Gazdasági Mérnök, 1891. január-december (15. évfolyam, 1-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
530 31-ig több mint 10,000 írttal szaporodott s vagyonállása egyéb bevételekkel mintegy 60,000 forintra emelkedett s ezen jelentésem megtételéig is folyvást és örvendetes mérvben gyarapodott. Ezen alap újonnan létesítendő vagy már létező hazai ipar- és kereskedelmi vállalatok segélyezésére szolgál olyképen, hogy egyrészt a) a kereskedelemügyi miniszter a vállalatok létesítésénél vagy kiterjesztésénél mint részvényes, illetve mint szövetkezeti vagy mint kültag működik közre; másrészt b) a kereskedelemügyi miniszter az illető vállalatoknak az alapból kölcsönt engedélyez, vagy határozott visszafizetési kötelezettség és idő kikötése vagy az üzlet eredményeihez kötött visszafizetési kötelezettség mellett mindkét esetben kamatra vagy kamat nélkül; továbbá c) ily vállalatoknak évi vagy egyszermindenkorra szóló segélyösszeget nyújt; végül d) gépeket, szerelvényeket és berendezéseket szerez be bizonyos vállalatok, ipariskolák és tanműhelyek részére s ezen gépeket, szerelvényeket és berendezéseket használatra engedi át bizonyos időre, esetleg tulajdonába bocsátja. A fennebb említett magánadományokon kívül ezen alap vagyonát a következő pénzek és ingóságok képezik: a) a kereskedelemügyi miniszter költségvetésének terhére ezen alap javadalmazására évenként fordítható és a kereskedelemügyi miniszter által az alapba kiutalványozott összegek; b) oly büntetés- vagy bírságpénzek, melyeket törvény vagy rendelet ezen alapra fordítandóknak kijelöl és nevezetesen az előzetesen — engedély nél-kül — szabályellenesen foganatosított vasúti építkezések miatt kirótt rendbírságok; c) a kereskedelemügyi miniszterrel kötött építési és más vállalati szerződésekből kifolyó kötelezettségek meg nem tartása miatt lefoglalt, illetve viszszatartott bánatpénzek és biztosítékok azon részei, melyek a kártérítés fedezése után fenmaradnak; d) azon összegek, melyek az alapot kölcsöntőke visszafizetés útján kamatok és egyéb nyereségi részletek fejében illetik ; e) azon gépek, szerelvények és berendezések, melyek az alap költségén vagy előzőleg más állami pénzekből beszereztetvén, a vállalatoknak, ipariskoláknak és tanműhelyeknek használatára átengedve lettek ; végül f) az alap fölös készleteinek gyümölcsöztetéséből származó kamatok. Az ipari és kereskedelmi alap — melynek kezelését a m. kir. adóhivatalokra, illetőleg a m. kir. állampénztárakra ruháztam — vagyona ma már alig egy évi fennállása után a 80.000 itot meghaladja. A következés csakhamar igazolta ezen alap létesítésének szükséges voltát, miről mindjárt létesítése után alkalmam nyílt meggyőződni, midőn néhány meglévő gyári vállalat anyagi zavarokba esvén, hozzám fordultak segélyért. Mellőzhetni vélem e helyen ezen alap múlt évi felhasználásának részletezését, fentartva azt jövő évi jelentésem részére, midőn teljes évről fogok e tetekintetben is jelentést tehetni. Ez alkalommal csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezen alap több ízben tett képessé segélynyújtásra oly esetekben, midőn igen fontos ipari érdekek forogtak koczkán, melyeken e czimen, a kolátolt költségvetési hiteladomány keretében nem segíthettem volna. A hazai ipar régóta érezte már hiányát egy oly szervezett közvetítő kereskedelemnek, mely fősúlyt a hazai termelésre fektessen. De különösen érezte azt iparunk azon része, mely termékeinek kiviteli értékesítésére törekszik s melynek életfeltétele, hogy újabb piaczok nyittassanak meg. Oly feladat, melyet a kisebb tőkével és eszközökkel rendelkező kereskedő csak nehezen oldhat meg s épen azért kivánatos, hogy e feladatot egy nagyobb tőkével rendelkező társaság vegye kezébe, mely az ipari és kereskedelmi érdekeltségeket maga körül gyűjti s közreműködése, támogatása, közvetítése által utat tör ott, hol az egyesek ereje szétforgácsolt s gyakran egymással versenyző működés mellett czélhoz nem vezetne. Ez indított arra, hogy egy magyar kereskedelmi társaság létesítését kezdeményezzem s annak sikeres működtetését minden rendelkezésemre álló eszközzel elősegítsem. Az erre vonatkozó akciót még a múlt évben indítottam meg, mi az érdekelt körök buzgó támogatása mellett sikerre is vezetett, amennyiben nevezett társaság ez év folyamán egyelőre 1.200.000 frtnyi tényleges alaptőkével megalakult s működését megkezdette. Ezek után áttérek a múlt év ipar fejlődésének részletes ismertetésére és pedig elsősorban a kis-, illetve kézmis-ipar helyzetére. A kisipar helyzete a lefolyt évben sem volt kedvező, bár helylyel-közzel kétségtelen haladás és javulás észlelhető. Azon bajok, melyeket múlt évi jelentésemben már érintettem s amelyek kisiparunk fejlődését gátolják, fennállanak most is. A szakértelem és kellő műveltség, valamint a kellő tőke, olcsó és könnyű hitel hiánya kisiparosaink túlnyomó többségénél még mindig igen érezhető. A szakértelem hiányán gyakorlati irányú ipari tanműhelyek és ipari szaktanfolyamok által igyekszem segíteni. A tőke és hitel hiányát csak társadalmi szövetkezés útján lehet pótolni. E tekintetben is kísérletet tettem a lefolyt évben, oly módot akarva nyújtani a különböző vidékek kisiparosainak, amely mellett helyzetük jelentékenyen megjavítható lenne. Ugyanis tanulmány tárgyává tettem azon kérdést, mily módon lehetne a hazai kisipar állandó foglalkoztatását és egyúttal versenyképességét biztosítani, úgy találtam, hogy a czél leginkább elérhető lenne az úgynevezett ipari raktárszövetkezetek létesítése által. Meghallgattam e kérdésre nézve szakférfiak véleményét is, kik az eszmét helyeselvén, megállapítottam azon alapelveket, melyek alapján ily szövetkezetek szervezendők lesznek. Kiváló figyelemmel voltam arra, hogy a lehető legkisebb összegre szóló részjegyek s azoknak a lehető legelőnyösebb befűzési módozatai alapján biztosíttassék a kisiparosoknak ily szövetkezetek életképességét és biztosítsam, szükségesnek jeleztem, hogy egy ily szövetkezet alakításához legalább 200 tag 500 részjegygyel hozandó össze. Ily szövetkezetek alakítását oly czélból tartom szükségesnek, hogy tagjait állandóan foglalkoztassa, azoknak készítményeit raktárra vegye, elárusításukról gondoskodjék. Egyúttal minthogy kisiparosaink legnagyobb baja épen az, hogy kellő tőke és hitel hiányában nem képesek bevárni készítményeik előnyösebb értékesíthetésének idejét, hanem akarva nem akarva, kénytelenek azokat azonnal áruba bocsátani, ezen raktárszövetkezeteknek fő feladatát képezné a beraktározott áruk értékének kétharmadáig a lehető legmérsékeltebb kamatláb mellett előleget nyújtani, az árukat a lehető legelőnyösebben értékesíteni s azután az elért vételárt egészben vagy a netán adott előleg levonásával az iparosoknak kiszolgáltatni. Ily módon biztosítva volna az illetők állandó foglalkoztatása s ennélfogva megélhetése, másfelöl pedig mód lenne nyújtva arra is, hogy egyes városok vagy vidékek kisiparosai segédgépeket szerezhessenek be közösen, miáltal ismét termelésképességük s egyenletes, gyorsabb munka által versenyképességük fokoztathatnék. Tekintettel arra, hogy minden új intézmény keresztülvitele, bármily előnyös legyen is az érdekeltekre nézve, sok nehézségbe ütközik, mindenekelőtt kísérletet kívántam tenni erre alkalmas négy városban, u. m.: Brassón, Kassán, Kolozsvárott és Temesvárott, melyeknek kereskedelmi és iparkamaráit bíztam meg a terv megvalósításával. Az árukra adandó előlegek, úgyszintén az áruk esetleges időre való eladása kellő tőkét igényelnek. Minthogy pedig ezen szövetkezetek betétjeiken kívül más vagyonnal nem rendelkeznek, módot nyújtana azok mielőbbi megalakulására egyrészt az országos közgazdasági, illetve ipari alapból, másrészt a magyar ipar és kereskedelmi bank részvénytársaság által összesen 100,000 forintot tartok rendelkezésre, melyből a létesíteni tervezett négy raktárszövetkezet mindegyikének 25,000 frt kölcsönt biztosítottam 4°/0 kamatozás mellett. Jól tudom, hogy ez az összeg is kevés még a jelzett czél elérésére, de számítottam e részben az illető vidékek pénzintézeteinek készségére, hogy az így szervezett s kellő biztosítékot nyújtó szövetkezeteket lehető olcsó és könnyű hitelben fogják részesíteni, így a brassói takarékpénztár, fölfogva ezen intézmény jelentőséget, tett eleget a hozzá intézett felhívásnak s az esetre, ha a raktárszövetkezet létesíttetik, a beraktározott árukra adott előlegek 80°/o-ának megfelelő összeget kölcsönkép nyújtani ígérkezett. Sajátságos azonban és jellemző kisiparosainkra, hogy ezen javakat czélzó intézmény iránt túlnyomó részben csak közönyt tanúsítanak s annak létesítését nem karolták fel azzal a buzgalommal, melyet az megérdemelne. Kolozsvár és Temesvár kisiparosai kijelentették, hogy a raktár szövetkezetei nem kívánják létesíteni. Kassán húzódik az ügy , egyedül Brassó város kisiparosai azok, kik habár lassan haladva, mégis fölfogják ezen intézmény közhasznú czélzatát s a szövetkezetét már legközelebb megalakítják. E szövetkezet az általam megállapított allapelvek szem előtt tartásával összeállított alapszabályait már elém terjesztette. Ami a fegyenczipart illeti, az iparosok köréből több panasz s köztük némely figyelmet érdemlő is, terjesztetett elém. A kérdésnek magának nehéz voltát és azt, hogy annak megoldását a nem kis mértékben ellentétben álló, egyaránt közérdekű tekintetek mennyire nehezítik, nem kívánom itt feszegetni, de megvizsgálva minden egyes esetet, az igazságügyminiszter úrral egyetérve, igyekeztem azt a méltányos érdekek figyelembe vételével orvosolni, odatörekedve, hogy fegyházaink lehetőleg csak oly iparágak tízesével foglalkozzanak, melyek az országban vagy épen nem, vagy csak oly csekély mértékben űzetnek, hogy ezzel a kisiparnak nem okoznak versenyt. Köszönettel tartozom e tekintetben az igazságügyminszter úrnak, aki a legtöbb esetben készséggel tett eleget a fegyenctiparnak a kisipar érdekében leendő korlátozása iránt Hozzá intézett megkereséseimnek. De nemcsak ezen, hanem egébb irányban is igyekeztem lehetőleg segíteni kisiparunk bajain. Különös tekintettel voltam leginkább érdekelt iparágakra. — Ily czélból rendeztettem a lefolyt évben a kereskedelmi múzeum által a bőripari kiállítást — mint az évenkint rendező szakkiállítások elsőjét — mely még egyrészt feltüntette bőriparunk jelen helyzetét és annak hiányait, másrészt alkalmat nyújtott kisiparosainknak, hogy megismerkedjenek a kisipari segédgépekkel. Gondoskodtam arról, hogy nemcsak a fővárosi, hanem a vidéki kisiparosok is nagyszámban látogassák ezen részleges ipari kiállítást, ami tényleg történt is. Sőt az ipari és kereskedelmi alap terhére a legczélszerűbbnek bizonyult segédgépekvásároltak is néhányat oly célból, hogy azokat a lehető legelőnyösebb feltételek mellett egyes kisipari csoportoknak engedem át, így akarván előmozdítani a segédgépek használatának a kisiparban való elterjedését. —K+- GAZDASÁGI MÉRNÖK 45. szám