Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)
1884-02-14 / 7. szám
MODELL! G. MEZOGAZDASAGI ES MŰSZAKI HETILAP I Előfizetési d 1j : I EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Belföldre: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. — Egy szám ára 30 kr. 'I Szerkeszti és kiadja: Gonda Béla, _________ Külföldre: Egész évre 12 frt. Új magy. kir. ministeri főmérnök, műegyetemi m. tanár. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IX. kerület, Csillag-utcza 8. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előűzetések és hirdetések is. A 7-dik szám TARTALMA: CZIKKEK : Mezőgazdaságunk "az orsz. kiállításon. — A kisbirtoki hitelügy rendezése. — Az elektrotechnika jelen fejlődéséről. (Második közlemény.) — Felülről hűtött jégkamara (Egy ábrával.) — Az asphalt alkalmazása az építkezéseknél. — A városi csatornák befolyása a typhus betegségekre. — Új szerkezetű mesterséges vízszűrő (Négy ábrával.) — Marhatenyésztésünk irányáról. (Irta Patzkó György). — Öntözés csatornavízzel Boroszlóban. — Kenyérkészités őröletlen gabonából (Irta Bodola Lajos). GAZDASÁGI SZEMLE , Budapest. KIÁLLÍTÁSI ÉRTESÍTŐ : Az 1885. évi budapesti ált. kiállítás képzőművészeti és műrégészeti szakbizottsága. — Az országos kiállítás helyi bizottsága. — Az országos kiállítás bányászati, kohászati és földtani országos bizottsága. — A budapesti építkezések az országos kiállítás idejére. — Az országos kiállítás és a főváros. — A múzeumok az orsz. kiállításon. — Kiállítási sorsjáték. — Mezőgazdasági állatkiállítás — Kiállítások e század első felében. VEGYES KÖZLEMÉNYEK : Telefonhálózat egy nagybirtokon. — Biztosítás eső ellen. — Niagara híd Amerikában. — Villamos világítás New-Yorkban — Közegészségügyi viszonyok Londonban. HIRDETÉSEK. Mezőgazdaságunk az orsz. kiállításon. Ország-világ tudja, hogy Magyarország pusztán természeti viszonyainál fogva is elsősorban és mindenekfelett földmivelő állam. A mezőgazdaság még ez idő szerint nemzeti létünk alapja s az marad bizonyára még századokon át is. A magyar faj jelleme, tradicziói kötnek a vérálatta földhöz, melyet büszkén vallunk magunkénak. Csakhogy a folyton fokozódó világverseny közepette nem elég büszkének lenni arra, amit őseink szereztek, de meg is kell azt tartanunk, értékét növelnünk a népesség és az igények szaporodásához mértten, munkával, szorgalommal, takarékossággal. A mezőgazdaság mai fejlettsége mellett a régi slendrián gazdálkodási rendszerrel, a henyéléssel s azokkal a régi úri passziókkal fel kell ám hagynunk, mert különben igen könynyen kisiklik a lábunk alól az a föld, amit őseink talán véres verítékkel szereztek. Példa van rá máris, elég sok, és elég szomorú. A tönkrement földesurak egész légiója tengődik az alsóbb rendű hivatalokban. A mezőgazdaság mai napság már ipar és üzlet együttvéve. Aki nem gazdálkodik ipari és üzleti alapokon, az bajosan képes helyt állani. Jogi vagy épen középiskolai képesítéssel ma már nem lehet gazdaságot kezelni vagy vezetni. Alapos gazdasági és műszaki ismeretek époly szükségesek ide, sőt még fokozottabb mértékben mint bármi más pályán. Ezt komolyan fontolóra kellene venni az egész magyar gazdaközönségnek. Nem lehet azonban tagadnunk, sőt őszinte örömmel kell annak is kifejezést adnunk, hogy a gazdasági téren — bár még mindig nagyon hátra vagyunk — főleg az utóbbi egy-két évtizedben örvendetes haladást is tapasztalunk, bár — elég sajnos hogy kevés kivétellel — főleg csak nagybirtokosaink körében. S amidőn ezt konstatáljuk, lehetetlen kifejezést nem adnunk abbeli óhajtásunknak, vajha mindazok, akik a gazdasági haladással lépést tartva, egész gazdálkodási rendszerüket modern alapokra fektették és ezzel nagyobb sikereket értek el, igyekeznének gazdatársaikat megismertetni az általuk sikeresen alkalmazott újításokkal, mert hiába, a tények mindig legékesen szólóbban beszélnek s a példa, ha mindjárt talán lassan is, de vonz. A magyar ember különben is nagyon tartózkodó természetű, nem igen szereti az újításokat s ezért kétszeres kötelessége mindenkinek, a ki csak teheti, oda hatni, hogy a magyar gazdálkodási rendszer regeneráltassék. S erre alig kínálkozott még eddig oly jó alkalom, mint az 1885. évi budapesti általános kiállítás. Itt mutathatja be a magyar gazdaközönség egymásnak s a világnak termesztményeit, házi állatait, gazdasági ipari készítményeit s mindazon javításokat s azok eredményeit, a melyeket birtokának jövedelmezőbbé tételére megkisérlett. Ezért kiváló fontosságot tulajdonítunk annak, hogy Magyarország mezőgazdasága az országos kiállításon minél teljesebben, minél fényesebben legyen képviselve. Nagy hibának tartjuk ennélfogva, hogy a kiállítás szervezésében erre nagyobb súlyt nem fektettek s az országos gazdasági egyesület testületi közreműködését e tekintetben nem vették igénybe. Nézetünk szerint ugyanis az országos gazdasági egyesület lett volna hivatva arra, hogy a budapesti országos kiállítás mezőgazdasági osztályát szakszerüleg, egyöntetűen szervezze s gondoskodjék arról, hogy a kiállításnak ez a része, úgy tartalmilag, mint alakilag méltóan reprezentálja a magyar mezőgazdaságot. A hiba azonban megvan, azon most már nem lehet segíteni, de segíteni kell azon, hogy a vidéki gazdasági egyesületek — akik a kiállítás szervezetébe bevonattak — e tekintetben egyöntetűen járjanak el s a kiállítás mezőgazdasági része akként rendeztessék, hogy könynyen áttekinthető, szakszerűen összeállított s lehetőleg teljes képet nyújtson az ország minden vidékének gazdasági és gazdálkodási viszonyairól. Nézetünk szerint ugyanis azt nem kellene megengedni, hogy az egyes vidékek s még azon felül egyes uradalmak külön-külön kollektív kiállítást rendezzenek, mert ez tönkre teszi az áttekinthetőséget s csaknem teljesen lehetetlenné teszi a kiállítás szakszerű tanulmányozását. Pedig ez igen fontos tényező! — Mert a kiállítás nem pusztán kirakat, annak a jövőre való haszna csak akkor nyilvánulhat, ha mindenki levonja belőle a tanulságot. S ezt a legfontosabb körülményt nem szabad a kiállítás rendezésében szem elől téveszteni. A kiállítás mezőgazdasági részére legutóbb csoportbiztosok lettek kinevezve. Az ő feladatuk most elkövetni minden lehetőt arra nézve hogy a magyar mezőgazdaság méltóan legyen a kiállításon képviselve. Nem lehet azonban elhallgatnunk abbeli aggodalmunkat, hogy tekintettel az idő nagyon is előhaladott voltára s szemben az országos gazdasági egyesület teljes közönyével — mondhatnék talán apprehensiójával — amit a kiállítás iránt tanúsít, most már nagyon bajos lesz — a legjobb akarat mellett is — e téren oly eredményeket elérni, a mint azt az ügy, az ország jól felfogott érdeke megkívánná. És épen azért, mert a mulasztás, amit most e téren elkövetünk, alig lesz helyrehozható , mert e kiállítás mezőgazdasági részének a sikere első rendű országos érdek, hisszük és reméljük, hogy az országos gazdasági egyesület intéző tagjai, akik részint mint országos bizottsági tagok, részint mint csoportbiztosok részt vesznek a kiállítás rendezésében, az ország érdekeit feléje helyezendik, minden képzelt és valódi sértődésnek s habár nem mint az országos gazdasági egyesület képviselői, de mint az ország gazdasági ügyeinek hivatott munkásai, lelkük egész erejével, őszinte odaadással, kitartó szorgalommal és hazafias lelkesedéssel fognak hozzájárulni e kiállítás nagy nemzeti sikeréhez. Hogy azonban e siker elérhető legyen, szükségesnek tartanók, hogy a mezőgazdasági