Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
474 IX. évfolyam. 45. sz. Budapest, hov. 8. MŰSZAKI IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás, a hajózás és csatornázás, a vízi és vasúti építkezés, a forgalom és közlekedés, a MÜ- és KÖZÉPÍTÉSZET, az ÉPÍTŐ- és MÜIPAR a gazdasági gépészet és építészet, a gazdasági és háziipar, a malomipar és szesztermelés, a sör- és czukorgyártás, az agyag- és üvegpar, a fonó és szövőipar, az erdészet és faipar, a bányászat és kohászat, a fém- és vasipar, úgyszintén az elektrotechnika s általában A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR műszaki administratió s a közgazdaság és közegészségügy koréből. —K*— Megjelenik minden vasárnap. —§*■ —4«*Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár, m. kir. miniszteri főmérnök. A Gazdasági Mérnöknek társlapját képezi a KIÁLLÍTÁSI ÉRTESÍTŐ az 1885. évi budapesti általános országos kiállítás közlönye. —K*Előfizetési feltételek: A Gazdasági Mérnök és a Kiállítási Értsítő előfizetési ára együtt Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt. A Kiállítási Értesítő 1884. évi folyamának ára 4 frt.**Külön megrendelve: a Gazdasági Mérnök: egész évre 10 forint, a Kiállítási Értesítő: szintén 10 forint. —K+Előfizetéseket ez évben kivételesen márczius 1-étől kezdve is elfogadunk, az év végéig a Kiállítási Értesítővel együtt 10 forinttal. —K*Előfizetni különben rendszerint csak a naptári évnegyed kezdetétől lehet, a mellett minden előfizető állandónak tekintetvén, részére a lap az előfizetés lejártával is rendesen küldetik, hacsak a lejárat utáni l-fő szám visszaküldésével vagy levélileg nem értesíti a kiadóhivatalt, hogy a lapot nem kivánja tovább járatni. —évi— A Gazdasági Mérnök régibb évfolyamai még mindig megszerezhetők, együtt megrendelve tetemesen leszállított áron. Az 1884. és 1883. évfolyam ára egyenként (10 frt helyett csak) 6 forint. A Gazdasági Mérnök kiadóhivatalában megrendelhető az ÉPÍTÉSZ TANÁCSADÓ mérnökök és építészek, építőmesterek és vállalkozók, földbirtokosok és gazdatisztek, általában az építkező közönség használatára. Irta Gonda Béla. — Ára kötve 4 frt. — A Gazdasági Mérnök megőrzése végett a kiadóhivatal ajánl e czélra készített vászonsarku csinos táblákat, melyek 60 krért bérmentesen megküldetnek. — Hirdetések kiadóhivatalban vétetnek fel, az ott megtekinthető árszabás szerint.+f-Szerkesztőség és kiadóhivatal hová a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetések intézendők * Budapest., IX., Csillag-utcza 8. szám. TARTALMA: Adatok a magyar Kis-Alföld közgazdasági és vízrajzi múltjáról. III. (Irta Fekete Zsigmond.) Építészet és építőipar: A budapesti országos killítás épületei.I II. (Irta Kolbenhayer Gyula építész és tanár.) Gépészet és gyáripar: Fűtő és szellőztető készülékek. II. (Irta Edvillés Aladár.) — A magyar királyi , államvasútak gépgyárai. III Gazdasági ipar: Tapasztalatok a hazai cognac-főzés terén. (Stollár Gyulától.) Mezőgazdaság: A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium költségvetése 1886-ra. Találmányok és szabadalmak. Javítások lámpáso hirdetések. GAZDASÁGI MÉRNÖK (Az első oldal folytatása.) A mai Kapuvár Capw néven először 1387. évi levélen említtetik a Kanizsayaknak adott javak közt, melyek: Lövő, Iván, Víchueyd (olv. Viknyehíd , Fitnyéd), Keczöl, Szil, Pordány, Bogyiszló, Istvánháza (fekhetett Jobba háza táján) Babóth, Erdőhidas. (A mai Veszkény körül lehetett. Hazai okm. tár V. köt. 171. 1.) Ezek szerint nem csak az tűnik ki, hogy régen a Rábaköz rendezett viszonyok közt volt, hanem a jelenleginél több községet számlált és a Hanyság mocsár oly nagy kiterjedést nem vett, mert a Rábcza vizei ömölhettek belé szabadon és keletfelől csatornák ásattak a mellék vízfolyások és a helyi csapadékvizek kivezetésére. A Rábaközből eltűnt helységeket említ egy 1346. évi levél is, mely szól Tyák földéről. Határos volt vele Vicza, Sebe Barba és Dag. (Magy. történelmi tár 2. foly. 8. k. 1951.) Ma Tyák, Barba és Lag nevű községek erre nem léteznek. III. András király egy év nélküli levele szól a Rába melletti Chataber falua(olv. Csatabér falva), helységről (Cod. Dipl. VII. 2. pag. 208). Ma ily nemű hely a Rába mentén nem található s igy ez is az eltűnt községek közé számítandó. építészet és építő ipar. —K* A budapesti országos kiállítás épületei írta KOLBENHAYER GYULA, építész és tanár a budapest állami középipar tanodában. II. Ezen általános megjegyzések és irányt adó elvek felemlítése után áttérhetünk a nevezetesebb kiállítási főépületek méltatására. A főépületek közül természetesen elsősorban az állandó épületek fognak leginkább érdekelni, azok, amelyek a kiállítás után megmaradván, később adandó alkalmakkor kisebb lokális, esetleg szakkiállítások rendezésére vagy egyéb megfelelő czélokra lesznek felhasználhaók. Valamennyi kiállítási épület között mindenesetre a királypavillon az, mely minden tekintetben a legelső helyet foglalja el és amely nem csupán mint kiállítási főobjektum, hanem mint kis építési remekmű úgy az alkotó művésznek, mint a főváros mű- és építőiparosoknak becsületére válik. A nemes renaissance formák, a gyönyörű arányok, a pompás koronázó kupola tető, oly harmónikus egészszé olvadnak össze, melyből az épület magas repräsentative rendeltetése önmagából kitűnik. Az épület belsejében főként egy helyiség van, u. m. előcsarnok, elfogadó terem és egy-egy szoba, a király és királyné számára. Az előcsarnok az épületnek a műcsarnok felőli részében fekszik (a közönség fordított irányban kényteleníttetik rajta átmenni), mely déli növényekkel való feldíszítésre alkalmas szép formája által hat. A fény üvegfestményen át (Kratzmann) kellemes színekben világítja meg a különben egész egyszerűen tartott helyiséget. Néhány lépcsőfokon felhaladva, a bejárattal szemben levő díszes ajtón át (jobbról és balról vannak a szükséges toillette helyiségek) bejutunk az épület főhelyiségeibe, az elfogadó téren be, mely valóságos fejedelmi pazar fénynyel van kiállítva, anélkül azonban, hogy zavarólag ható túlterhelés valahol látható volna. A négyzetalakú magas terem, mely az épületnek közép kimagasló és a kupolával koronázott részében fekszik, miáltal kifelé is mint főhelyiség van hangsúlyozó, királyi paloták belső dekorativ felszerelésével majdnem kizárólagosan alkalmazásban levő czikornyás barokk túltengőnek mellőzésével szolid jó ízléssel van földíszítve. Halványabb szárnyalatok közvetítésével főként a vörös és arany a domináló összetétel. Különösen szép a képfaragó munka által tagozott mennyezet, mely a Budapesten utóbbi időben felkapott nehéz színek alkalmazása helyett könnyed harmonikus színekben van tartva. Az aranyozás is teljes összhangzásban áll a festéssel, és ugyancsak jobb ízlésről tanúskodik, amennyiben az a szokásos ágyon aranyozás helyett csupán a képfaragó munka részleteinek feltüntetésére szolgál. Ezen teremmel áll kapcsolatban jobbról és balról a király és királyné szobája, az előbbi egyszerű, de remek diófa fa- és lemez burkolattal van ellátva, az utóbbi a szokásos kedves kék szikben van tartva. Mindegyik szobához tartozik egy kis állvány, mely virágok és kúszó növények alkalmazásával átmenetet képez a környező természetben. A középterem előtt — az épületnek iparcsarnok felőli oldalán — van a tágas előkelő oszlopcsarnok — portikus — széles szabad lépcsővel, hol a király környezetével a kiállítás megnyitásánál helyet foglalt. Ámbár a királypavillon jövendőbeli sorsa még elhatározva nincsen, nem akarjuk a reményt az iránt felhagyni, hogy ezen remekmű a kiállítás maradandó emléke gyanánt, jelenlegi alakjában állandóan fentartható volna. A királypavillon után, mely a kiállítás méltó represenáló előcsarnokát képezheti, áttérhetünk a kiállítási épületek legnagyobbikára az iparcsarnokra. Az iparcsarnok, nagyságát és alaprajzi alakját tekintve, hasonlít a nürnbergi ill. halle-i iparcsarnokhoz csak hogy tűzbiztonság szempontjából, valamint állandó voltát tekintve, nagyobbára vasból és téglába van építve, azaz a szerkezeti vázat vas képezi, a tégla inkább csak a külső falk előállítására, illetve a vasváz külső maszírozására szolgált. A főépület főként két hármas — azaz 3 hajó által képezett és a közepén egymást keresztező csarnokból áll, amelyhez a négyszög kiegészítésére — az oldalhajlék magasának megfelelő — alacsonyabb csarnokok csatlakoznak, úgy hogy azáltal az épületben négy külön udvar képződik. — Ezen elrendezés, mely már az emitett kiállításokon is jónak bizonyult, megkönnyíti az épületekben való tájékozást és lehetővé teszi a bizonyos határig terjeszkedést is, az udvarok részbeni lefoglalása által. A megvilágítás is teljesen megfelelő, mivel az alacsonyabb csarnokok magas oldalvilágítással vannak ellátva, a közép-kereszt-csarnok pedig bazilikális világítással bír. Nem kielégítő a megvilágítás csupán az enterierneknél, hol utólagosan kellett némely fülkénél a mennyezetben világító nyilasokat alkalmazni. Ez azonban nem hibája a csarnoknak, hanem a fülkék összezsúfolásának, melyeket már könnyebb közlekedhetés szempontjából is csak az egyik oldalon kellett volna alkalmazni. Külsőleg az épület akként van kiképezve, hogy a frontfalak közepén mind a négy oldalon a középhajónak megfelelő magasságú nagy kapuzat — pylan — ■ van alkalmazva és hogy a négy sarkot pavillonszerű kiemelkedések, az épület központját pedig a középhajók keresztezésénél — magas nyolcszögű kupola hangsúlyozza. Az impozáns épület külseje különösen a laikusra tesz kedvező benyomást. Különösen sikerült a római diadalív módjára szép arányokban képezett bejárati kapuzat, és igen kár, hogy az épület eme legszebb része — a főbejáratról tekintve — a zenepavillon által el van takarva. A épület belső alaki kiképzésére, mint már említve volt, aránylag kevés gond lett fordítva. Az igen könnyű látható vasszerkezet csak a legszükségesebb formákra szorítkozik. A középhajóknak, a kupolának és a rácspilléreknek tervbe vett dekorálása valószínűleg költség hiányában elmaradt. Architektonikus szempontból általában többrendbeli kifogást lehetne tenni, itt azonban csak annyi legyen megemlítve, hogy az alkalmazott kőarchitektúra arányai és részletei nem kielégítők és különösen a kupolánál pléhszerűek és hogy továbbá a sarokképzéseknél, ill. csarnok keresztezéseknél, valamint a kupola alkalmazásánál hiányzik az architektonikus megoldás. Kár volt ezen lényegileg vasból készített épületre a malterból hamisított kőarchitektúrát rákényszeríteni. Hasonló vasszerkezetű épületek külső helyes kiképzésére találunk elég tanulságos példát egynéhány utóbbi időből való külföldi kiállítási csarnokban, sőt itt Budapesten is az osztrák-magyar államvasút szép pályaházában. Észrevehető hiány végre az is, hogy az épület tulajdonképeni előcsarnokkal nem bír és hogy a főbejárat nincs külön hangsúlyozva, vagyis hogy mind 45. szám.