Gazdasági Mérnök, 1892. január-december (16. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
XVI. évfolyam. 7. SZÁM. Budapest, 1892. február 71.*. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A villamosság használata a mezőgazdaságban. — Köstler Hugó főmérnök felolvasása. — A mezőgazdasági üzemnél ma már sok munkát végeznek gépekkel, melyek hajtására részben gőz, de legnagyobb részt még vonóerőt alkalmaznak. Az utolsó évtized alatt azonban a mezőgazdák létfentartási viszonyai tetemesen rosszabbodtak, úgy hogy minden eszköz, mely üzemét könnyíti és olcsóbbá teszi, igen hathatós befolyással bír, mert ezáltal versenyképessé lesz, s azon helyzetbe jó, hogy terményei részére a már elveszített piaczot visszahódítsa. Általánosan ismert dolog, hogy különösen az utolsó években az amerikaiak versenye bénítólag hatott gabonaterményeink kivitelére és hogy az amerikaiak piaczukat ily nagyszerű módon kiterjeszteni képesek voltak, csakis annak tulajdonítható, hogy az üzem a gépek kiterjedtebb alkalmazása által tetemesen olcsóbb mint a belföldi és hogy terményeik tengeren szállíttatnak, tehát szállítási költségeik is csekélyebbek. Ez utóbbira vonatkozással, sajnos, be kell vallanunk, hogy egyhamar változás e téren nem várható, mert vízi utai nincsenek eléggé kihasználva, ami pedig lényeges befolyással van a szállításra. Újabb időben ugyan kezd már a ügyelem arra irányulni s ezért azoknak, kik e víziutak létrehozásán fáradoznak, a legjobb sikert kívánjuk, s reméljük, hogy sikerülni is fog az irányadó köröket végre a vízi utak hasznos voltáról meggyőzni. Ami pedig a gazdasági üzemet illeti, azzal a kérdéssel kell foglalkoznunk, várjon fog-e czélszerűbb előnyt és olcsóbb üzemet lehetővé tenni a vízi erőnek villamosság előállítására való felhasználása, amely villamosságot mint erőt azután a gépek hajtására fordítunk. E czélból vázoljuk az alanti összeállítást, a különböző motorok üzemköltségeiről azon megjegyzéssel, hogy ebben úgy az elhasznált anyagok, mint a törlesztési részletek bennfoglaltatnak, a kezelési költségek azonban egyik motornál sincsenek. Naponta 10 óra üzemet számítva, egy év alatt: Egy ló............................................ 360 frt gázmotor (1 lóerőnként) .... 430 « petróleum-motor «...................410 « gőzmotor ..................... 400frtbajö. Nagyobb üzemnél természetesen a gőzerő tetemesen olcsóbb s így a szénnek mostani ára mellett egy lóerő 150 frtba számítható. Azonban a mi táblázatunkba és így hasonlat gyanánt csak is a csekélyebb erők vehetők, mert főleg a gazdaság- és ipari czélokat tartjuk szem előtt, ahol csakis ilyenekkel lehet számot vetni. E czélból vonjunk párhuzamot ezen táblázatban feltüntetett költségek között, melyeket lóerő- és évenként a gazdák és iparosok azon társulatoknak fizetnek, kik — felhasználva a vízierőt villamosság előállítására — ez erőt az üzemhez szolgáltatják. Például szolgáljon Schaffhausenben a Rajna vízesésnél pár év óta fenálló erőátviteli telep. Ugyanis itt a Rajna 5 egyenként 300 lóerejű turbinát hajt, mely erő ugyanennyi dinamó gépre van átvezetve, az erő további elosztása villamos után történhet. A társulat, mely e telepet létesítette, évenként és lóerőnként a többet használóknak 57 frank , 26 frt 80 krért adja bérbe. Ez 1/a része azon költségeknek, melybe egy gőzgép és 1/jó része azon költségeknek, melybe egy ló kerül. Ezen számok igazolják és meglepő bizonyítékát nyújtják e hajtóerő kiváló olcsóságának — mely tekintet nélkül még azon előnyökre is, melyeket később lesz alkalmunk felsorolni — ,z miért is valamennyi között előnyt érdemel. Az erőátviteli telep ezen szép eredménye egy ugyanily terv kidolgozására ösztönözte az érdekelteket, kik a Rajna vizének erejét Rheinfelden mellett hasznosítani czélozták. Itt ugyanis 25 turbina egyenként 1000 lóerőre lenne az igényekhez mérten létesítendő, mely ezen roppant mozgató erőt messze vidékre villamosság útján a fogyasztók rendelkezésére bocsátani volna hivatva. — Aargau kanton kormánytanácsa, múlt évi július hó 3 ikán ezen mű létesítését engedélyezte, mely nemsokára kivitelre is kerül. Egy másik példa hasonló erőátvitelre a Siemens & Halske czég által Trient városában — az elöljáróság megbízása folytán — berendezett központi állomás, mely úgy a város világítását, mint az erő szolgáltatását eszközli és 1890 óta működik. Ezen telep annyiból érdekes, mert a költségekre vonatkozó kimutatások ennél is bizonyítékot szolgáltatnak, hogy egy kisebb község ily befektetés által nemcsak, hogy nem koczkáztat semmit, hanem még bevételeit ezáltal is szaporíthatja, a mi mellett a közjó, — mely ezáltal sokat nyer — inkább szem előtt tartandó, mint a jövedelmezőségnél elért rossz eredmény. A turbina felállítási helyéül szolgált az 1882. évi árviz után a «Ponte alto» gátnál a Fersina patak völgyében, melynek partjain Trient fekszik egy újabb gát, az úgynevezett Madruzza, mely azon czélból építtetett, hogy a várost újabb árvizek alkalmával az esetben is megvédhessék, ha a Ponte alto gát a víz következtében lesodort kövek által megrongáltatnék. Itt ugyanis a patak esése a folyó medrében, mely ezen gát által képeztetik, 52 cm, s valóban szerencsés gondolat volt, e vizi erőt a város javára kihasználni. Azon körülmény, hogy a városnak a jégszesz társulattal kötöttt szerződésének a nyilvános világítást illetőleg lejárta közelgett a város atyáit ezen határozatukban csak megerősítette, s már 1886-ban elhatározták a villamosság alkalmazását úgy a nyilvános, mint a magánosok világítási, valamint a mozgató erőt igénylő szükségleteire. A turbinákhoz a Pontealto fölött bevezetett zsilipen át nyerik a vizet, mely egy 1 m. széles 09 m. mély, 752 m. hosszú, sziklába vájt, részben alagútszerűen kiképzett csatornán keresztül folyik egy ugyancsak a sziklából robbantások által kimélyített 1000 m 3 űrtartalmú medenczébe. Innen két nyomó vezeték, egyenként 860 m. hosszú 650 mm. átmérőjű, 5 l/pp esésű csatornán összesen 88 m. viz-szin különbséggel vezet a turbinákhoz, melyek előtt még a gépházban mindkét vezeték egyesül egy 900 mm. átmérőjű vezetékbe. A bevezetett vízmennyiség 6 turbina hajtására elegendő, melyek egyenként 140 effektív lóerő, összesen tehát 840 lóerő kifejtésére képesek, percenkint 200—265 fordulattal. — Ezen hat turbina mindegyikéhez egy—egy Siemens és Halske-féle dynamo gépet kapcsolnak közvetlenül, mely 500 Volt-ot (egyenként 160 Amperet) képes kifejteni. A gépháztól 2 pár fővezeték egyenként 185 mm2 keresztmetszetű vörösrézhuzallal vezet a Portanouva-nál levő főelosztó szekrényhez, ahonnan a többi vezeték a hálózat szerint szabályszerűen elhelyezett osztási pontok felé elágazik. Az osztó szekrénytől a városon kívül kiágaznak azon szabad vezetékek, melyek a távolabb fekvő elővárosba vezetnek, ezek további meghosszabbítása a város kiterjedéséhez mérten mindig lehetséges. A helyhatósági épületben egy kiegyenlítő állomás rendeztetett be, melynek czélja főleg az egyes fővezetékekben a feszültség egyenletes megtartása; ezen felül itt egy accumulator telep is van, mely a villamos erő emelésére szolgál az esetben, ha a Fersinapatak rendkívüli alacsony vízállása a szükségletet kielégíteni képtelen. Ezen telep azért bír kiváló fontossággal, mert az éjjeli órákban 11-től este 5 óráig reggel a szükségelt áram sokkal csekélyebb, mint amennyit a rendelkezésre álló erővel kifejtenek és így a fölösleges erő, mely ily formán semmibe sem kerül, az accumulátorokba gyűjtetik, ami ujjmutatás arra, hogy a vízi erő ez irányban is kiváló előnyt biztosít. Ezen telep elsősorban ellátja a várost nyilvános kivilágítással, amely a villamosság behozatala előtt 190 gáz és 40 petróleum lámpát igényelt, melynek fele csak este 10 óráig égett, míg holdvilágos éjjelen egyáltalában nem világítottak. Ha pedig a kivilágítás 560 darab egyenként 16—25 normál gyertyaerejű izzólámpa és 22 drb egyenként 9 Amperes ívlámpa által történik, ami megfelel hozzávetőleg az 50 szeres fényerősségnek és természetesen valamenynyi lámpa ég egész éjjen keresztül még holdvilágos északokon is. A régi kivilágítási mód a trientieknek évenként 10,000 forintba került, természetesen azt gondolták, hogy a mostani világ