas a földmivelésben; a talaj mindennemű megmunkáltatása a vallással szoros összefüggésben áll, s az évszakok váltakozása alkalmával a parasztok böjtölni szoktak, mely szokáshoz az iparosoknak is alkalmazkodniok kell. A felnőtt férfiak 2/3 része, vagyis 42 1/3 millió foglalkozik kizárólag földmiveléssel. Ezt a számot még nagy mértékben szaporítja azok száma, kik a földmivelést mint mellékfoglalkozást űzik, s a legutóbbi éhség alkalmával kiküldött kormánybiztosnak 1880-ik évről szóló jelentése szerint a vidéki népesség 90°/0-a táplálkozik saját szántóföldjeinek terméséből. A népesség szaporodtával azonban növekszik azon egyének száma is, kik saját földekkel nem bírnak, s a legutóbbi népszámlálás tanúsága szerint a lakosság 1/a része napszámosnak kénytelen szegődni. Különös jelenség az, hogy a számfeletti családtagok, a még parlagon heverő nagy területek daczára, inkább testvéreik földeit munkálják meg napszámért, mintsem, hogy szülőhelyüket elhagynák. Ezen jelenség oka a népesség pátriárkái életmódjában, valamint azon ragaszkodásban keresendő, melylyel az a már ifjúkorától fogva különös tiszteletben részesített bálványok és vallásos jelképek iránt viseltetik. A helyett tehát, hogy a gazdagabb, még szűz földdel biró vidékek felé kivándorolnának, a lakók inkább a rosszabb minőségű, de közelebb fekvő földeket munkálják meg , ezáltal a lakosság helyenkint mindinkább növekszik, a termés kisebbedik, a haszonbér pedig a mezőgazdaság változhatlan törvényei szerint emelkedik, s ez fő oka annak, hogy a nyomor a vidéki nép közt mindinkább terjed. Indiában valamennyi gazdasági rendszer alkalmazásban áll, hol a, egyik hol a másik, a talaj és éghajlati viszonyok különbsége szerint. Bengália és Angol Burma (British Burma) mocsáriai a száraz fensíkok, Deccan fekete földje, Punjab szívós agyagtalaja, Sind és Rajputana homok sivatagjai, mindmegannyian a legkülönbözőbb megmunkáltatásban részesülnek. Az indiai paraszt minden elméleti ismeretet nélkülöz s földeit mégis a lehető legjobban használja ki. A használatban lévő eke igen könnyű s a munkás vállán viszi ki a munkához, igen csekélyen szánt, azonban a talajt jól megporhanyitja. A szükséges vizet többnyire nagy távolságokról kénytelenek a szükséglet helyére vezetni, ami igen czélszerű készülékkel történik. Trágya nagy mennyiségben jön alkalmazásba. A trágya mellőzésének oka soha sem rejlik a tudatlanságban, mint inkább a szegénységben. Azokon a vidékeken, ahol elegendő talaj áll rendelkezésre, ott a földek felváltva ugarnak hagyatnak meg, ahol azonban földekben szűkölködnek, ott a váltógazdaság dívik. Általában minden évben két, sőt némely vidéken három termést is nyernek. India talajának egyik fő tulajdonsága, hogy a nedvességet gyorsan felveszi, s azt hosszú időn át megtartani képes. A napsugarak intenzív hatása karöltve a délszaki esőkkel, lehetségessé teszi, hogy a talaj termőképessége lehetőleg kihasználtassék, és e nehéz tisztet csak legutóbb tette le, mellett a kormány megragad minden eszközt a midőn mezőgazdaság emelésének előmozdítására; a közlei dicséretre méltó törekvését az által mozditotta elő, hogy két vándortanitót küldött ki, a kik a vasúti őröknek és felügyelőknek a fatenyész- ítésből és a fanevelésből időről időre oktatást adnak. I GAZDASÁGI MÉRNÖK, Budapest, nov. 8. 1884. 44. szám. gróf LÓNYAY MENYHÉRT 1822—1884. érdemei elismeréséül tiszteletbeli elnökséggel ruházta fel őt az érdekeltség közbizalma. A gazdasági egyesület működésében is folyvást tevékeny részt vett s e téren is maradandó érdemeket szerzett arra, hogy neve Magyarország közgazdasági fejlődésének történetében a legfényesebb lapok egyikét foglalja el. Legyen áldott emléke s szolgáljon működése lelkesítő például azoknak, akik hivatva vannak nyomdokaiba lépni!