Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-16 / 3. szám
MEZŐGAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI KÖZLÖNY Előfizetési d ij : Belföldre: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. — Külföldre: Egész évre 12 frt. A Kiállítási Értesítővel : Egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Megjelenik minden hó 1-én, 8-án, 16-án és 24-én. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA m. kir. min. főmérnök, műegyetemi m. tanár, a Kiállítási Értesitő szerkesztője. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, IX. kerület, Csillag utcza 8. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetésen is. TARTALOM: CZIKKEK: A vízjogi törvényjavaslat. — A gőzmozgony kezeléséről. (Második és befejező közlemény.) — A Hornsby-féle répavágó. (Két ábrával.) — A vízhasznosítás és a vízjogi törvény. — A legjobb trieur kisbirtokosok számára. — Mész, cement és vakolat. HASZNOS TUDNIVALÓK: Szőlőkötözés Raphia-háncscsal. — Salicylsav alkalmazása a gabonaüstök ellen. — Mogyorófa mint haszonfa. TALÁLMÁNYOK : Négyszer záródó ablakzáró. — Szeszszel fűtő főzőkészülék. — Kerámiás készítmények alakító mintái. VEGYES KÖZLEMÉNYEK: A Tiszavölgyi Társulat. — Hitelszövetkezetek alakítására. — Faburkolatok Berlinben. — A rima-muránysalgótarjáni vasgyár-társulat. — A vasutak és a növényzet. — A németországi czukorválság. — Cognacgyártás hazánkban. — Új szeszgyár Győrött. — Cséplő- és arató gép verseny. — A gőzmozgony kazán vizsgálatai. — A répából való szeszfőzés. — Kérdések és felvilágosítások. A vízjogi törvényjavaslat t örvényhozásunknak a vízi jog szabályozása tekintetében kifejtett eddigi összes működése inkább csak az alkalomszerűleg fölmerült szükségletek kielégítésére, illetőleg az e végből mellőzhetetlen törvényes intézkedéseknek vagyszólván csak rendszertelen megalkotására szorítkozott. Tulajdonképeni értelemben vett vízi törvényünk, mely a vízjog összes kérdéseit felölelné, szóval vízjogi codexünk máig sincs. Törvényeink, melyek a vízjogot illetőleg alkottattak, csak a vízszabályozás igényelte legelső szükségletnek, t. i. az ármentesítésnek rendezésére vonatkoznak, a nélkül azonban, hogy a jogviszonyok e tekintetben is kellőleg rendeztettek volna. Vízjogi törvényhozásunk mindeddig nélkülözte az egységre és teljességre törekvő alkotó szellemet. Toldott, foldott, a hol és a mint a kényszerűség követelte, minden magasabb vezéreszme nélkül. S ez a körülményeknek eddig — úgy ahogy — meg is felelt. Rendezve volt az ármentesítés és az ármentesítő társulatok ügye, szabályozva a gátvédelem, és a belvízrendezés kérdése; tovább menni nem igen volt szükséges, mert a gazdasági fejlődés sem haladt előbbre, márpedig nálunk az a szokás, hogy a jogviszonyok rendezésére elodázhatatlan kényszerítő körülményeknek kell előbb föllépniük. Ez volt az oka annak is, hogy a vízi jog rendezése, a vízjogi codex megalkotása ily soká késett. A közmunka- és közlekedésügyi minisztérium kebelében ugyan már mintegy 10 év előtt foglalkoztak a vízi jog rendezésének kérdésével s erre vonatkozólag törvényjavaslatot is készítettek, azt a tudtunkkal tárgyalták is, úgy hogy csaknem teljesen elő volt készítve a javaslat a törvényhozási tárgyalásra, azonban — előttünk ismeretlen okoknál fogva — a javaslat „ad acta“ került; állítólag irányadó egyének még korainak tartották a vízjogi codex megalkotását. Azóta úgy a sajtó, valamint a Tiszavölgyi Társulat s az orsz. gazdasági egyesület több ízben sürgették a vízi jog törvényhozási rendezését, anélkül, hogy e sok sürgetés éveken át sikerre vezetett volna. Az alatt nyakunkra nőttek nemcsak az árvizek, de a belvizek is. A törvényhozás palliatív intézkedésekkel igyekezett a bajokat orvosolni, de a vízi jog rendezésére még mindig nem került a sor, mert még mindig nem merültek fel oly kényszerítő körülmények, melyek az eddigi rendezetlen vízjogi viszonyokat tarthatatlanokká tették volna. De végre ezek is elkövetkeztek. Amint a földművelés, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium által szervezett kultúrmérnökség megkezdte az egész országra kiterjedő tevékenységet, úgy a belvizek rendezése, valamint a földöntözés létesítése terén, azonnal eléjük tolult az eddig csak sejtett, de mélyebben nem érzett akadály, a vízi jog rendezettségének hiánya. Különösen éreztette ez gátló hatását a földöntözés létesítése ellenében. A Fennálló és törvény által nem szabályozott vízhasználati jogok, a legkdvösebb gazdasági javításoknak útját szegték a nélkül, hogy ebből hátrányuk származott volna. Általában lépten-nyomon kellett tapasztalniok a kultúrmérnököknek, hogy legodaadóbb törekvésüket meghiúsítja, megbénítja a vízjogi codex hiánya. Ez indította arra Kvassay Jenőt a kulttúrmérnökség derék főnökét, hogy őszintén és a maga egész meztelenségében feltárja minisztere és államtitkárja előtt a vízi jog rendezetlenségének a kultúrmérnöki sikeres működést alapjában gátló körülményeit s meggyőzze a földművelési minisztérium vezetőit az általános vízjogi törvény megalkotásának elodázhatatlan szükségességéről. Kvassay előterjesztése kedvezően fogadtatván, ő a külföldi legkiválóbb vízjogi codexek felhasználásával ki is dolgozott egy teljes vízjogi törvényjavaslatot, amely aztán alapjául szolgált azon sokoldalú, terjedelmes tárgyalásoknak, amelyekben a Tiszavölgyi Társulat, az orsz. gazdasági egyesület, a mérnökegylet, iparegyesület s a minisztériumok képviselői igen tevékeny részt vettek. Az első tágabb körű tárgyalás folytán módosított javaslat még szűkebb körű bizottsági tárgyaláson is ment át s oly beható és minden részletre kiterjeszkedő alapossággal lett a javaslat minden pontja megvitatva és megállapítva, hogy a földművelési miniszter teljes megnyugvással bocsáthatta az így megalkotott vízjogi törvényjavaslatot a törvényhozás elé. E javaslat különösen a vízhasznosítás tekintetében bír igen nagy fontossággal. Az ármentesítés, s ezzel kapcsolatos gátfentartás és gátvédelem, valamint a belvíz-levezetés is már az eddigi törvények által különben is szabályozva voltak. A társulati szervezet is törvény által rendezve volt. Az új törvényjavaslatnak ezekre vonatkozó határozmányai tehát inkább csak kiegészítő részét képezik az általános vízjogi códexnek, sőt nézetünk szerint a társulatok adminisztratiójára vonatkozó intézkedések tulajdonképen nem is tartoznak a vízjogi törvény keretébe. A javaslat megállapítja a folyó álló és csapadékvizeknek úgy tulajdoni, mint használati jogát. S ez az, a mire nagy szükség volt, s a minek nagy haszna lesz. Eddig a Víznek sem a tulajdoni, sem a használati joga nem volt szabályozva, s ez temérdek huzavonára, veszekedésre, perre adott alkalmat. — Hány embert tett már tönkre s hánynak okozott hiábavaló költséget a vízjogi törvény hiányából eredő perlekedés. Ott az a temérdek sok malomper, a mivel elárasztják a hatóságokat és alig tud belőlük kiigazodni a legszakértőbb ember is, mind de mind a vízhasználati jog rendezetlenségének a következménye. Aztán ugyancsak ott a kultúrmérnökségnek sok szép földöntözési terve, ami bizony egész vidékek gazdasági fejlődését előmozdíthatta volna, ha nem akadályozta volna meg a kivitelüket a víz tulajdon- és hasz