Gazdasági Mérnök, 1914. január-december (39. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

Alapította Főszerkesztő . Felelős szerkesztő GONDA BÉLA IFJ. GONDA BÉLA TELEKI ZACHARIÁS ISTVÁN miniszteri tanácsos, máv. mérnök okt. mérnök. Előfizetési ára : Egész évre 24 kor. félévre 12 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal Vill. JÓZS­­F-u­TCA 56. L/A IV . fiz elmúlt év. Az elmúlt év kétségkívül a legválságo­sabb éve volt a magyar közgazdaságnak, hosszú évtizedek óta. Rengeteg kisebb vállalkozás ment tönkre és a kapitalista koncentráció óriási mértékben haladt előre a válság folytán. A gazdasági válság már a­ múlt év ok­tóberében, a Balkán-háború kitörésekor kezdődött és egész éven át, mind a mai napig tartott, .A válság eleinte csak a háborúban közelebbről érdekelt orszá­gokban tört ki. A nyugati országokban, főleg Angliában, az első félévben még nagyon jó volt a konjunktúra , a rossz üzletmenet a világpiacon csak az év má­sodik felében lett általánossá. Magyarországon az év első hónapjában a gazdasági élet a legszűkebb keretek kö­zött mozgott, semmiféle új vállalkozás nem létesült, m­­ert a nagy bankok semmi­féle új üzlethez nem adtak pénzt. Nem is adhattak. A háborús viszonyok miatt a külföldi tőkéket mind kivonták az or­szágból. A kormány óriási pénzösszege­ket halmozott föl egy esetleges háború céljaira. Ezenkívül a betevők bizalma is megrendült: a falusi lakosság tömegesen vette ki betétjét a pénzintézetekből és rakta el a ládafiába. Ez még növelte a pénzhiányt. Viszont éppen ezért minden pénzintézetnek aránytalanul nagyobb kész­­pénzkészletet kellett tartani mint máskor, ami szinte a forgalomban levő pénzmeny­­nyiséget apasztotta. Még fontosabb ennél hogy a kereskedelmi forgalomban meg­rendült a bizalom az emberek fizetőké­pességében ; mindenki készpénzfizetést követelt, ami állandó pénzhiányt és pénz­válságot idézett elő. Legjobban jellemzi a helyzetet az, hogy a jegybanknak soha még annyi váltót leszámítolásra, annyi értékpapírt elzálogosításra nem hoztak, mint az elmúlt évben. A bankjegyforga­lom oly nagy volt, hogy a jegybank nem­csak az összes adómentesen kibocsátható bankjegyeit tudta állandóan forgalomban tartani, hanem az év elejétől az végéig megszakítás nélkül adóköteles bankjegye­ket is kellett forgalomban tartani. A pénzválság volt az elmúlt gazdasági év legjellemzőbb vonása; ennek követ­kezménye volt a termelésben beállott nagy­fokú csökkenés, a bukások ezrei és a munkásosztály súlyos szenvedése a hosz­­szantartó munkanélküliség folytán. Az egyes termelési árakra áttérve e követke­ző képet nyerjük . A mezőgazdaságnak rossz éve volt a múlt esztendőben ; különösen a gabona­­termelés volt kisebb, mint más években, míg a takarmány­termés a sok esőzés foly­tán jó volt. A rossz gabonatermés főleg a kisgazdákat és a mezőgazdasági mun­kásokat sújtotta, akiknek csak annyi ga­bonájuk termett, illetőleg, akik az aratás­ban csak annyit keresnek, amennyit csa­ládjaikkal együtt elfogyasztanak. Ha a termés jó, marad valami fölöslegük, ame­lyet eladnak és ezen a pénzen iparcik­keket vásárolnak. Ha a termés mint az idei, rossz, akkor nincs semmi fölöslegük és vásárlóképességük nagyon megcsökken. A nagybirtokosokat a rossz termésért kár­pótolja a magas ár: egész éven át 22— 24 korona közt ingadozott a búza ára, 3—4 koronával fölötte állt a világpiaci árnak. A magas áramból azonban termé­szetesen csak a nagybirtokosok és gazdag­parasztok láttak hasznot, akik rossz ter­més ellenére eladó fölösleggel bírtak. Az állattenyésztés tekintetében a régi rossz állapotok fönmaradtak az idén is. A tavasszal megejtett rendes állatössze­­írás — amit meg kell különböztetni a két év előtt megtartott pontos állatszám­lálástól — a sertés és juhállománynak tettemes visszaesését mutatja, amíg a ló- és a szarvasmarhaállomány szaporodása elenyészően csekély. A sertés­állomány a tavaszi összeírás szerint 6 millió 824 ezer darab, 585 ezer darabbal, vagyis 857 százalékkal kevesebb, mint tavaly volt. A juhállomány szintén 508 ezer da­rabbal, vagyis 7,63 százalékkal csökkent tavaly óta. A szarvasmarha- és lóállomány körülbelül 2,5 százalékkal szaporodott. Remélhető azonban, hogy az idei jobb burgonya, kukorica- és takarmánytermés folytán az állatállomány szaporodni fog. A bányászat az összes termelési ágak közül a legjobban bízta meg a válságos esztendőt. Különösen a szénbányavállala­­latok alig érezték meg a rossz konjunk­túrát: egész éven át teljes üzemmel dol­goztak, csak az utolsó két hónapban mu­tatkozott itt is a konjunktúra romlása. Mivel pedig a szénkartell óriási árakat biztosít a vállalatoknak, nyereségük az idén sem lesz, kevesebb, mint tavaly, annál inkább, mert a nagyfokú munka­­nélküliséget igyekeztek olcsó munkások alkalmazása révén kihasználni. Sokkal erősebben mutatkozott a válság hatása a vasbányászatban. A vaskartell kimutása szerint a monarchia vasművei 2­2 millió mázsa vassal kevesebbet adtak el novem­ber végéig, mint a múlt év ugyanezen időszakában, ami 15—20 százalékos csök­kenésnek felel meg. A rossz eladási vi­szonyok folytán a kartell kénytelen volt az árakat tetemesen leszállítani, annál is inkább, mert a német vaskartell nem si­etett az üzemet redukálni, hanem az ott­hon el nem helyezhető vasárut igen olcsó áron vitte a világpiacra és hozta a mo­narchiába is. A gép- és a villamosipar is súlyosan szenvedett a válság miatt; a legtöbb gyár erősen redukálta az üzemet és munkásai­nak tetemes részét elbocsájtotta vagy csak félidőt dolgoztatott Csak a hadseregszál­­lítások bizonyultak az idén is kitűnő üzletnek. A mezőgazdasági iparágak is igen ross­z eredménnyel dolgoztak. A malmok sűrűn szüneteltették az üzemet, az új búzater­més nagy része nyirkosan, sőt vizesen ke­rült a magtárakba ; egész országrészekben nem volt aratás után őrlésre alkalmas száraz búza. Az osztrák, különösen a cseh malmok versenye erősen érvényesült, úgy hogy a magyar malmok jórészt vesz­teséggel zárják le a tavalyi évet Hasonló rossz évük volt a cukorgyáraknak is. A 0 $2$péT XXXIX. évfolyam. Budapest, 1914. január 4. 1. szám. A­TV

Next