Gazdasági Mérnök, 1902. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
1 szám. Egy amerikai gabonaközraktár. (Hat ábrával.) Az American Miller egy silos magtárt ismertet, mely 25,000 busher gabona befogadására képes, teljesen faszerkezetű építmény és így igen olcsó. A reá vonatkozó terveket az 1 — 6. ábrákon szemléltetjük. A közraktár, mely óránként 500 —1000 bushel gabona tisztítására szükséges gépekkel van fölszerelve, a Csilóból, az elevátorok számára. A toronyszerű építményből és a gépház befogadására szolgáló G fészerből áll. Az A főépület területe 92X110 méter, kockakövekből falazott alapfalainak vastagsága 508 és 610 milliméter. Ezeken nyugszanak a 254X254 milliméter méretű küszöbgerendák, melyek a felépítmény favázát hordják. A magtár-czellák falainak ácsolt gerendái emeletenként csökken 51X203, 51X152 és 51X102 milliméter vastagok, keresztvasakkal merevítve. A czellák fölött a födélszék kettős függesztőműves szerkezetű, 51 X205 milliméteres szárnygerendákkal. A födélhéj horganyzott bádog. Az A elevátortorony maga 381 X427 méter alapterületen áll és magában foglalja le elevátorokat, továbbá a padlásán a separátorokat, közvetlen alatta a h orsótól osztócsövekkel. A második emeleten van a d gyújtószekrény, az elsőn l mérleg. A souterrainben állnak a (b c) elevátorok talpai, valamint az /j orsó, a l és /2 beömlési garatokkal együtt. A G gépház-fészerben egy fekvő 20 lóerős gőzgép és egy 25 lóerőnek megfelelő fekvő gőzkazán van elhelyezve. A fészer területe (6'1X9'2) méter és egyszerű félnyereg-földészettel van fedve. A 6. számmal jelzett kis épület külön álló kis irodahelyiség, szintén kőalapzntön, favázas felépítménynyel. A közraktár üzeme a következő: Tegyük fel, hogy vegyest vasúton és közúti járműveken érkező gabonát kell tisztítani és a czellákban raktározni. A vasúti kocsiból az2 garatba, a szekerekből 1 garatba öntik a gabonát. Előbbiből közvetlenül, utóbbiból az l, szállító orsón át jut a gabona egy és ugyanazon oszlótölcsérbe, amely a c elevátorba szolgál. Ez emeli a gabonát a torony padlására, ahol az (a) tisztítógép, úgynevezett aspirator kifújja a gabonából a tisztátlanságot és osztályozza. A g csövön át a gabona egy része közvetlenül az egyik silosczellába, a többi része előbb a hasztóorsóba s innen a wL csöveken át a többi czellákba ömlik. Ha a czellákból gabonát akarunk kivenni és raktározni, akkor a tiltó felnyitása után aláömlő gabonát ismét az o, orsó veszi föl, de most nem a (c), hanem a (b) elevátorba önti. Ez szállítja föl a gyújtószekrénybe, honnan az (f) mérleg tölcsérébe jut, itt megméretik és innen közvetlenül az elszállító kocsikba bocsáttatik le. Hasonló módon történik a gabona átforgatása azon különbséggel, hogy ezen körút befejeztével a gabona ismét a czellákba kerül vissza. Végül ugyanezen eljárással történik az átrakodás a közúti járművekről a vasúti járművekre, miközben a gabona a közraktáron áthaladva megtisztíttatik az aspirátorban és megméretik az (e) önműködő mérlegben. Az ármentesítő és vízszabályozó, valamint a belvízi és vízhasználati társulatok igen t. intézőit tisztelettel és bizalommal kérjük, méltóztassanak választmányi- és közgyűléseikről lapunk részére rendszeres tudósításokat küldeni s leszerelés, vagy már végrehajtás alatt álló műszaki munkálataikról lapunkat mindenkor tájékoztatni. Ez irányú részletes ismertetéseket és rajzokat nagy köszönettel fogadunk. Műmoslék. A burgonyának a termelő gazdaságban hizlalás czéljára való felhasználása a leghathatósabb ellenszere a szesztermelésben mutatkozó túlprodukcziónak. Ezt a nem új igazságot nem lehet elég sokszor ismételni, de meg kell vallani, hogy ez igazság kimondásán kívül tettekben is serénykednek e bajon segíteni. A túlsok szeszégetés okát legfőképpen a burgonya túltermelésben lehet feltalálni, ami máskép, mint szeszszé égetés által gyors rothadása folytán nem könnyen értékesíthető. Másrészt a gazdáknak rendszerint nincselegendő takarmányuk és igy sietnek a szeszégetéssel, hogy a burgonyamoslékkal marháikat hizlalhassák. Azonban a burgonyának kifőzött állapotban takarmány gyanánt való felhasználása által is lehet a burgonyát kellőképen értékesíteni és ezzel elkerülhető volna az, hogy a túlsók szesznek piaczra vetése által annak értékét alaposan lenyomják úgy, hogy a szeszégető gazdáknak a nagy adó mellett alig marad valami haszna. Az bizonyos, hogy a burgonyamoslék oly jó tápszer, hogy kifőzött burgonyával nem egy könnyen lehet pótolni. A moslékban ugyanis majdnem pusztán csak kitűnő nitrogéntartalmú anyagok vannak felhalmozódva, a burgonyában pedig sok oly anyag van, amire az állatnak nincs szüksége és amit éppen a szeszégetés elvon a burgonyából. A burgonyam moslékot tehát nem lehet egykönnyen a burgonyával pótolni, de még az édes ki nem forrott czefrével sem, mely utóbbiból való hizlalás éppenséggel veszélylyel is jár, amennyiben a vele hizlalt marhák könnyen felpufadhatnak a benne levő gombasejtektől, amitől azok meg is dögölhetnek. A moslékkal való hizlalás előnyeit azonban elérhetjük az úgynevezett műmoslékkal is. Maekker német mezőgazda volt az első, aki a műmoslék előállítását megkezdte és melegen ajánajánlotta oly időkre, midőn a rendelkezésre álló burgonyamennyiség nem használható fel teljes egészében a szeszgyártás üzemében. Ez eljárás szerint a műmoslékot úgy állítják elő, hogy a burgonyát a szokásos módon seprővel gőzölögtetik, kifújják és az előczefrézó kádban annyi proteindus hizlalószert adagolnak hozzá, hogy ezáltal a moslék összetétele elérhető. Az teljesen egyre megy, hogy a proteindus hizlalóanyagokat a burgonyával együtt gőzölögtetik-e vagy pedig utólag az előczefrézókádban adagolják-e hozzá. A műmosléknál szükséges, hogy az hígfolyós legyen, ezt pedig vízzel való hígítás által könnyen el lehet térni. Kezdetben az volt a szokásos eljárás, hogy keményitólisztet csekély mennyiségű malátával folyékonynyá tették, de ez eljárás nem igen ajánlható, mert a malátával készített műmoslék jobban hajlik a megsavanyosodásra, mint az a műmoslék, melynek előállítására nem használtak malátát. Ez azonban nem baj, mert a maláta használatának úgy sincs nagy előnye a megemészthetőség szempontjából. Hogy milyen és mennyi tápszer adagolására van szükség, azt általánosságban nem lehet megmondani, mert ez a mennyiség és minőség a használandó burgonya összetételétől függ, mindenekelőtt pedig ennek keményítőtartalmától. Mennél több keményítőt tartalmaz ugyanis a burgonya, annál nagyobb mennyiségű nitrogéndús tápszert kell hozzá kevernünk, hogy a természetes moslék nitrogén tartalmát el lehesen vele érni. Az alkalmazandó tápszer minőségének kérdése elsősorban számítási kérdés és ezután a rendelkezésre álló takarmány piaci árától függ. Hogy azonban példával is szolgáljunk, megemlíthetjük, hogy 1 mázsa közepes minőségű burgonyának 13 kilogramm hámozott gyapottlisttel való keveréke 3,5 hektoliter vízben felhígítva a szeszmoslék összetételéhez igen közel álló műmoslékot ad. A műmoslékkal való hizlalásnál ugyanazok a szempontok mérvadók, mint a közönséges moslékkal való hizlalásnál; mindkettőnél vigyázni kell arra is, hogy a marhák elegendő takarmányt is kapjanak, a műmosléknál ezenkívül még arra is gondot kell fordítani, hogy az elég meleg állapotban használtassák fel hizlalásra. Állott hideg műmoslék épúgy ártalmas a hízóknak, mint a nem meleg természetes moslék, mert könnyen bomlás állhat be, ami az állatokra többféle betegséget hozhat. Erre a jelenségre különben figyelmeztetni fogják a vevőket a műmoslék eladásával foglalkozók. i \ i / T........ Á - M..j \. .... r V ... ......T'\ 's# m j > ; / \ .... j \JmnÉpj0 ^ .........j / => ----r--D - «afl—»=-. F ir § E ‘1 | 1 1—6. ábija. GAZDASÁGI MÉRNÖK3 Á függő vasutakról. Irta : Lukács Lipót. (Két ábrával.) A múlt év végén az egysinü vasútnak üzleti eredményei fölött a „Vasúti és Hajózási Hetilap“ hasábjain folytatott vitám kapcsán időszerűnek tartottam a függő vasutakról, mint a legtökéletesebb egysinü vasútról is megemlékezni. Kifejtettem nevezett közleményben, hogy nagy városokban és nagy ipartelepeken a munkások ezreinek abbeli törekvése, hogy az egész napi, testet fárasztó s tüdőt sorvasztó munka után egészséges levegőjű és a mellett olcsó lakásban tölthessék szabad idejüket, csak úgy vihető keresztül, ha olcsó és gyors közlekedési eszközök állanak rendelkezésünkre, melyek őket a kültelkekre kiszállítják. Sűrű vonatforgalom és nagy sebesség azonban a rendes közüli vasutaknál nem lehetséges, mert a gyalog- és kocsiforgalmat is számba kell venni, hogy az amúgy is elég sűrűn előforduló balesetek száma beláthatatlan mérveket ne öltsön. E körülmények hatása alatt született meg a földalatti- és a magasvasutak eszméje; mindkettő