Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-18 / 42. szám
Adatok a magyar Kis-Alföld közgazdasági és vízrajzi múltjáról. FEKETE ZSIGMOND kir. orsz. középitészeti felügyelőtől. ii. 3. Lecsapoló csatornák és árvédelmi töltések. Csatornák és töltések, vagy mint ma is erre tájszólásilag nevezik, észterük építése hajdan már megszokott dolog volt a magyar lakosságnál nemcsak malmok számára, hanem lecsapolások czéljából is. A csatornákat és eszterákat a jobbágyság készítette a királyoknak egyenes parancsára vagy a főispánok rendelkezése folytán. A fentebb említett borsmonostori minoritákat IV. Béla 1226. évben azon kiváltságban is részesítette, hogy „az egyház népe sem nádvágásra, sem a víznek gátjához, mely népiesen istra nevet visel, bármily módon Bibiten túl ne kény sz e r í 11 e s s ék.“ (Cod. D. III. 2. pag. 89.) Fehér Ipoly monographia író, nem vetvén össze az okleveleket, az itt idézett szavakat a baromházrétű régi töltésre alkalmazza és azokból is támogatni véli ennek „nagyszerű római”” voltát. Fentebb már említve van, hogy Borsmonostor a mai Mérges és Árpás között keresendő a Bába mellett; tehát az oklevelünkben említett Bibit nem más, mint a Bába-Sz.Miklós melletti Kis-Babot. Az idézett hely ennélfogva is félremagyarázhatlanul tudtul adja, hogy a monostor jobbágyai ezen Baboton túl a Rába eszteráinak készítésére és védelmére kényszerítve nem valának. Azaz oklevelünk nem római, hanem magyar kezek által készített védő töltésekről szól a Rába mellett s nem Réthi táján. Ezen töltésről is kimutatom azonnal, hogy nem római, hanem magyar munka. A győri káptalan 1264. évi levele szintén tesz említést a Rába melletti eszteráról, midőn bizonyos Janoa nevű föld határjárásában mondatik: „Janoa földe éjszakról kezdődik urunk a király listro (olvasd tisztró) nevű gátjánál, mely terjed a Rábáig“. (Árpádkori új okm.tár 8.köt. 111. lap). — Ezen Janoa föld helyét egészen biztosan meg nem állapíthatom, mert mai nap ily nevű helyünk a Rába mentén nincs. Ha azonban egyeztetjük az Iván névvel, ily helyünk van Győr mellett s valószínű, hogy hajdan ennek nyugati határán folyt le a Rába a Kis-Dunába. Vas megye szélén is van Iván, Ivánfa helyünk, de ez a Répcze közelében fekszik; azért a kérdéses földdel ugyanegy nem lehet. Valószínű előttem, hogy ez a Marczal beömlése alatt Gyirmoth mellett fekvő Iván pusztával azonos, melynél a Rábára keresztben álló töltés nyomai ma is látszanak. Ezen esztern egykor demarcationalis sáncz lehetett és hivatása volt egyszersmind a Rába jobb partján kiömlő árvizeket visszaszorítani. (A Gyirmoth név első része gyír vagy gyor a török gür, güren,sáncz szóval ugyanegy , a moth szó pedig rétet jelentett s így gyirmoth , gyűrűs rét, sánczos rét.) Hasonló vízfogó töltésnek nevezetes példája áll fenn Árpás és Egyed között Győr és Sopron megyék határán a Megág nevű eszterában, mely a Rábára keresztben állván, a Sobornál kiöntött árvizeket tartóztatja fel. Régi folyami eszteráknak nyoma látható mai napig Ikrény és Győr között Gyirmóth átellenében a Rába egy medre partján s így bizonyos, hogy még nem nagyon régen erre kellett lenni a Rába rendes folyásának. A tatárjárás alatt néptelenné lett helyeinkre IV. Béla idegeneket telepítvén, ezek közt volt az ausztriai keresztesek rendje, mely több felé kapott birtokokat, de legkivált Mosonymegyében, melynek régi bessenyőfajú lakossága erősen megfogyott a tatárok pusztításai alatt. 1250. évben a magyar király ilynemű szabadalomban is részesíté a bejött német vitézeket: „Megengedjük egyúttal, miszerint a nevezett egyház népe sem nádat vágni, sem csatornát ásni (ad fossam faciendam) vagy egyebekhez Mosony vára és környékén túl semmi módon ne hajtassék, sem pedig árpénz (úrpénz) nevű adót senkinek ne fizessen.“ (Cod. Dipl. IV. 2. pag. 382.) Ezen érdekes adat igen sokat mond. Mindenek előtt látjuk belőle, hogy őseink csatornák építésével régen foglalkoztak. Másodszor látjuk, hogy az idegen németek felmentetnek ezen munkálkodás alól és így eleink nem németektől, és nem szlávoktól tanulták a vizek rendezésének módját, hanem ezzel a tősgyökeres magyarság foglalkozott elejétől fogva. A már említett Lébény helyünket az oklevelek Lebyne, majd Libyn alakban írják. Egyik 1270. ék levelünk ezt Sopron megyében fekvőnek s lakosait bessenyő íjászoknak mondja. (Ded. D. V. I.) A nélkül, hogy nyelvi fejtegetésekbe bocsátkoznám, meg kell említenem, miszerint Anna Comnena byzanti iró a bessenyők régi tartományáról, a Prath folyónál, írván, említ mocsarak és domboktól környezett Lebune helyet (Alexiades kb. 8.). A mi Lébényünk régi Lebune (olr. Lebünye) neve és fekvése tehát a lakossággal együtt a görög író feljegyzésére élénken emlékeztet. Midőn II. András 1208. évben a lébényi apátságot javaiban biztosítja, Lébény határáról ezen elsorolások jönnek elő: nyűgat felől Libyn víz, tovább Bucensem, Zoplon, Miley viz híddal; azután ismét a Lybin víz. „Innen ment a határ a király csatornájának és gátjának, úgy hogy az egész föld a Libyn viz fejétől a király gátjáig az egyházé.“ Ezután délnek fordulván a határjárás, említettek: Tapol, Arpadir, Babky folyó vizek; ezután a Rábczán Boldozorma nevű kikötő hely. Lébénynyel éjszak felől határos volt Komlozorm (Komlósorom) helység, melynek határjárása kezdődött a Dunai'sark (olv. Sark) szigeténél és ezután tovább említtetik Gransciget, tovább Perne folyó víz. (Cod. D. III. 1. pag. 58—61.) Ezekhez mintegy kiegészítést nyújt IV. Béla királynak már fentebb is idézett levele a móriczhidai praemonstreiek birtokairól, melyek tulnyomólag a Rábcza felé feküdtek. Köztük volt Kapy és C h o m os (olvasható Csamas, Csamás vagy Kamásnak). Mai nap Kapi helység Bősárkány és Réthi közt fekszik. Chomos község ma erre nem létezik, mert valószínűleg a Hanyság mocsara foglalta el helyét. Kapi határa kezdődött az 1251. évi levél szerint a királyi csatornánál (ad fossatum Regist, hol Tomold nevű viz alkotja Réthy helység határát. Tovább délnek volt Boyas nevű nádas és Babarch (mai Barbacs) falu. Ezután következett Asuan (Ásvány), Amloc helység, melynél ismét királyi csatorna volt. Erre következett Rethnos viz, Homus és Golog halastó és végre a Rábcza folyó. (Cod. D. IV. 2. pag. 85—88). Ezen idézetek szerint az érdekes oklvelekből a következőket tudjuk meg: a) . A mai Baromháztól Réthyig terjedő nagy keresztgát, mely ma is fennáll, nem római eredetű, mint Fehér Ipoly monographus bátran állítja, hanem a régi magyar királyok műve. Ezen korban Lébény Sopronmegyében levőnek emlittetvén s határa a magátnál végződvén, az tehát egyszersmind Sopron- és Mosonymegyék demarcationális sáncza volt s Győrmegye határa a Rábczánál haladt. b) . Mivel Kapi és Réthinél a Rábcza nem emlittetik, hanem jóval lejebb Barbacs felől, következik, hogy régen a Rábeza nem a Hanyságon keresztül, hanem ezt a magasabb helyeken megkerülve, folyt fel Lébénynek. Ez és Kapi határában több, mai nap meghatározhatlan vizes két királyi csatorna emlittetvén, ezek voltak a Hanyság nyugati nagy medenczéjének lecsapolói. Ezen környéket tehát őseink úgy rendezték, hogy a Hanyságból a szélén folyó Rábczáig külön csatornákat ástak. Hogy a Hanyság keleti medenczéjét biztosítsák s egyszersmind viszont a Duna nagy vizeinek felhatását a nyugati medenczébe mérsékeljék, a nyugati medencze szélére keresztbe állították a baromház-réthii eszterát. Ekként nem csodálhatjuk, hogy ezen vidék régen kedvezőbb helyzetben volt s oly helységek emlittetnek rajta, melyeket ma hiába keresünk. c) . Az említett Komlósorom helység a mai Barátföld tájára esik. Innen a mosonyi Duna régen Öttevény és Abda felé folyhatott. Ezen régi meder ma is látható több helyen. Abdánál, mely a németújvári kolostoré volt, 1225. évi levél a Dunán szigetet említ. Ma a Duna Abda régi fekvésétől is (nem rég lett áttelepítve új helyre) távolabb esik, de a régi meder még látható. Erre tehát a Duna ma másként folyik, mint 600 évvel ezelőtt. Az előforduló Gransziget név kétség kívül a Kis-Csallóköz szigetet, vagyis a Szigetközt jelenti. A név világosan mutatja, hogy sz. István alatt a Hedrick gróffal (a Hédervári család őse) bejött idegenek nem németek voltak, mint sokan állítani szeretik, hanem francziák. Sajátságos, hogy nincs oklevelünk, mely a Csallóközben egyebütt is telepedett idegenekről, némely genuai olasz telepet kivéve, oly tevékenységet tárna elénk, mint a bemutatott idézetek a MORELLG, MŰSZAKI, IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP