Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
2 féle mészterítőből a reakciós tartányba bevezetnek. A már említett telepítéseknél, amelyek részben már két éve üzemben állanak, kitűnt, hogy a barium karbonátnak megújítása a tisztításra kerülő tápláló víz maradandó keménység fokának mértéke szerint és arányában egy és négyhetes időközökben fog szükségessé válni. Az iszapnak lebocsátását azonban többnyire csak negyedévenként végezik. A folyó üzemi költségek néha alacsonyabbak, rendesen azonban ép akkorák vagy csak lényegtelenül nagyobbak, mint a szóda, — mész, — eljárásmód használásánál Ha azonban az új eljárásmód előnyeit számításba vesszük, az esetleges több költség teljesen elenyészik. Miután a szulfátoknak átcserélődése tökéletes, a nátrium szulfátnak fennebb említett alkalmatlan kiszivárgása is elmarad, minek folytán a kazánfelszerelések sem szenvednek. Nagy előnye az új eljárásnak továbbá az is, hogy a kazánvíz fajsúlyának és ennek folytán forralási hőmérsékletének emelkedését nem okozza, ami a szénfogyasztásra is előnyösen befoly. Nagyon kemény tápláló vizet szódával való kezelés és túl erős előmelegítés útján nem szabad annyira lágyítani, hogy az utóreakciónak a kazánban vagy a kazánhoz vezető úton való megtörténhetése kizárva legyen, amivel azonban természetszerűleg a csővezetékben az előmelegítőben való lerakodások lehetősége jár. Barium karbonát használása mellett az ilyen lerakodások nem következhetnek be és a kazánviznek habzása is ki van zárva, ami különösen a lokomotivoknál a freccsenés kikerülése végett rendkívül kívánatos dolog. Ha a kazánok tápláló vizébe azonban melyben esetleg még korrodáló alkotórészek is vannak, mint amilyen pl. a csak nagyritkán és ekkor is csak nagyon kis mennyiségben fellépő klórmagnesium, melylyel szemben a barium-karbonát semlegesen viselkedik egyéb alkalmas szereket keverünk, amelyeknek a feladásával a klórmagnezium magneziumhidráttá és klórnátriummá bontjuk szét, akkor ennek káros hatása is teljesen megsemmisül. Az eljárás ismertetéséből kitűnik, hogy a barium-karbonát nem helyettesítheti rövidesen a szódát a használatban s csak akkor végezheti teljesen kötelességét, ha különleges berendezés útján kerül bele a vizet tisztító készülékbe. A dolgot rendkívül egyszerűsíti az, hogy bármely vizet tisztító könnyen elbírja a célhoz vezető átalakítást. A Duna-Tisza csatorna kérdésének története.* A hajózóutak nagy közgazdasági jelentőségének felismerése százados múlttal bír Magyarországon, nemcsak magántevékenység alakjában, hanem törvényhozási intézkedések gyanánt is. Az első ily intézkedés még a tizenhatodik századba nyúl vissza , majd követik ezeket a tizenhetedik és tizennyolcadik századból eredő intézkedések. Ugyanis a folyóvizeknek úgy árvízvédelem, valamint a hajózás szempontjából való szabályozásáról, medertisztításról s a szabad hajóközlekedés könnyítése végett különféle akadályoknak eltávolításáról az első törvényhozási intézkedés 1569-ból ered, amely kifejezést nyer az azon évi 21. törvénycikkben: a Dunatöltések javítálásáról — a pozsonyi és komáromi közmunkák felhasználásáról. Későbbi intézkedések gyanánt mutatkoznak a Tisza és más folyók kiöntése ellen töltések készítéséről szóló 1613 : 27 t.-c., a Duna vizárkának, továbbá a Rába folyó eldugult medrének biztosok útján való megviszgálását, kitisztítását, a Mura melletti töltések készítésére, valamint a Vág és Duna folyók megvizsgálására biztosok kijelölését s a Vágnak régi medrébe való visszavezetését az 1618 : 54, 1622 : 42., 1625 : 15., 1630 : 14., 1635 : 64., 1638 : 13., 1647 : 129., 1655 : 30., 1687 : 16. és az 1751 : 20. t.cikkek rendelik el. A szabad hajózás fejlesztését célozzák az 1596 : 52., 1659 : 58, 1723 : 15, 1751 : 14, 1751 : 20 és 1754:64 : 19. t.-cikkek, amennyiben intézkedéseket tartalmaznak arra nézve, hogy a hajózást megnehezítő vízimalmok, malomtöltések s egyéb akadályok eltávolittassanak s a hajózást bénító vizivámok eltöröltessenk. A kereskedelem szempontjából hajózócsatornák létesítésének szükségességét első ízben hangoztatja, „mint császár VI. s mint király III Károlyak az Ur 1723-ik esztendejében Pozsonyban kiadott második dekrétumáénak 122-ik cikkelye, nely ekképen intézkedik : »122. Cikkely csatornák berendezéséről. A királyi helytartótanács, a mikep az ország közjava előmozdítására s benépesítésére szolgáló egyéb módokról, úgy arról is gondoskodni fog, hogy a hajózható folyóvizeket csatornákkal és árkokkal, a kereskedés könnyebbitése végett, az ország különféle részeibe elvezessék és eziránt tanácskozni fog az eféle vízelvezetéshez értő férfiakkal s a végzendőket alázatosan a legszentségesebb Felsége elé terjesztendő jóváhagyás vagy módosítás végett s az országgyűlésen is elő fogja adni majd.“ E törvényhez érdekes megjegyzéseket fűz Szirmay Antal „Politia Topographica, Politica Inclyti Comitatus Zempléniensis“ című, 1803-ban Budán megjelent, de már 1797-ben elkészült művének 629. §-ában, melyben a Karcsa, Bodrog és Tisza folyók áradásainak megszüntéséről és hajózócsatornák tervezeteiről a következőképen nyilatkozik : „629. §. Az áradások meggátlására sokat tenne ha mind a két parton tőlük nagyobb távolságban — mint ahogy Olaszországban a Pó vize van körülzárva — erős töltéseket emelnének s a vizeket az ezekben szűkölködő szomszéd vármegyékbe csatornákon levezetnék. Tervek is vannak már erre, melyeket VI. Károly császár e régből behívott hires külföldi mérnökökkel készíttetett s az 1722-iki országgyűlés elé terjesztett. 1. Terv a Tisza levezetésére Debrecen város felé, kiindulva Tokaj alatt Tisza-Dobtól a nagyobb hajduvárosoknak, azután Debrecennek, innen Mező- Turnak a Körösbe egész Csongrádig. 2. Terv ugyancsak a Tiszának levezetéséről Jászberény felé, kiindulva Árokkótól Fügednek, Bodnak a Tarna folyóba, innen Bars, Dózsa falvak felé és Jászberény alatt a Zagyvába s végre Szolnoknál ismét a Tiszába. 3. Terv a Dunát a Tiszával összekötő csatornára, kiindulva Váctól vagy Pesttól Monornak és a Tápió és Zagyva felé hajolva Szolnoknak. 4. Terv egy másik dunai csatornára, Kalocsa tájáról Zombor felé s onnan a Tiszába. 5. A Tisza és Duna ezen levezetéséből háramló hasznokról. 6. A Balaton és Fertő tavaknak a Duna felé leendő levezetéséről. 7. Az ezen csatornák elkészítésére szolgálandó költségekről. De mindeme tervek, melyeket boldogult emlékű királyunk javaslatképpen terjesztett az országgyűlés elé, az országos levéltárban el vannak temetve." Bár az előadottak szerint az 1723-iki országgyűlés abban a helyzetben volt, hogy már kidolgozott tervek alapján tárgyalhatott volna a természetes és mesterséges viziutak fejlesztése s létesítése felett, a későbbi években hozott törvények e tekintetben semminemű pozitiv intézkedést nem tartalmaznak s csak „II. Lipót császár és király első végzeménye, kiadatott Pozsonyban 1700—91-ben” rendeli el a 67. cikkelyben az utak s csatornák és a folyók szabályozásának, valamint a hajózás ügyében hozandó törvényeknek tanulmányozását a következőképen : ,,67 Cikkely. A közpolitikai és bírósági ügyek s más tárgyaknak, melyek az országgyűlésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbízottak neveztetnek ki. Midőn úgy e kegyelmes királyi javaslatok, valamint a vármegyék, szabad királyi s illetőleg bányavárosok utasításaiba vett több kívánalmak s illetőleg országos sérelmek nagyobb részben oly tanácskozási tárgyakat tartalmaznak, melyek rendszeres és csak hosszabb idő alatt elvégezhető kidolgozást igényelnek , azért nehogy a jelenlegi országgyűlést úgy a magánosok, mint az adózó nép nagy megterhelésével hosszabb időre kelljen elhúzni, az ország korai és rendes alázatos előterjesztéséhez képest Ő szent Felsége kegyelmesen beleegyezni méltóztatott, hogy azon összes, akár kegyelmes királyi javaslatok, akár pedig országos kívánalmak és sérelmek tárgyai, melyek az országgyűlésen teljesen nem voltak elvégezhetők, mindjárt az országgyűlés után külön, abban az alakban, melyben a karok és rendek javasolták, Ő Felsége által is megállapittatott s országgyűlésileg kirendelendő bizottságokban tanácskozás alá vétessenek és úgy dolgoztassanak ki, hogy a legközelebbi 1792. évben Buda szabad királyi városban bizonyosan meghirdetendő és összehívandó jövő országgyűlésen előadhatók és köztörvényekké, oly módon, mint az országgyűlés elfogadja, alakíthatók legyenek. Az előrebocsátottak következményéül tehát, a tanácskozás alá veendő tárgyak megjelölésével a következő országos bizottságok rendeltetnek ki: 4. A kereskedelmi, harmincadi és közgazdasági bizottságban : A harmincados vám elveinek szabályozása. A közkereskedelem előmozditásának és sokféle akadályai elhárításának terve, hová az utak s csatornák és a folyók szabályozása tartoznak. Továbbá, különféle gyárak létesítése s gyártmányok behozatala, műszerek és mesteremberek számának szaporítása. 6. Jogügyi bizottságban. Törvények a váltó és hajózás ügyében. Már e törvénycikket megelőzőleg is II. József császár idejében élénken foglalkoztak a természetes viziutak fejlesztésével, valamint a mesterséges hajózócsatornák eszméjével. Erre enged legalább következtetni az a körülmény, hogy E. J. Mike a császár megbízásából az egész osztrákmagyar birodalomra kiterjedő csatornaterveket dolgozott ki, melyek közt egy Pest—sajótorkolati s egy Pest—szegedi csatornavonal is szerepel. Mint a hivatkozott törvények mutatják, a XVIII. századbeli országgyűlések a folytonos háboruskodások s az országnak ezek következtében beállott s a karok és rendek által többször felpanaszolt anyagi elgyengülése miatt az ország közgazdasági érdekeit szolgáló nagyszabású kérdések érdemleges tárgyalását nem oldhatták meg, de e zavaros bel- és külpolitikai viszonyok közepette is akadtak egyesek, akik buzgón foglalkoztak mesterséges hajózóutak tervezésével s akik igyekeztek a hajózóutak fejlesztése által előidézendő gazdasági emelkedés útján egy jobb jövőt előkészíteni s megnyitni. * Részlet az „Adatok a Duna-Tisza csatorna kérdéséhez“ című, a m. kir. kereskedelemügyi ministérium által kiadott műből. GAZDASÁGI MÉRNÖK 15. szám