Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

MŰSZAKI, IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP Felhívás előfizetésre. Tisztelettel és bizalommal kérjük lapunk mind­azon 1. pártolóit, a kiknek előfizetésük június hó végén lejárt s azt mindeddig nem­ újították meg, legyenek szívesek a második félévi előfizetési díjat (6­ártot) mielőbb beküldeni. A­kik pedig netalán nem szándékoznak lapun­kat tovább is járatni, azokat tisztelettel kérjük, méltóztassanak a második félévben küldött és elfogadott számokat visszaküldeni vagy levéli­­leg tudatni, hogy lapunkat nem óhajtják tovább járatni. Lapunknak — az általa képviselt ügy érde­kében — minél tágabb körű elterjedését elő­­mozdítandók, ezennel egy oly újítást léptetünk az előfizetések tekintetében életbe, a­melyet lapunk minden barátja bizonyára örömmel fog fogadni. Jelentékeny árkedvezményt adunk ugyanis oly társas előfizetések részére, a­melyeknél egy régi előfizetőhöz egy vagy több új előfizető csat­lakozik. E szerint lapunk előfizetési feltételei a követ­kezők : Egyes előfizetésnél a díj­­ f£^vre 2| fH Egy régi és egy új elő-­­ egész évre 10 frt fizetésnél együtt \ félévre 6 « Egy régi és két vagy több­­ egész évre 8 « új előfizetésnél­­ félévre 4 « Ha tehát valaki a magáéhoz egy új előfizetőt szerez, először ő maga, de még előfizető társa is egy évre 2—2 frttal olcsóbban kapja a lapot; ha pedig egy régi előfizető a magáéhoz két vagy több új előfizetőt szerez, akkor úgy ő maga, mint előfizető társai is egy évre már 4—4 frttal olcsóbban kapják a lapot, meg­jegyezvén azonban, hogy az ilyen társas elő­fizetéseknek — a dolog természeténél fogva — együtt és egy utalványon kell történni, az egyes előfizetők teljes czímének pontos kitüntetésével. Ezt a kedvezményt kiterjesztjük — kivéte­lesen — azokra is, a­kik az előfizetési díjat a f. évre vagy annak második felére még nem küldték be. Ezen kedvezmény lehetővé teszi a lapnak a rendes előfizetési díjnál jelentékenyen olcsóbb megszerzését, miért is legyen szabad remélte­­tü­nk, hogy e kedvezményt lapunk számos pár­tolója igénybe veendi. A Gazdasági Mérnök kiadó­hivatala. A magyaróvári gazdasági akadémia története. Az okszerű mezei gazdálkodásnak hazánban kétségtelenül egyik legelső rendű alapvető in­tézete a magyaróvári gazdasági akadémia, a­mely főleg a hatvanas években, a midőn az in­tézet mint Ausztriában a legfelső gazdasági is­kola, messze, idegen földön is kiváló hírnévnek örvendett s a magyaróvári gazdasági főtan­in­tézet bizonyítványa még Németországon is első­rendű, ajánló levél volt. Azóta nagyot haladt a gazdasági tudomány, s jól esik konstatálnunk, hogy e haladással a magyaróvári gazda­aka­démia is lépést tartott, a­mit főleg azon kiváló szakférfiaknak köszönhetünk, a­kiknek legna­gyobb része ma is az intézet élén áll, s a­kik a gazdasági szakoktatásnak és irodalomnak leg­­hivatottabb munkásai e hazában. Hatvankét éve, mióta ez a főtanintézet fenn­áll, mely idő alatt az egyszerű magánintézet­ből hírneves felső tanintézetté fejlődött. A gazdasági tanü­gy barátai előtt bizonyára nem lesz érdektelen közelebbről megismerkedni fejlődésének legalább vázlatos történetével, me­lyet érdekesnek tartottunk az intézet ezévi ér­tesítője nyomán a következőkben röviden össze­foglalni. Az első nagyobb szabású gazdasági tanintézet hazánkban — a Festetich György gróf által 1797. évben Keszthelyen alapított „Georgicon'* —­ már 21 év óta működésben volt, midőn Al­bert szász-tescheni herczeg, valószínűleg annak sikere által buzdíttatva, az 1818. évben hason­nevű uradalmának székhelyén, Magyar-Óvárott saját költségén egy gazdasági tanintézetet állí­tott fel, melynek létrehozásában Wittmann Antal uradalmi igazgatónak jelentékeny ér­deme van. A tanintézet fő rendeltetése abban állott, hogy­ a herczeg magyarországi, sziléziai és morvaor­szági terjedelmes uradalmai számára elméletileg és gyakorlatilag képzett gazdatiszteket nevel­jen ; mindazáltal a tanintézet látogatása mások­nak is megengedtetvén, a monarchia minden ré­­részéből, leginkább azonban hazánkból sereglet­tek össze a tanuló ifjak. A tantermek, gyűjtemények és a tanárok la­kásai a szokatlan vastag falakkal bíró, sarok­tornyokkal ellátott ódonszerű erődítvényes kas­télyban voltak elhelyezve, mely épület az idők folyamán nem csekély változtatásokon keresz­­tülmenve, máig is ugyanezen czélok szolgálatá­ban áll. Az oktatás a kétéves tanfolyamban német, kezdetben részben latin nyelven folyt, s a ta­nulók, nemcsak hogy tandíjt nem fizettek, ha­nem hat 140 frtos ösztöndíj több szegényebb sorsú ifjúnak is lehetővé tette a tanintézet lá­togatását, mely ösztöndíjak adományozásánál a herczegi szolgálatban volt tisztek fiai kiváló te­kintetben részesültek. Az alapító elhalálozása után annak örökösei —­I. I. Károly főherczeg és utána Albrecht fö­­herczeg — a tanintézetet, melynek költségei kezdetben évenkint mintegy 7000 váltóforintra rúgtak, továbbra is fentartották; az 1848. és 1849. év eseményei s az ezek nyomán beállott változások következtében azonban a tanintézet megszűnt. A föherczegi tanintézetnek 1818. évtől 1849-ig tartott fennállása alatt 782 tanulója volt, kik na­­gyobbára magyarországi származásúak voltak s itt is találtak alkalmazást. A szabadságharcz lezajlása után az egysé­gessé vált osztrák birodalom akkori csász. kir. kormánya egy felsőbb szervezetű gazdasági tan­intézet életbeléptetését határozta el, nehogy oly ifjak, kik a mezőgazdasági pályára tudományos képzettséggel lépni óhajtottak, ismeretek szer­zése végett v amely külföldi tanintézetbe menni kény­teleníttessen­ek. A tanintézet helyének megállapítása vétetvén fontolóra, a Lajtán innen és túl számos hely hozatott javaslatba, mely egy gazdasági tanin­tézet berendezésére alkalmasnak látszott. Ez al­kalommal természetszerűen M­ Óvár is szóba ho­zatott, mint melynek 31 évig fennállott taninté­zete úgy Magyarországon, valamint az egész monarchiában, sőt annak határain túl is régi, jó hírnévnek örvendett. Ezen kedvező előzmény, valamint M.-Óvár abbeli előnyös fekvése, hogy csaknem a mon­archia középpontján fekszik; továbbá könnyen hozzáférhetősége, környékének előhaladt mező­­gazdasági kultúrája, mely a főherczegi urada­lomból indulva ki, hol úgy a földmívelés és ál­lattenyésztés, valamint többféle iparüzleti ág mintaszerűen kezeltetik s a törekvő gazdáknak tanulmány és okulásra bő anyagot szolgáltat, az e részben véleményadásra felszólított szak-31

Next