Gazdasági Mérnök, 1902. január-december (26. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-23 / 12. szám

12. szám XXVI. évfolyam. Budapest, 1902 márczius 23. Olvasóinkhoz! A szerkesztésemben megjelenő «Gazdasági Mérnök» számolván azon sajnálatos és el­maradott viszonyokkal, melyekkel vidéki váro­saink legtöbbjében a csatornázás, vízzel való ellátás, városszabályozás, útépítés s közvilá­gítás terén találkozunk, e fontos műszaki, egészségügyi és gazdasági kérdések fölkaro­lását helyezte munkaprogrammjának élére. Ez okból tervszerű beosztással czikksorozatokat közöl a városépítés e különböző ágainak köréből s másrészről állandó rovatot nyitott Városok czímm­el a hazai városok technikai ügyeinek összefoglalására. Mindkét tekintetben gondoskodom arról, hogy a lap közleményei úgy szakszerűségük, mint aktualitásuk és hazai vonatkozásaik által kiérdemeljék azt a figyelmet, melyben a szak­körök a «Gazdasági Mérnök­ huszonötéves fennállása óta állandóan részesítik, így jelenleg Pirovits Aladár székesfővárosi mérnöknek, az országszerte ismert kiváló szakírónak tollából hosszabb önálló tanul­mányt közlünk Vidéki városaink csatornázása és vízzel való ellátása tárgyában. E dolgozat, mely körülbelül 15 — 20 folytatásban jelenik meg lapunkban, kiterjeszkedik e nagy hord­erejű kérdésnek minden részletére úgy tech­nikai, mint hygienikus, mint pénzügyi szem­pontból. Ismerteti a fennálló állapotokat, leírja és megbírálja a már végrehajtott vagy megtervezett csatornázási és vízszerzési, illetve vízvezetési műveket; részletesen ismerteti egy magyar város vízvezetéki- és csatornázó-be­­remtezéseit; végül — ami legfontosabb — konkrét javaslatokat tesz a financziális nehéz­ségek megoldására. E kiváló czikksorozat eddig egyedül áll e téren az egész magyar műszaki irodalomban s már ezért is nélkülözhetetlen az összes városi mérnöki, illetve közigazgatási hivatalok számára. Ezenkívül valószínűleg legközelebb már egy másik nagyobb terjedelmű, folytatásos tanul­mány közlését kezdjük meg, melynek tárgya «Vidéki városaink rendezése». Szerzője Orbán Ignácz, Makó város főmérnöke, ki hivatásánál és hosszú gyakorlatánál fogva ép oly kom­petens e tárgykörben, mint Pirovits Aladár az előbbi téren. Természetes, hogy e dolgo­zat is, mint Pirovits mérnöké,, szakszerű ábrákkal bőségesen lesz illusztrálva. Gondoskodtam továbbá arról, hogy a váro­sainkban ugyancsak napirenden levő közvilá­gítás kérdésében szintén hivatott tollból hoz­zunk közleményeket és pedig úgy a kőszéngáz, mint a villamos s acetylén világítás felől. Végül «Városok» czimü rovatunkban mindig bőséges szemlét hozunk a vidék gazdaság­technikai életéből s szaktudósítóink rendes értesítései nyomán úgyszólván minden érdem­leges momentumot közlünk, ami vidéki váro­saink műszaki munkálataira vonatkozik. Mindezek után kérjük olvasóinkat, hogy czikkeikkel, közleményeikkel s értesítéseikkel járuljanak hozzá ezen országos ügyeknek ala­pos tárgyalásához s egyúttal támogassák lapun­­kat azon körökben, melyek ezen kérdésekkel közelebbről érdekelve vannak. E kettős kér­désünket elsősorban magukhoz a városi ható­ságokhoz intézzük. Gondos Viktor. Alapította : GONDA BÉLA 1877-ben. Szerkeszti : GONDOS VIKTOR mérnök. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Kifizetési díj: Egész évre 24 kor. fél évre 12 k. negyed évre 6 k.­­ Szerkesztőség: és kiadóhivatal : BUDAPEST, IX. KERÜLET SOROKSÁRI­ UTCZA 5. SZÁM. Hazai városaink egészségügye. Városcsatornázás és vízzel való ellátás. Különös tekintettel hazai viszonyaink­ és a tudomány mai álláspontjára. Irta : Pirovits Aladár székesfővárosi mérnök. (Folytatás.) Miként lennének a közmunkák országosan megindíthatók? Minő szempontokat kell e mun­kálatok megválasztásánál figyelembe venni? Ezekre a kérdésekre nézve az említett bead­vány a következőket tartalmazza: «Olyan munkálatokat kell végrehajtani, melyekhez a tőke feltétlen bizalommal nyújt segédkezet, mely nélkülözhetlen intézményeket produkál­jon és a befektetett tőkének a kamatozását a létesítés első pillanatától kezdve biztosítsa és a­mely a lehető legkevesebb, vagy éppen semmi teherrel se sújtsa a különben is eléggé megterhelt adózó polgárokat. Ilyen volna a nagyobb községeknek (váro­soknak) vízvezetékkel és csatornával való ellátása, mi úgy közegészségügyi, mint tűz­rendészeti szempontból égető szükséget képez. Ezen intézmények nálunk nem logikus okok­ból nem létesíttettek, és nem ezért hiányzanak, mivel tán az illető község, vagy város az ezzel járó terheket nem tudná elviselni, hanem a lakosság intelligenciájának hiánya és a köz­érdeknek fel nem ismerése folytán hiányza­nak túlnyomó részben, mit kétségtelenül ta­núsít az, hogy amíg a gazdag, de kevésbbé intelligens alföldi városok egyikében sincs vízvezeték és csatornázás, addig a dunántúli szegény, de intelligens városokban már majd­nem mindenütt létezik legalább vízvezeték. Nincsen az országban egyetlen egy város sem, melyben a vízvezetékhez szükséges víz ne volna jelen és nincsen olyan sem, amely­ben a csatornázás technikai nehézségek miatt ne volna létesíthető. És hogy még­sem léte­sültek ezen művek eddig nagyobb mennyi­ségben, annak oka arra vezethető vissza, hogy a közönség a létesítéssel járó megterhelést oly arányúnak képzeli, hogy az teherviselési képességét fölülmúlja, vagy pedig a legtöbb esetben azért, mert az ősöktől öröklött szo­kásokhoz való ragaszkodás minden újítás iránt ellentállóvá teszi a közönséget, azzal érvelvén, «ha eddig megvoltunk nélküle, ez­után is megleszünk». Kétségtelen dolog ugyan, hogy ezen ügyek rendezése az egyes községek autonóm joga, de nem illetéktelen, sőt a vázolt viszonyok között indokolt a kötelességszerű beavatkozás az állam részéről, minden közegészségügyi és tűzrendészeti szempontokat tartva szem előtt, úgyszólván reákény­szerí­ti azon városo­kat ezen intézmények létesítésére, melyek nem voltak képesek saját javukat felismerni, röppen úgy, mint az állam törvénynyel ren­delte el, hogy 6000 léleknél többet számláló községek polgári iskolát kötelesek létesíteni és fenntartani, mondja ki törvényben azt is, hogy 10.000 léleknél többet számláló községek kötelesek vízvezetéket és csatornát létesíteni és azok használatát közkötelezővé tenni. A törvényhozás útján való rendezés meg­felelne azon programoinak is, a­melyet a legmagasabb trónbeszéd magában foglal, hogy t. i. «a közegészségügy széles körű reformo­kat igényelt, azonkívül az ország különböző vidékein megindítandó építkezések a helyi iparnak és munkásoknak foglalkozást és ke­nyeret nyújtanának. A létesíteni javasolt közegészségügyi intéz­mények megvalósításából kizol­ólag a lakos­ságra háramló közteher szempontjából a kö­vetkezőket mondja a beadvány: «Vidéki köz­ségekben a háztartáshoz szükséges víznek a beszerzése, valamint a pöczegödrök kitisztí­tása akkor sem történik költség nélkül, ha nincs vízvezeték és csatornázás, mert a leg­több házi kút oly kemény vizet nyújt, hogy azt mosáshoz nem lehet használni. A mosás­hoz szükséges vizet rendesen nagyobb távol­ságban levő kutból, vagy — folyó mentén fekvő községekben — rendesen a folyóból szállítják, mi azt jelenti, hogy fentebb tárgyalt legszegényebb családnak, melynek havonként legalább 1 hordó vízre van szüksége, havon­­ként 40—50 fillér, évenként 5—6 korona víz­beszerzési költsége van. Látjuk tehát, hogy a vízvezeték és csatornázás létesítése a lakos­ságra vagy egyáltalán semmi új terhet sem ró, mert az a jelenlegi vízbeszerzési és pöcze­­gödör tisztítási költségekben fedezetet talál, vagy pedig olyan jelentéktelen kiadásokat okoz, amit a víznek a konyhában való kiszol­gálása és a pöczegödrök megszűnése ellené­ben minden lakó szívesen megfizet. Az itt tárgyalt adatok számbeli helyességét, valamint a lakosságnak a vízdíjak fizetése iránti készségét, minden kétségei kizárólag igazolják a már létező vízvezetékek, melyek concessiók ellenében, vállalat útján létesültek.

Next