Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-15 / 15. szám

2 féle mészterítőből a reakciós tartányba be­vezetnek. A már említett telepítéseknél, a­melyek részben már két éve üzemben állanak, ki­tűnt, hogy a barium karbonátnak megújítása a tisztításra kerülő tápláló víz maradandó keménység fokának mértéke szerint és ará­nyában egy és négyhetes időközökben fog szükségessé válni. Az iszapnak lebocsátását azonban többnyire csak negyedévenként vé­gezik. A folyó üzemi költségek néha alacso­nyabbak, rendesen azonban ép akkorák vagy csak lényegtelenül nagyobbak, mint a szóda, — mész, — eljárásmód használásánál Ha azonban az új eljárásmód előnyeit számí­tásba vesszük, az esetleges több költség tel­jesen elenyészik. Miután a szulfátoknak át­cserélődése tökéletes, a nátrium szulfátnak fennebb említett alkalmatlan kiszivárgása is elmarad, minek folytán a kazánfelszerelések sem szenvednek. Nagy előnye az új eljárás­nak továbbá az is, hogy a kazánvíz faj­súlyá­nak és ennek folytán forralási hőmérsék­letének emelkedését nem okozza, a­mi a szénfogyasztásra is előnyösen befoly. Nagyon kemény tápláló vizet szódával való kezelés és túl erős előmelegítés útján nem szabad annyira lágyítani, hogy az utóreakciónak a ka­zánban vagy a kazánhoz vezető úton való megtörténhetése kizárva legyen, a­mivel azonban természetszerűleg a csővezetékben az előmelegítőben való lerakodások lehetősége jár. Barium karbonát használása mellett az ilyen lerakodások nem következhetnek be és a kazánviznek habzása is ki van zárva, a­mi különösen a lokomotivoknál a freccse­nés kikerülése végett rendkívül kívánatos dolog. Ha a kazánok tápláló vizébe azonban melyben esetleg még korrodáló alkotórészek is vannak, mint a­milyen pl. a csak nagy­ritkán és ekkor is csak nagyon kis mennyi­ségben fellépő klórmagnesium, melylyel szemben a barium-karbonát semlegesen vi­selkedik egyéb alkalmas szereket keverünk, a­melyeknek a feladásával a klórmagnezium magneziumhidráttá és klórnátriummá bontjuk szét, akkor ennek káros hatása is teljesen megsemmisül. Az eljárás ismertetéséből kitűnik, hogy a barium-karbonát nem helyettesítheti rövide­sen a szódát a használatban s csak akkor végezheti teljesen kötelességét, ha különle­ges berendezés útján kerül bele a vizet tisz­tító készülékbe. A dolgot rendkívül egysze­rűsíti az, hogy bármely vizet tisztító könnyen elbírja a célhoz vezető átalakítást. A Duna-Tisza csatorna kérdésének története.* A hajózóutak nagy közgazdasági jelentőségének felismerése százados múlttal bír Magyarországon, nemcsak magántevékenység alakjában, hanem tör­vényhozási intézkedések gyanánt is. Az első ily intézkedés még a tizenhatodik szá­zadba nyúl vissza , majd követik ezeket a tizen­hetedik és tizennyolcadik századból eredő intéz­kedések. Ugyanis a folyóvizeknek úgy árvízvédelem, va­lamint a hajózás szempontjából való szabályozá­sáról, meder­tisztításról s a szabad hajóközleke­dés könnyítése végett különféle akadályoknak el­távolításáról az első törvényhozási intézkedés 1569-ból ered, a­mely kifejezést nyer az azon évi 21. törvénycikkben: a Dunatöltések javítálá­­sáról — a pozsonyi és komáromi közmunkák felhasználásáról. Későbbi intézkedések gyanánt mutatkoznak a Tisza és más folyók kiöntése ellen töltések készítéséről szóló 1613 : 27 t.-c., a Duna vizárkának, továbbá a Rába folyó eldu­gult medrének biztosok útján való megviszgálá­­sát, kitisztítását, a Mura melletti töltések készí­tésére, valamint a Vág és Duna folyók megvizs­gálására biztosok kijelölését s a Vágnak régi medrébe való visszavezetését az 1618 : 54, 1622 : 42., 1625 : 15., 1630 : 14., 1635 : 64., 1638 : 13., 1647 : 129., 1655 : 30., 1687 : 16. és az 1751 : 20. t.cikkek rendelik el. A szabad hajózás fejlesztését célozzák az 1596 : 52., 1659 : 58, 1723 : 15, 1751 : 14, 1751 : 20 és 1754:64 : 19. t.-cikkek, a­mennyi­ben intézkedéseket tartalmaznak arra nézve, hogy a hajózást megnehezítő vízimalmok, malomtölté­sek s egyéb akadályok eltávolittassanak s a hajó­zást bénító vizivámok eltöröltessen­k. A kereskedelem szempontjából hajózócsatornák létesítésének szükségességét első ízben hangoz­tatja, „mint császár VI. s mint király III Károly­­ak az Ur 1723-ik esztendejében Pozsonyban kiadott második dekrétumáénak 122-ik cikkelye, n­ely ekképen intézkedik : »122. Cikkely csatornák berendezéséről. A királyi­­ helytartótanács, a mikep az ország köz­java előmozdítására s benépesítésére szolgáló egyéb módokról, úgy arról is gondoskodni fog, hogy a hajózható folyóvizeket csatornákkal és árkokkal, a kereskedés könnyebbitése végett, az ország különféle részeibe elvezessék és eziránt tanácskozni fog az eféle vízelvezetéshez értő férfiakkal s a végzendőket alázatosan a legszent­­ségesebb Felsége elé terjesztendő jóváhagyás vagy módosítás végett s az országgyűlésen is elő fogja adni majd.“ E törvényhez érdekes megjegyzéseket fűz Szir­­may Antal „Politia Topographica, Politica Inclyti Comitatus Zempléniensis“ című, 1803-ban Budán megjelent, de már 1797-ben elkészült művének 629. §-ában, melyben a Karcsa, Bodrog és Tisza folyók áradásainak megszüntéséről és hajózócsa­tornák tervezeteiről a következőképen nyilat­kozik : „629. §. Az áradások meggátlására sokat tenne ha mind a két parton tőlük nagyobb távolságban — mint a­hogy Olaszországban a Pó vize van körülzárva — erős töltéseket emelnének s a vi­zeket az ezekben szűkölködő szomszéd várme­gyékbe csatornákon levezetnék. Tervek is vannak már erre, melyeket VI. Károly császár e régből behívott hires külföldi mérnökökkel készíttetett s az 1722-iki országgyűlés elé terjesztett. 1. Terv a Tisza levezetésére Debrecen város felé, kiindulva Tokaj alatt Tisza-Dobtól a nagyobb hajduvárosoknak, azután Debrecennek, innen Mező- Turnak a Körösbe egész Csongrádig. 2. Terv ugyancsak a Tiszának levezetéséről Jászberény felé, kiindulva Árokkótól Fügednek, Bodnak a Tarna folyóba, innen Bars, Dózsa fal­vak felé és Jászberény alatt a Zagyvába s végre Szolnoknál ismét a Tiszába. 3. Terv a Dunát a Tiszával összekötő csator­nára, kiindulva Váctól vagy Pesttól Monornak és a Tápió és Zagyva felé hajolva Szolnoknak. 4. Terv egy másik dunai csatornára, Kalocsa tájáról Zombor felé s onnan a Tiszába. 5. A Tisza és Duna ezen levezetéséből háramló hasznokról. 6. A Balaton és Fertő tavaknak a Duna felé leendő levezetéséről. 7. Az ezen csatornák elkészítésére szolgálandó költségekről. De mindeme tervek, melyeket boldogult emlékű királyunk javaslatképpen terjesztett az ország­­gyűlés elé, az országos levéltárban el vannak temetve." Bár az előadottak szerint az 1723-iki ország­gyűlés abban a helyzetben volt, hogy már kidol­gozott tervek alapján tárgyalhatott volna a ter­mészetes és mesterséges viziutak fejlesztése s lé­tesítése felett, a későbbi években hozott törvé­nyek e tekintetben semminemű pozitiv intézke­dést nem tartalmaznak s csak „II. Lipót császár és király első végzeménye, kiadatott Pozsonyban 1700—91-ben”­ rendeli el a 67. cikkelyben az utak s csatornák és a folyók szabályozásának, valamint a hajózás ügyében hozandó törvények­nek tanulmányozását a következőképen : ,,67 Cikkely. A közpolitikai és bírósági ügyek s más tárgyaknak, melyek az országgyűlésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbízottak nevez­tetnek ki. Midőn úgy e kegyelmes királyi javaslatok, va­lamint a vármegyék, szabad királyi s illetőleg bányavárosok utasításaiba vett több kívánalmak s illetőleg országos sérelmek nagyobb részben oly tanácskozási tárgyakat tartalmaznak, melyek rendszeres és csak hosszabb idő alatt elvégez­hető kidolgozást igényelnek , azért nehogy a je­lenlegi országgyűlést úgy a magánosok, mint az adózó nép nagy megterhelésével hosszabb időre kelljen elhúzni, az ország korai és rendes aláza­tos előterjesztéséhez képest Ő szent Felsége ke­gyelmesen beleegyezni méltóztatott, hogy azon összes, akár kegyelmes királyi javaslatok, akár pedig országos kívánalmak és sérelmek tárgyai, melyek az országgyűlésen teljesen nem voltak elvégezhetők, mindjárt az országgyűlés után külön, abban az alakban, melyben a karok és rendek javasolták, Ő Felsége által is megállapittatott s országgyűlésileg kirendelendő bizottságokban ta­nácskozás alá vétessenek és úgy dolgoztassanak ki, hogy a legközelebbi 1792. évben Buda szabad királyi városban bizonyosan meghirdetendő és összehívandó jövő országgyűlésen előadhatók és köztörvényekké, oly módon, mint az országgyűlés elfogadja, alakíthatók legyenek. Az előrebocsátottak következményéül tehát, a tanácskozás alá veendő tárgyak megjelölésével a következő országos bizottságok rendeltetnek ki: 4. A kereskedelmi, harmincadi és közgazdasági bizottságban : A harmincados vám elveinek szabályozása. A közkereskedelem előmozditásának és sokféle akadályai elhárításának terve, hová az utak s csatornák és a folyók szabályozása tartoznak. Továbbá, különféle gyárak létesítése s gyárt­mányok behozatala, műszerek és mesteremberek számának szaporítása. 6. Jogügyi bizottságban. Törvények a váltó és hajózás ügyében. Már e törvénycikket megelőzőleg is II. József császár idejében élénken foglalkoztak a termé­szetes viziutak fejlesztésével, valamint a mester­séges hajózócsatornák eszméjével. Erre enged legalább következtetni az a körülmény, hogy E. J. Mik­e a császár megbízásából az egész osztrák­­magyar birodalomra kiterjedő csatornaterveket dolgozott ki, melyek közt egy Pest—sajótorkolati s egy Pest—szegedi csatornavonal is szerepel. Mint a hivatkozott törvények mutatják, a XVIII. századbeli országgyűlések a folytonos háborusko­dások s az országnak ezek következtében beállott s a karok és rendek által többször felpanaszolt anyagi elgyengülése miatt az ország közgazdasági érdekeit szolgáló nagyszabású kérdések érdemle­ges tárgyalását nem oldhatták meg, de e zavaros bel- és külpolitikai viszonyok közepette is akad­tak egyesek, a­kik buzgón foglalkoztak mester­séges hajózóutak tervezésével s a­kik igyekeztek a hajózóutak fejlesztése által előidézendő gazda­sági emelkedés útján egy jobb jövőt előkészíteni s megnyitni. * Részlet az „Adatok a Duna-Tisza csatorna kér­déséhez“ című, a m. kir. kereskedelemügyi minis­­térium által kiadott műből. GAZDASÁGI MÉRNÖK 15. szám

Next