Gazdasági Mérnök, 1885. január-december (9. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

Adatok a magyar Kis-Alföld közgaz­dasági és vízrajzi múltjáról. FEKETE ZSIGMOND kir. orsz. középitészeti felügyelőtől. ii. 3. Lecsapoló csatornák és árvédelmi töltések. Csatornák és töltések, vagy mint ma is erre táj­­szólásilag nevezik, észterük építése hajdan már megszokott dolog volt a magyar lakosságnál nem­csak malmok számára, hanem lecsapol­ások czéljából is. A csatornákat és eszterákat a jobbágyság készí­tette a királyoknak egyenes parancsára vagy a fő­ispánok rendelkezése folytán. A fentebb említett borsmonostori minoritákat IV. Béla 1226. évben azon kiváltságban is részesítette, hogy „az egyház népe sem nádvágásra, sem a víznek gátjához, mely népiesen istra nevet visel, bármily módon Bibi­­ten túl ne k­én­y sz e r í 11 e s s ék.“ (Cod. D. III. 2. pag. 89.) Fehér Ipoly monographia író, nem vetvén össze az okleveleket, az itt idézett szavakat a baromház­­rétű­ régi töltésre alkalmazza és azokból is támo­gatni véli ennek „nagyszerű római”” voltát. Fen­tebb már említve van, hogy Borsmonostor a mai Mérges és Árpás között keresendő a Bába mellett; tehát az oklevelünkben említett Bibit nem más, mint a Bába-Sz.­Miklós melletti Kis-Babot. Az idézett hely ennélfogva is félremagyarázhatlanul tudtul adja, hogy a monostor jobbágyai ezen Baboton túl a Rába eszteráinak készítésére és védelmére kényszerítve nem valának. Azaz oklevelünk nem római, hanem magyar kezek által készített védő töltésekről szól a Rába mellett s nem Réthi táján. Ezen töltésről is kimutatom azonnal, hogy nem római, hanem magyar munka. A győri káptalan 1264. évi levele szintén tesz említést a Rába melletti eszteráról, midőn bizonyos Janoa nevű föld határjárásában mondatik: „Janoa földe éjszakról kezdődik urunk a király listro (olvasd tisztró) nevű gátjánál, mely terjed a R­áb­ái­g“. (Árpádkori új okm.­tár 8.köt. 111. lap). — Ezen Janoa föld helyét egészen biz­tosan meg nem állapíthatom, mert mai nap ily nevű helyünk a Rába mentén nincs. Ha azonban egyez­tetjük az Iván névvel, ily helyünk van Győr mel­lett s valószínű, hogy hajdan ennek nyugati hatá­rán folyt le a Rába a Kis-Dunába. Vas megye szé­lén is van Iván, Ivánfa helyünk, de ez a Répcze közelében fekszik; azért a kérdéses földdel ugyan­­egy nem lehet. Valószínű előttem, hogy ez a Mar­­czal beömlése alatt Gyirmoth mellett fekvő Iván pusz­tával azonos, melynél a Rábára keresztben álló töl­tés nyomai ma is látszanak. Ezen esztern egykor demarcationalis sáncz lehetett és hivatása volt egy­szersmind a Rába jobb partján kiömlő árvizeket visszaszorítani. (A Gyirmoth név első része gyír vagy gyor a török gür, güren,sáncz szóval ugyan­egy , a moth szó pedig rétet jelentett s így gyir­moth , gyűrűs rét, sánczos rét.) Hasonló vízfogó töltésnek nevezetes példája áll fenn Árpás és Egyed között Győr és Sopron megyék határán a Megág nevű eszterában, mely a Rábára keresztben állván, a Sobornál kiöntött árvizeket tartóztatja fel. Régi folyami eszteráknak nyoma látható mai napig Ik­­rény és Győr között Gyirmóth átellenében a Rába egy­­ medre partján s így bizonyos, hogy még nem nagyon régen erre kellett lenni a Rába rendes fo­lyásának. A tatárjárás alatt néptelenné lett helyeinkre IV. Béla idegeneket telepítvén, ezek közt volt az auszt­riai keresztesek rendje, mely több felé kapott bir­tokokat, de legkivált Mosonymegyében, melynek régi bessenyőfajú lakossága erősen megfogyott a tatárok pusztításai alatt. 125­0. évben a magyar király ilynemű szabadalomban is részesíté a bejött német vitézeket: „Megengedjük egyúttal, miszerint a ne­vezett egyház népe sem nádat vágni, sem csa­tornát ásni (ad fossam faciendam) vagy egye­bekhez Mosony vára és környékén túl semmi módon ne hajtassék, sem pedig árpénz (úrpénz) nevű adót senkinek ne fizessen.“ (Cod. Dipl. IV. 2. pag. 382.) Ezen érdekes adat igen sokat mond. Mindenek előtt látjuk belőle, hogy őseink csatornák építésé­vel régen foglalkoztak. Másodszor látjuk, hogy az idegen németek felmentetnek ezen munkálkodás alól és így eleink nem németektől, és nem szlávoktól ta­nulták a vizek rendezésének módját, hanem ezzel a tősgyökeres magyarság foglalkozott elejétől fogva. A már említett Lébény helyünket az oklevelek Le­byne, majd Libyn alakban írják. Egyik 1270. ék­ levelünk ezt Sopron megyében fekvőnek s lako­sait bessenyő íjászoknak mondja. (Ded. D. V. I.) A nélkül, hogy nyelvi fejtegetésekbe bocsátkoznám, meg kell említenem, miszerint Anna Comnena by­­zanti iró a bessenyők régi tartományáról, a Prath folyónál, írván, említ mocsarak és domboktól kör­nyezett Lebune helyet (Alexiades k­b. 8.). A mi Lébényü­nk régi Lebune (olr. Lebünye) neve és fek­vése tehát a lakossággal együtt a görög író fel­jegyzésére élénken emlékeztet. Midőn II. András 1208. évben a lébényi apátságot javaiban biztosítja, Lébény határáról ezen elsorolások jönnek elő: nyű­gat felől Libyn víz, tovább Bucensem, Zoplon, Mi­­ley viz híddal; azután ismét a Lybin víz. „Innen ment a határ a király csatornájának és gátjának, úgy hogy az egész föld a Li­byn viz fejétől a király gátjáig az egy­házé.“ Ezután délnek fordulván a határjárás, em­lítettek: Tapol, Arpadir, Babky folyó vizek; ez­után a Rábczán Boldozorma nevű kikötő hely. Lébénynyel éjszak felől határos volt Kom­­lozorm (Komlósorom) helység, melynek határjárása kezdődött a Duna­i'sark (olv. Sark) szigeténél és ezután tovább említtetik Gransciget, tovább Perne folyó víz. (Cod. D. III. 1. pag. 58—61.) Ezekhez mintegy kiegészítést nyújt IV. Béla királynak már fentebb is idézett levele a móricz­hidai praemonstreiek birtokairól, melyek tulnyomó­­lag a Rábcza felé feküdtek. Köztük volt Kapy és C h o m o­s (olvasható Csamas, Csamás vagy Kamás­­nak). Mai nap Kapi helység Bősárkány és Réthi közt fekszik. Chomos község ma erre nem létezik, mert valószínűleg a Hanyság mocsara foglalta el helyét. Kapi határa kezdődött az 1251. évi levél szerint a királyi csatornánál (ad fossatum Regist, hol Tomold nevű viz alkotja Réthy helység határát. Tovább délnek volt Boy­as nevű nádas és Babarch (mai Barbacs) falu. Ezután következett Asuan (Ásvány), Amloc helység, melynél ismét ki­rályi csatorna volt. Erre következett Rethnos viz, Homus és Golog halastó és végre a Rábcza folyó. (Cod. D. IV. 2. pag. 85—88). Ezen idéze­tek szerint az érdekes oklvelekből a következőket tudjuk meg: a) . A mai Baromháztól Réthyig terjedő nagy keresztgát, mely ma is fenn­áll, nem római eredetű, mint Fehér Ipoly monographus bátran állítja, hanem a régi magyar királyok műve. Ezen korban Lébény Sopronmegyében levőnek emlittetvén s határa a ma­gátnál végződvén, az tehát egyszersmind Sopron- és Mosonymegyék demarcationális sáncza volt s Győrmegye határa a Rábczánál haladt. b) . Mivel Kapi és Réthinél a Rábcza nem emlit­tetik, hanem jóval lejebb Barbacs felől, következik, hogy régen a Rábeza nem a Hanyságon keresztül, hanem ezt a magasabb helyeken megkerülve, folyt fel Lébénynek. Ez és Kapi határában több, mai nap meghatározhatlan viz­e­s két királyi csatorna emlittetvén, ezek voltak a Hanyság nyugati nagy medenczéjének lecsapolói. Ezen környéket tehát őseink úgy rendezték, hogy a Hanyságból a szélén folyó Rábczáig külön csatornákat ástak. Hogy a Hanyság keleti medenczéjét biztosítsák s egyszer­smind viszont a Duna nagy vizeinek felhatását a nyugati medenczébe mérsékeljék, a nyugati medencze szélére keresztbe állították a baromház-réthii esz­­terát. Ekként nem csodálhatjuk, hogy ezen vidék régen kedvezőbb helyzetben volt s oly helységek emlittetnek rajta, melyeket ma hiába keresünk. c) . Az említett Komlósorom helység a mai Ba­rátföld tájára esik. Innen a mosonyi Duna régen Öttevény és Abda felé folyhatott. Ezen régi meder ma is látható több helyen. Abdánál, mely a német­­újvári kolostoré volt, 1225. évi levél a Dunán szi­getet említ. Ma a Duna Abda régi fekvésétől is (nem rég lett áttelepítve új helyre) távolabb esik, de a régi meder még látható. Erre tehát a Duna ma másként folyik, mint 600 évvel ezelőtt. Az elő­forduló Gransziget név kétség kívül a Kis-Csalló­­köz szigetet, vagyis a Szigetközt jelenti. A név világosan mutatja, hogy sz. István alatt a Hedrick gróffal (a Hédervári család őse) bejött idegenek nem németek voltak, mint sokan állítani szeretik, hanem francziák. Sajátságos, hogy nincs oklevelünk, mely a Csallóközben egyebütt is telepedett idegenekről, némely genuai olasz telepet kivéve, oly tevékeny­séget tárna elénk, mint a bemutatott idézetek a MOREL­L­­­G, MŰSZAKI, IPARI ÉS GAZDASÁGI HETILAP

Next