Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

474 IX. évfolyam. 45. sz. Budapest, hov. 8. MŰSZAKI IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás, a hajózás és csa­tornázás, a vízi és vasúti építkezés, a forgalom és közlekedés, a MÜ- és KÖZÉPÍTÉSZET, az ÉPÍTŐ- és MÜIPAR a gazdasági gépészet és építészet, a gazdasági és házi­ipar, a malom­ipar és szesztermelés, a sör- és czukorgyártás, az agyag- és üveg­­par, a fonó és szövőipar, az erdészet és faipar, a bányászat és kohá­szat, a fém- és vasipar, úgyszintén az elektrotechnika s általában A GÉPÉSZET ÉS GYÁRIPAR műszaki administratió s a közgazdaság és közegészségügy koréből. —K*— Megjelenik minden vasárnap. —§*■ —4«*­Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m. tanár, m. kir. miniszteri főmérnök. A Gazdasági Mérnö­k­nek társlapját képezi a KIÁLLÍTÁSI ÉRTESÍTŐ az 1885. évi budapesti általános országos kiállítás közlönye. —K*­Előfizetési feltételek: A Gazdasági Mérnök és a Kiállítási Ért­sítő előfizetési ára együtt Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, negyedévre 3 frt. A Kiállítási Érte­sítő 1884. évi folyamának ára 4 frt.­­**­Külön megrendelve: a Gazdasági Mérnök: egész évre 10 forint, a Kiállítási Értesítő: szintén 10 forint. —K+­Előfizetéseket ez évben kivételesen márczius 1-étől kezdve is el­fogadunk, az év végéig a Kiállítási Értesítő­vel együtt 10 forinttal. —K*­Előfizetni különben rendszerint csak a naptári évnegyed kezdetétől lehet, a mellett minden előfizető állandónak tekintetvén, részére a lap az előfizetés lejártával is rendesen küldetik, hacsak a lejárat utáni l-fő szám visszaküldésével vagy levélileg nem értesíti a kiadóhivatalt, hogy a lapot nem kivánja tovább járatni. —évi— A Gazdasági Mérnök régibb évfolyamai még mindig megszerezhetők, együtt megrendelve tetemesen leszál­lított áron. Az 1884. és 1883. évfolyam ára egyenként (10 frt helyett csak) 6 forint. A Gazdasági Mérnök kiadóhivatalában megrendelhető az ÉPÍTÉSZ TANÁCSADÓ mérnökök és építészek, építőmesterek és vállalkozók, földbirtokosok és gazdatisztek, általában az építkező közönség használatára. Irta Gon­da Béla. — Ára kötve 4 frt. — A Gazdasági Mérnök megőrzése végett a kiadóhivatal ajánl e czélra készített vászonsarku csinos táblákat, melyek 60 krért bérmentesen megküldetnek. — Hirdetések kiadóhivatalban vétetnek fel, az ott megtekinthető árszabás szerint.­­+­f-Szerkesztőség és kiadóhivatal hová a lap szellemi részét illető közlemények, úgyszintén az elő­fizetések és hirdetések intézendők * Budapest., IX., Csillag-utcza 8. szám. TARTALMA: Adatok a magyar Kis-Alföld közgazdasági és vízrajzi múltjáról. III. (Irta­ Fekete Zsigmond.) Építészet és építő­ipar: A budapesti országos killítás épületei.I II. (Irta Kolbenhayer Gyula építész és tanár.) Gépészet és gyáripar: Fűtő és szellőztető készülékek. II. (Irta Edvi­llés Aladár.) — A magyar királyi , államvasútak gép­gyárai. III Gazdasági ipar: Tapasztalatok a hazai cognac-főzés terén. (Stollár Gyulától.) Mezőgazdaság: A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium költségvetése 1886-ra. Találmányok és szabadalmak. Javítások lám­pá­so h­irdetés­e­k. GAZDASÁGI MÉRNÖK (Az első oldal folytatása.) A mai Kapuvár Capw néven először 1387. évi levélen említtetik a Kanizsayaknak adott javak közt, melyek: Lövő, Iván, Víchueyd (olv. Viknye­­híd , F­itnyéd), Keczöl, Szil, Pordány, Bogyiszló, Istvánháza (fekhetett Jobba háza táján) Babóth, Erdőhidas. (A mai Veszkény körül lehetett. Hazai okm. tár V. köt. 171. 1.) Ezek szerint nem csak az tűnik ki, hogy régen a Rábaköz rendezett viszonyok közt volt, hanem a jelenleginél több községet számlált és a Hanyság mocsár oly nagy kiterjedést nem vett, mert a Rábcza vizei ömölhettek belé szabadon és keletfe­lől csatornák ásattak a mellék vízfolyások és a he­lyi csapadékvizek kivezetésére. A Rábaközből eltűnt helységeket említ egy 1346. évi levél is, mely szól Tyák földéről. Határos volt vele Vicza, Sebe Barba és D­ag. (Magy. történelmi tár 2. foly. 8. k. 195­­1.) Ma Tyák, Barba és L­ag nevű községek erre nem léteznek. III. András király egy év nélküli levele szól a Rába melletti Chataber falua(olv. Csatabér falva), helységről (Cod. Dipl. VII. 2. pag. 208). Ma ily nemű hely a Rába mentén nem található s igy ez is az eltűnt községek közé számítandó. építészet és építő ipar. —K*­ A budapesti országos kiállítás épületei írta KOLBENHAYER GYULA, építész és tanár a budapest állami középipar tanodában. II. Ezen általános megjegyzések és irányt adó elvek felemlítése után áttérhetünk a nevezetesebb kiállítási főépületek méltatására. A főépületek közül természetesen első­sorban az állandó épületek fognak leginkább érdekelni, azok, a­melyek a kiállítás után megmaradván, ké­sőbb adandó alkalmakkor kisebb lokális, esetleg szakkiállítások rendezésére vagy egyéb megfelelő czélokra lesznek felhasználha­ók. Valamennyi kiállítási épület között mindenesetre a királypavillon az, mely minden tekin­tetben a legelső helyet foglalja el és a­mely nem csupán mint kiállítási főobj­ektum, hanem mint kis építés­i remekmű úgy az alkotó művész­nek, mint a főváros mű- és építő­iparosoknak b­e­­csületére válik. A nemes renaissance formák, a gyönyörű ará­nyok, a pompás koronázó kupola tető, oly harmó­­nikus egészszé olvadnak össze, melyből az épület magas repräsentative rendeltetése önmagából ki­tűnik. Az épület belsejében főként e­gy helyiség van, u. m­. előcsarnok, elfogadó terem és egy-egy szoba, a király és királyné számára. Az előcsarnok az épü­letnek a műcsarnok felőli részében fekszik (a kö­zönség fordított irányban kényteleníttetik rajta át­menni), mely déli növényekkel való feldíszítésre al­kalmas szép formája által hat. A fény üvegfestmé­nyen át (Kratzmann) kellemes színekben világítja meg a különben egész egyszerűen tartott helyiséget. Néhány lépcsőfokon felhaladva, a bejárattal szemben levő díszes ajtón át (jobbról és balról vannak a szükséges toillette helyiségek) bejutunk az épület főhelyiségeibe, az elfogadó téren be, mely valóságos fejedelmi pazar fénynyel van kiállítva, anélkül azon­ban, hogy zavarólag ható túlterhelés valahol látható volna. A négyzetalakú magas terem, mely az épü­letnek közép kimagasló és a kupolával koronázott részében fekszik, miáltal kifelé is mint főhelyiség van h­angsúlyozó, királyi paloták belső dekorativ fel­­szerelésével majdnem kizárólagosan alkalmazásban­­ levő czikornyás barokk túltengőnek mellőzésével szolid jó ízléssel van földíszítve. Halványabb szárnyalatok közvetítésével főként a vörös és arany a domináló összetétel. Különösen szép a képfaragó munka által tagozott mennyezet, mely a Budapesten utóbbi időben felka­pott nehéz színek alkalmazása helyett könnyed har­monikus színekben van tartva. Az aranyozás is teljes összhangzásban áll a fes­téssel, és ugyancsak jobb ízlésről tanúskodik, a­mennyiben az a szokásos ágyon aranyozás he­lyett csupán a képfaragó munka részleteinek feltün­tetésére szolgál. Ezen teremmel áll kapcsolatban jobbról és balról a király és királyné szobája, az előbbi egyszerű, de remek diófa fa- és lemez bur­kolattal van ellátva, az utóbbi a szokásos kedves kék szik­ben van tartva. Mindegyik szobához tarto­zik egy kis állvány, mely virágok és kúszó növé­nyek alkalmazásával átmenetet képez a környező természetben. A középterem előtt — az épületnek iparcsarnok felőli oldalán — van a tágas előkelő oszlopcsarnok — portikus — széles szabad lépcsővel, hol a ki­rály környezetével a kiállítás megnyitásánál helyet foglalt. Ámbár a királypavillon jövendőbeli sorsa még el­határozva nincsen, nem akarjuk a reményt az iránt felhagyni, hogy ezen remekmű a kiállítás maradandó emléke gyanánt, jelenlegi alakjában állandóan fen­­tartható volna. A királypavillon után, mely a kiállítás méltó represenáló előcsarnokát képezheti, áttérhetünk a kiállítási épületek legnagyobbikára az iparcsarnokra. Az ipar­csarnok, nagyságát és alaprajzi alak­ját tekintve, hasonlít a nürnbergi ill. halle-i ipar­csarnokhoz csak hogy tűzbiztonság szempontjából, valamint állandó voltát tekintve, nagyobbára vas­ból és tégláb­a van építve, azaz a szerkezeti vázat vas képezi, a tégla inkább csak a külső falk elő­állítására, illetve a vasváz külső maszírozására szolgált. A főépület főként két hármas — azaz 3 hajó által képezett és a közepén egymást keresztező csarnokból áll, a­melyhez a négyszög kiegészítésére — az oldalhajlék magasának megfelelő — alacso­nyabb csarnokok csatlakoznak, úgy hogy azáltal az épületben négy külön udvar képződik. — Ezen elrendezés, mely már az em­itett kiállításokon is jónak bizonyult, megkönnyíti az épületekben való tájékozást és lehetővé teszi a bizonyos határig ter­jeszkedést is, az udvarok részbeni lefoglalása által. A megvilágítás is teljesen megfelelő, mivel az ala­csonyabb csarnokok magas oldalvilágítással vannak ellátva, a közép-kereszt-csarnok pedig bazilikális vi­lágítással bír. Nem kielégítő a megvilágítás csupán az ente­­rierneknél, hol utólagosan kellett némely fülkénél a mennyezetben világító nyilasokat alkalmazni.­­ Ez azonban nem hibája a csarnoknak, hanem a fülkék összezsúfolásának, melyeket már könnyebb közleked­­hetés szempontjából is csak az egyik oldalon kellett volna alkalmazni. Külsőleg az épület akként van kiképezve, hogy a frontfalak közepén mind a négy oldalon a közép­hajónak megfelelő magasságú nagy kapuzat — py­­lan — ■ van alkalmazva és hogy a négy sarkot pa­­villonszerű kiemelkedések, az épület központját pe­dig a középhajók keresztezésénél — magas nyolc­­­szögű kupola hangsúlyozza. Az impozáns épület kül­seje különösen a laikusra tesz kedvező benyomást. Különösen sikerült a római diadalív módjára szép arányokban képezett bejárati kapuzat, és igen kár, hogy az épület eme legszebb része — a főbejárat­ról tekintve — a zenepavillon által el van takarva. A épület belső alaki kiképzésére, mint már említve volt, aránylag kevés gond lett fordítva. Az igen könnyű látható vasszerkezet csak a legszükségesebb formákra szorítkozik. A középhajóknak, a kupolá­nak és a rácspilléreknek tervbe vett dekorálása va­lószínűleg költség hiányában elmaradt. Architektonikus szempontból általában többrend­beli kifogást lehetne tenni, itt azonban csak annyi legyen megemlítve, hogy az alkalmazott kőarchitek­­túra arányai és részletei nem kielégítők és különö­sen a kupolánál pléhszerűek és hogy továbbá a sa­rokképzéseknél, ill. csarnok keresztezéseknél, vala­mint a kupola alkalmazásánál hiányzik az archi­tektonikus megoldás. Kár volt ezen lényegileg vas­ból készített épületre a malterból hamisított kőar­­chitektúrát rákényszeríteni. Hasonló vasszerkezetű épületek külső helyes kiképzésére találunk elég ta­nulságos példát egynéhány utóbbi időből való kül­földi kiállítási csarnokban, sőt itt Budapesten is az osztrák-magyar államvasút szép pályaházában. Észrevehető hiány végre az is, hogy az épület tulajdonképeni előcsarnokkal nem bír és hogy a fő­bejárat nincs külön hangsúlyozva, vagyis hogy mind 45. szám.

Next