Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-21 / 8. szám

X. évfolyam.­GÉSZ ÉVRE ÉS ÉVRE . . ELŐFIZETÉSI DÍJ: 10 frt — kr. 1 NEGYEDÉVRE. 5 * — * 1 EGY HÓRA . . 2 frt 50 kr. 1 « — * Szerkeszti és kiadja AP. GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IX. KER., CSILLAG-UTCZA 8. Vasúti politika, amerikai «Pool» rendszer. A ki éber figyelemmel s kellő kombináló észszel kiséri a vasúti politika kifejlődését nemcsak hazánk­ban, hanem egyebütt is, oly sok egymástól külömbö­­zőnek látszó s mégis egymással szoros kapcsolatban levő tapasztalati ténynyel s egymásból folyó eszme­­áramlattal ismerkedik meg, melyeknek segítségével a modern társadalmi átalakulás legrejtélyesebb jelen­ségeit, mondhatni az anyagi és szellemi élet egész fejlődési irányát, tiszta képben látja maga előtt. Egy nyitott könyv az, tömérdek érdekes adattal kor­­redálva, melyben azonban számos homályos lapok vannak, itt-ott igen bonyolódott s még senki által meg nem fejtett lényeges kérdésekkel vegyülve. És ez nem is lehet máskép, egy következményei­ben minden emberi képzelődést annyira túlhaladó talál­mánynyal szemben, melyhez hasonló egyedi erőművet nem mutatott még fel az ipar s emberi leleményes­ség története, s melynek minden mozzanatát alvó s éber állapotában mint egy óriási Sámsont most kor­látozni, majd szabadon bocsátani, főleg pedig minden irányban tanulmányozni kellett, és voltak pillanatok, mikor csak egy semmitől függött, hogy a Titán az emberiség kezéből örökre ki ne sikáljon. Senkit sem fog tehát meglepni a tudomány habo­zása, az empíria elégtelensége, a­ki tudja azt, hány különböző oldalról szükség megvizsgálni egy vasúti tervet úgy a politika, mint köz- és nemzetgazdászati szempontból az állami és magánérdekek tekintetéből, mert itt a jelenségek annyira újak, egymásra tornyosulók, az akadályok oly számosak, különböző neműek, a visz­­szaélések oly könnyen meg­­történhetők, annyira szétága­zók, az őrködés oly bonyo­lódott természetű s egymást feltételező és a pálya fentar­­tása, a forgalom biztosítása, a kiszolgálandó közönség sze­mélyes érdekei rendezése s a veszély elhárítása, megelő­zése, mondjuk annyira szo­ros kapcsolatban vannak egy­mással, hogy a következet­lenség, a hibás intézkedés, a várt vagy nem várt, a jó és rossz eredmény nyomban kö­vetik egymást a nélkül, hogy valaki jogosítva érezhetné ma­gát ez vagy ama rendszer mellett vagy ellene általános jóváhagyását vagy általános rosszulását nyilváníthatni. Jóval előttünk más országok kormányai kénysze­rítve érezték magukat részletes adatokat s tapasztala­­latokat gyűjteni, hogy néhány megbízható vezérelve­ket fogalmazhassanak, melyek nyomán a vasútforga­­lom körül czélszerűbb intézkedéssel járhassanak el és többször kellett visszatérni a már megtett útról a kipróbált s újból elvetett intézkedésekre hosszabb ta­pasztalat folytán, más viszonyok közt, hibásnak tűn­vén ki a gyakorlat terén épen azon rendszer, azon eljárás, melyet általánosan a legczélszerűbbnek ítéltek volt. Ezen megejtett kísérletek nyomán igen nagy­számú s különböző törvények, szerződések, szabály­zatok intézik a különböző országokban a vasúti épít­kezés és üzletvezetés kérdéseit. Vannak vaspályák, melyeket az állam készített s az állam kezel, mások, melyek ellenkezőleg valamely magán­társulat munkája által jöttek létre s az üzlet is azok által vezettetik; vannak vegyes esetek, hol az állam költségén készült vonalakon magán­társulat üzérkedik, vagy megfordítva, hol a társulati pénzen kiépült vasútat az állam vette át kezelés végett. Az építési vállalat s az üzleti en­gedély ideje és módozata is nagyon különböző s más­más szerződési feltételek szerint történhetik, állami segély mellett, vagy a nélkül, vegyes ellenőrködéssel, vagy a nélkül, sőt a­mi még bonyolódottabbá teszi az eljárást, mindezen különböző rendszeren még szám­talan változtatás történt a szerint, a mint a helyi vi­szonyok, a szakemberek belátása s legtöbbször , mint a nagy­közönség igényei követelték. És még sokáig fog folyni a vita a világforgalom e legfőbb tényezője, a vasutak legczélszerűbb kihasználása körül, míg a vasúti politika is változhatlan alapelvekre leend építve. A vasúti üzlet egyik nehéz oldala a tariff'di kérdés. Ismeretes dolog, hogy a szállítási tarif­ták egyenetlen megszabása a különböző vonalakon elejétől fogva mindig a leglényegesebb akadályt képezte a vasúti üzlet czélszerű vezetésében. E tekintetben rendesen mindenütt úgy történt, hogy a nagyobb tőkével rendelkező s nagyobb távolságra kiterjedő vasutak hosszabb vagy rövidebb küzdelem után mindig ráerőszakolták a gyengébbekre az ő tariffáikat. S két ugyanazon központból kiinduló s ugyanazon végpontig menő pálya társulata közt min­dig a lehető legmagasabb tariffatétel fogadtatott el, vagy ellenkező esetben kevés idő alatt pusztulnia kellett a gyengébbnek, mely olcsóbb viteldíj mellett akart az erősebbel versenyezni. Ezért támadt a szakemberekben az a meggyőződés, hogy a vasúti üzletnél nem lehet szó versenyről, úgy a­mint a hajózási s más közlekedési utaknál tapasz­taljuk, hol egyszerre többen űzhetik ugyanazon szál­lítási engedélyt drágább vagy jutányosabb tarifta-sze­­déssel és hogy az egy monopólium «sui generis», hasonló a posta és a távirdai szolgálathoz, melyet csak az állam kezelhet a közönség javára s megelé­gedésére. Továbbá felhozzák mint a vasutak államo­sítása mellett bizonyító érvet, hogy a vasúti üzlet gya­korlata rendkívül nagy fontosságánál fogva a modern államok szervezetének egyik főtényezőjét képezi s mint ilyent szükség, hogy maga az állam kezelje, ő lévén képviselője a polgárok összérdekének. Mások ellenben eltérő né­zetnek adnak kifejezést, mond­ván, hogy az államnak nincs joga, sem kötelessége, ma­gára vállalni a vasutak üz­­letéveli sáfárkodást oly mó­don, a mint jogában s köte­lességében áll pl. az igazság­szolgáltatás, az őrködés a pol­gárok biztonsága s vagyona megvédésében. A vasutaknál mindig fog lenni hosszabb­­rövidebb ideig tartó verseny vagy , egymásközt, vagy a tengeri s egyátalában vízi szállítás miatt s az államnak nem nehéz korlátok közt tar­tani a tariftatételeket s a kö­zönség érdekét a társulatok túlkapásai ellen megoltal­mazni. Hogy kinek van igaza ezen két ellenkező nézet pártolói közül, azt elméletileg eldön­teni nem lehet. A rendszer, 7­ 99. ábra. A VIZEK EMELÉSE A KÖRSÉG MELEGE SEGÉLYÉVEL 8. szám, Budapest, 1886. február 21.

Next