Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1886-02-21 / 8. szám
X. évfolyam.GÉSZ ÉVRE ÉS ÉVRE . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: 10 frt — kr. 1 NEGYEDÉVRE. 5 * — * 1 EGY HÓRA . . 2 frt 50 kr. 1 « — * Szerkeszti és kiadja AP. GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IX. KER., CSILLAG-UTCZA 8. Vasúti politika, amerikai «Pool» rendszer. A ki éber figyelemmel s kellő kombináló észszel kiséri a vasúti politika kifejlődését nemcsak hazánkban, hanem egyebütt is, oly sok egymástól külömbözőnek látszó s mégis egymással szoros kapcsolatban levő tapasztalati ténynyel s egymásból folyó eszmeáramlattal ismerkedik meg, melyeknek segítségével a modern társadalmi átalakulás legrejtélyesebb jelenségeit, mondhatni az anyagi és szellemi élet egész fejlődési irányát, tiszta képben látja maga előtt. Egy nyitott könyv az, tömérdek érdekes adattal korredálva, melyben azonban számos homályos lapok vannak, itt-ott igen bonyolódott s még senki által meg nem fejtett lényeges kérdésekkel vegyülve. És ez nem is lehet máskép, egy következményeiben minden emberi képzelődést annyira túlhaladó találmánynyal szemben, melyhez hasonló egyedi erőművet nem mutatott még fel az ipar s emberi leleményesség története, s melynek minden mozzanatát alvó s éber állapotában mint egy óriási Sámsont most korlátozni, majd szabadon bocsátani, főleg pedig minden irányban tanulmányozni kellett, és voltak pillanatok, mikor csak egy semmitől függött, hogy a Titán az emberiség kezéből örökre ki ne sikáljon. Senkit sem fog tehát meglepni a tudomány habozása, az empíria elégtelensége, aki tudja azt, hány különböző oldalról szükség megvizsgálni egy vasúti tervet úgy a politika, mint köz- és nemzetgazdászati szempontból az állami és magánérdekek tekintetéből, mert itt a jelenségek annyira újak, egymásra tornyosulók, az akadályok oly számosak, különböző neműek, a viszszaélések oly könnyen megtörténhetők, annyira szétágazók, az őrködés oly bonyolódott természetű s egymást feltételező és a pálya fentartása, a forgalom biztosítása, a kiszolgálandó közönség személyes érdekei rendezése s a veszély elhárítása, megelőzése, mondjuk annyira szoros kapcsolatban vannak egymással, hogy a következetlenség, a hibás intézkedés, a várt vagy nem várt, a jó és rossz eredmény nyomban követik egymást a nélkül, hogy valaki jogosítva érezhetné magát ez vagy ama rendszer mellett vagy ellene általános jóváhagyását vagy általános rosszulását nyilváníthatni. Jóval előttünk más országok kormányai kényszerítve érezték magukat részletes adatokat s tapasztalalatokat gyűjteni, hogy néhány megbízható vezérelveket fogalmazhassanak, melyek nyomán a vasútforgalom körül czélszerűbb intézkedéssel járhassanak el és többször kellett visszatérni a már megtett útról a kipróbált s újból elvetett intézkedésekre hosszabb tapasztalat folytán, más viszonyok közt, hibásnak tűnvén ki a gyakorlat terén épen azon rendszer, azon eljárás, melyet általánosan a legczélszerűbbnek ítéltek volt. Ezen megejtett kísérletek nyomán igen nagyszámú s különböző törvények, szerződések, szabályzatok intézik a különböző országokban a vasúti építkezés és üzletvezetés kérdéseit. Vannak vaspályák, melyeket az állam készített s az állam kezel, mások, melyek ellenkezőleg valamely magántársulat munkája által jöttek létre s az üzlet is azok által vezettetik; vannak vegyes esetek, hol az állam költségén készült vonalakon magántársulat üzérkedik, vagy megfordítva, hol a társulati pénzen kiépült vasútat az állam vette át kezelés végett. Az építési vállalat s az üzleti engedély ideje és módozata is nagyon különböző s másmás szerződési feltételek szerint történhetik, állami segély mellett, vagy a nélkül, vegyes ellenőrködéssel, vagy a nélkül, sőt ami még bonyolódottabbá teszi az eljárást, mindezen különböző rendszeren még számtalan változtatás történt a szerint, a mint a helyi viszonyok, a szakemberek belátása s legtöbbször , mint a nagyközönség igényei követelték. És még sokáig fog folyni a vita a világforgalom e legfőbb tényezője, a vasutak legczélszerűbb kihasználása körül, míg a vasúti politika is változhatlan alapelvekre leend építve. A vasúti üzlet egyik nehéz oldala a tariff'di kérdés. Ismeretes dolog, hogy a szállítási tarifták egyenetlen megszabása a különböző vonalakon elejétől fogva mindig a leglényegesebb akadályt képezte a vasúti üzlet czélszerű vezetésében. E tekintetben rendesen mindenütt úgy történt, hogy a nagyobb tőkével rendelkező s nagyobb távolságra kiterjedő vasutak hosszabb vagy rövidebb küzdelem után mindig ráerőszakolták a gyengébbekre az ő tariffáikat. S két ugyanazon központból kiinduló s ugyanazon végpontig menő pálya társulata közt mindig a lehető legmagasabb tariffatétel fogadtatott el, vagy ellenkező esetben kevés idő alatt pusztulnia kellett a gyengébbnek, mely olcsóbb viteldíj mellett akart az erősebbel versenyezni. Ezért támadt a szakemberekben az a meggyőződés, hogy a vasúti üzletnél nem lehet szó versenyről, úgy amint a hajózási s más közlekedési utaknál tapasztaljuk, hol egyszerre többen űzhetik ugyanazon szállítási engedélyt drágább vagy jutányosabb tarifta-szedéssel és hogy az egy monopólium «sui generis», hasonló a posta és a távirdai szolgálathoz, melyet csak az állam kezelhet a közönség javára s megelégedésére. Továbbá felhozzák mint a vasutak államosítása mellett bizonyító érvet, hogy a vasúti üzlet gyakorlata rendkívül nagy fontosságánál fogva a modern államok szervezetének egyik főtényezőjét képezi s mint ilyent szükség, hogy maga az állam kezelje, ő lévén képviselője a polgárok összérdekének. Mások ellenben eltérő nézetnek adnak kifejezést, mondván, hogy az államnak nincs joga, sem kötelessége, magára vállalni a vasutak üzletéveli sáfárkodást oly módon, a mint jogában s kötelességében áll pl. az igazságszolgáltatás, az őrködés a polgárok biztonsága s vagyona megvédésében. A vasutaknál mindig fog lenni hosszabbrövidebb ideig tartó verseny vagy , egymásközt, vagy a tengeri s egyátalában vízi szállítás miatt s az államnak nem nehéz korlátok közt tartani a tariftatételeket s a közönség érdekét a társulatok túlkapásai ellen megoltalmazni. Hogy kinek van igaza ezen két ellenkező nézet pártolói közül, azt elméletileg eldönteni nem lehet. A rendszer, 7 99. ábra. A VIZEK EMELÉSE A KÖRSÉG MELEGE SEGÉLYÉVEL 8. szám, Budapest, 1886. február 21.