Gazdasági Mérnök, 1915. január-december (39. évfolyam, 1-34. szám)

1915-01-03 / 1. szám

2 GAZDASÁGI MÉRNÖK — MŰSZAKI HETILAP 1. szám regnél használatban s ezeket — részekre szedve — teherhordó állatok viszik. Ezeket a kicsiny fényszórókat ott használják, ahol a talaj formáció és a terep a nagy fényszó­rók használatára nem kedvező és ahol sürgős készültségre és alkalmazásra van szükség. A kocsira szerelt nagy fényszórók üzembe helyezéséhez ugyanis legalább egynegyed órára van szükség, míg a szétszedhető és hordozható kisebb fényszóró apparátusok öt percen belül felállíthatók és használhatók. A fényforrás üzeméhez szükséges áramot egy kis dinamógép adja, amely egy kicsinyke benzinmotorhoz kapcsolva, kis kétkerekű talyigára van szerelve és így szállíttatik a sereggel együtt, ló vagy öszvér által huzatva. A legnagyobb távolság, amelyet a kocsira szerelt nagy fényszóró bevilágítani képes, kereken négy kilométerre terjed, s ebben a távolságban minden nagyobb objektumot, zárt csapatkötelékeket, épületeket, facsopor­tokat bevilágít és jól láthatóvá, felismerhe­tővé lesz. Kisebb objektumok, mint például rajokban előhaladó vagy elsáncolt gyalogság, járőrök stb. bevilágítása és felismerhetővé tétele azonban körülbelül csak két kilomé­terre terjed. Ezek az adatok is azonban csak sűrü sötétség, de világos, tiszta levegő mellett érvényesek, mert például sűrü köd, erős eső vagy tomboló hózivatar teljesen meg is akadályozzák a távoli megvilágítást, míg a félhomály, borulat és a légköri zava­rok tetemesen gyöngítik a fénysugarak ef­fektusát. Hasonlóan zavaró hatással van a fényszórók működésére a dombos, facsopor­tokkal és házakkal sűrűn födött terep is az ilyen helyeken uralkodó s a jó látást aka­dályozó erős árnyék miatt, míg a nagy er­dőségekkel borított terepeken a fényszóró hatása teljesen céltalan, mert itt az effektus teljesen elenyészik. Bármily fontos segéd­eszköz is legyen tehát a fényszóró a hábo­rúban, használata mégis korlátolt és csak alkalmas terepeken vehető igénybe, nem is szólva arról, hogy költséges volta miatt csakis a nagyobb csapattesteket lehet fény­szóró berendezésekkel felszerelni. Gyakran merülhet azonban fel már jár­őröknél vagy előőrsöknél is annak szüksége, hogy az előttük levő terepet vagy annak csak egy gyanús részét megvilágítsák, hogy így kikémlelhető legyen. Sőt még ott is, a­hol a fényszóró rendelkezésre áll, sokszor jóval előnyösebb lehet egy olyan világító­eszköz használata, amelynek kezelése és alkalmazása éppenséggel nem jár semmi nehézséggel, amely könnyen szállítható és így bárhol is alkalmazható és amely még a fényszórók használatára teljesen alkalmatlan hegyes-erdős vidéken és zavaró légköri vi­szonyok közt sikerrel és előnyösen hasz­nálható. Ennek a kívánalomnak és célnak teljesen megfelel a világító rakéta, amelyet egy kü­lön erre a célra szolgáló lőfegyverrel, pisz­tollyal vagy puskával lövünk ki a kívánt irányba. Ennek a világító rakétának világító teste egy kicsinyke, a kilőtt lövedék lehullását meglassító szállóernyőn függ. Ilyen világító rakétával — melynek égési időtartama mint­egy 40 másodpercre terjed — egy egy tájat 500—600 négyszögméternyi körzetben olyan jól be lehet világítani, hogy az ezen a tájon rejtőző ellenséges csapatok állása és elhe­lyezkedése jól felismerhető és hatásos tűz alá vehető. A világító rakétát főleg éjjeli harcoknál a fegyvertűz hatásosabbá tétele céljából, valamint a küzdő csapatok egymás­sal való érintkezésének biztosítására mint jelző­eszközt használják. Mivel azonban az ilyen rakétát csak kisebb távolságra lehet ellőni, csak nagyon természetes, hogy ennek a használati és hatóköre is szűk. Ez okból — a hatás és a hatókör kiegészítésére és kiszélesítésére — konstruálták a világító lövedéket, amelyet több kilométer távolságra ágyukból lőnek a hajittatnak ki a kívánt irányba. Külsőleg a világító lövedék teljesen hasonlít a srapnelihez, a különbség csak az, hogy a világító lövedéknek hiányzik a golyó­töltése s ehelyett három — szállóernyővel felszerelt — világítótest van benne, amelyet a szétrobbanó srapneil lökereje magából kidob. Ebben a pillanatban az ernyők szét­nyílnak s a világító testek felgyúlnak s nagy fényerőt kifejtő izzásban lassan szállnak le a földre, miközben az alattuk levő tájékot nappali fénynyel világítják be. Mivel pedig a világító hatás percekre terjed ki, a világító rakétát kilövő tüzérségi battériának elegendő ideje van arra, hogy tájékozódjék és a tü­zelésre nézve kellő támpontot szerezzen. A világító rakéta és a világító lövedék mellett végül meg kell még emlékeznünk a világító bombáról is, amelyet főleg a légi járművek, a repülőgépek és léghajók hasz­nálnak. Tudjuk, hogy éjjeli légiutakon a tájékozódás rendkívül nehéz s főként az éj­jeli leszállások és kikötések járnak nagy veszélylyel. Ez okból vannak a nagy kor­mányozható léghajók fényszórókkal felsze­relve, hogy így az általuk bejárandó területet messze távolságra bevilágíthassák Ez a se­gédeszköz azonban repülőgépeken és kisebb léghajókon nem alkalmazható, mert a fény­szóró súlya sokkal nagyobb, semhogy azzal a törékeny és apró légi járművet megter­helni tanácsos lenne. A kis hord képességű légi járművek számára tehát sokkal alkal­masabb, a hadászati célnak mindamellett teljesen megfelelő, könnyebb súlyú világító alkalmatosságokra van tehát szükség, amik ezenfelül veszélytelenek és könnyen is ke­zelhetők és amíg a légijármű alatt fekvő tájat jól bevilágítják, magát a járművet mé­gis homályban hagyják és nem árulják el. Ennek a célnak felel meg a lebegő fény­szórónak is nevezhető világító bomba, amely nemcsak hogy a légi utasnak nyújt sötét éjben megfelelő tájékozódhatást és teszi le­hetővé az esetleg szükségessé válható alkal­mas kikötési hely felkutatását, de egyúttal arra is módot nyújt, hogy a figyelő légi utas a maszkírozott ellenséges hadállásokat, csapatmozdulatokat is megfigyelhesse, míg ő maga az ellenség szemei elől az éj leple alatt rejtve marad. A világitó bombák ké­szítéséről eddigelé nincsenek közelebbi ada­taink, csak annyit tudunk, hogy kisebb, hen­­geralaku tartályba vannak szerelve s ezek a tartályok kívül a léghajó gondolájára vagy a repülőgép ülésének oldalára lesznek fel­függesztve. Ha pedig használatukra kerül a sor, csak egy zsinórt kell megrántani, mire a tartály kinyílik és a bomba kiesik belőle, erre azután csakhamar kinyílik a bomba esési gyorsaságát lassító, meglehetős nagy­ságú ernyő s ugyanabban a pillanatban fel­gyűl és izzásba jön az ötvenezer gyertya­fénynek megfelelő világítást nyújtó világító test is, amely három-négy percnyi égési idő­tartama alatt olyan fényt áraszt az alul el­terülő vidékre, hogy a légi utas könnyen tájékozódhat s keresheti ki az esetleg szük­séges, a kikötésre alkalmas területet. Ezek a világitó bombák többféle nagyság­ban készülnek s világitó fényhatásuk a bomba nagysága és a magasság szerint — amelyből lehajittattak s a melyben lebegnek — circa nyolcszáz—ezerkétszáz négyszögméternyi kör­zetre terjed. (P.H.) Folytatjuk, mi budapesti kereskedelmi kikötő építése. Az eddigiek szerint a gabonarakodás körülbelüli évi jövedelme: fekbér 166.400 K ki-és beraktározás 148.000 „ mérlegelés, átlapá­­tolás, kezelés stb. 70.000 „ összes jövedelme 384.400 K A darabárunál a jövedelmeket a fek­­bérek, a be- és kiraktározás, a darudijak, a különféle kezelések teszik. Feltételez­tünk vegyes áruból 400.000 g forgalmat, melynek egyh­armada vasúton érkezik, vagy vasútra kerül. A darabáruk be és kirakásainak díját a vasúttal kezelendő árunál 7,9 fillérben, a hajóval kezelésnél 15,5 fillérben, fekbért 4,3 fillérben szá­mítva, ezek a bevételek a következők : A fekbér, ötszörös fordulást véve alapul 80.000 q heti készlet után 52 hétre ke­reken 179.000 korona. A rakodás díjai a vasúti kezelésű áru után, 100.000 q-t számítva, 15.800 K, 300.000 q hajóárut számítva 93.000 K, összesen 108.800 K. Egyéb kezelésekre felvehetünk mintegy 30.000 K-t. A darabáru után számítani tehát ösz­­szes jövedelemnek fekbér címén 179.000 K rakodás „ 108.800 „ különféle díjak 30 000 „ approximative 317.800 K Az építőanyag forgalmát számításunk szerint 350.000 q-ra vettük. Az építő­anyagok különféle árukból állanak és pe­dig homok, kavics, terméskő, tégla és burkolatkő stb. Ezek közül az első három igen csekély értékű áru, amit épen ezért eszerint kell elbírálni. Ezenkívül, mint említettük, a tűzifából várhatunk körül­belül 200.000 g forgalmat. Ezen anyagok forgalmának lebonyolí­tására előreláthatólag állandóan szükség lesz mintegy 15.000 négyzetméter terü­letre, mely után négyzetméterenkénti fek­bért lehet számítani. Ezt a fekbért, bár az e csoportba tartozó árukat általánosí­tani igen nehéz, mégis a számítások

Next