Gazdasági Mérnök, 1915. január-december (39. évfolyam, 1-34. szám)
1915-01-03 / 1. szám
2 GAZDASÁGI MÉRNÖK — MŰSZAKI HETILAP 1. szám regnél használatban s ezeket — részekre szedve — teherhordó állatok viszik. Ezeket a kicsiny fényszórókat ott használják, ahol a talaj formáció és a terep a nagy fényszórók használatára nem kedvező és ahol sürgős készültségre és alkalmazásra van szükség. A kocsira szerelt nagy fényszórók üzembe helyezéséhez ugyanis legalább egynegyed órára van szükség, míg a szétszedhető és hordozható kisebb fényszóró apparátusok öt percen belül felállíthatók és használhatók. A fényforrás üzeméhez szükséges áramot egy kis dinamógép adja, amely egy kicsinyke benzinmotorhoz kapcsolva, kis kétkerekű talyigára van szerelve és így szállíttatik a sereggel együtt, ló vagy öszvér által huzatva. A legnagyobb távolság, amelyet a kocsira szerelt nagy fényszóró bevilágítani képes, kereken négy kilométerre terjed, s ebben a távolságban minden nagyobb objektumot, zárt csapatkötelékeket, épületeket, facsoportokat bevilágít és jól láthatóvá, felismerhetővé lesz. Kisebb objektumok, mint például rajokban előhaladó vagy elsáncolt gyalogság, járőrök stb. bevilágítása és felismerhetővé tétele azonban körülbelül csak két kilométerre terjed. Ezek az adatok is azonban csak sűrü sötétség, de világos, tiszta levegő mellett érvényesek, mert például sűrü köd, erős eső vagy tomboló hózivatar teljesen meg is akadályozzák a távoli megvilágítást, míg a félhomály, borulat és a légköri zavarok tetemesen gyöngítik a fénysugarak effektusát. Hasonlóan zavaró hatással van a fényszórók működésére a dombos, facsoportokkal és házakkal sűrűn födött terep is az ilyen helyeken uralkodó s a jó látást akadályozó erős árnyék miatt, míg a nagy erdőségekkel borított terepeken a fényszóró hatása teljesen céltalan, mert itt az effektus teljesen elenyészik. Bármily fontos segédeszköz is legyen tehát a fényszóró a háborúban, használata mégis korlátolt és csak alkalmas terepeken vehető igénybe, nem is szólva arról, hogy költséges volta miatt csakis a nagyobb csapattesteket lehet fényszóró berendezésekkel felszerelni. Gyakran merülhet azonban fel már járőröknél vagy előőrsöknél is annak szüksége, hogy az előttük levő terepet vagy annak csak egy gyanús részét megvilágítsák, hogy így kikémlelhető legyen. Sőt még ott is, ahol a fényszóró rendelkezésre áll, sokszor jóval előnyösebb lehet egy olyan világítóeszköz használata, amelynek kezelése és alkalmazása éppenséggel nem jár semmi nehézséggel, amely könnyen szállítható és így bárhol is alkalmazható és amely még a fényszórók használatára teljesen alkalmatlan hegyes-erdős vidéken és zavaró légköri viszonyok közt sikerrel és előnyösen használható. Ennek a kívánalomnak és célnak teljesen megfelel a világító rakéta, amelyet egy külön erre a célra szolgáló lőfegyverrel, pisztollyal vagy puskával lövünk ki a kívánt irányba. Ennek a világító rakétának világító teste egy kicsinyke, a kilőtt lövedék lehullását meglassító szállóernyőn függ. Ilyen világító rakétával — melynek égési időtartama mintegy 40 másodpercre terjed — egy egy tájat 500—600 négyszögméternyi körzetben olyan jól be lehet világítani, hogy az ezen a tájon rejtőző ellenséges csapatok állása és elhelyezkedése jól felismerhető és hatásos tűz alá vehető. A világító rakétát főleg éjjeli harcoknál a fegyvertűz hatásosabbá tétele céljából, valamint a küzdő csapatok egymással való érintkezésének biztosítására mint jelzőeszközt használják. Mivel azonban az ilyen rakétát csak kisebb távolságra lehet ellőni, csak nagyon természetes, hogy ennek a használati és hatóköre is szűk. Ez okból — a hatás és a hatókör kiegészítésére és kiszélesítésére — konstruálták a világító lövedéket, amelyet több kilométer távolságra ágyukból lőnek a hajittatnak ki a kívánt irányba. Külsőleg a világító lövedék teljesen hasonlít a srapnelihez, a különbség csak az, hogy a világító lövedéknek hiányzik a golyótöltése s ehelyett három — szállóernyővel felszerelt — világítótest van benne, amelyet a szétrobbanó srapneil lökereje magából kidob. Ebben a pillanatban az ernyők szétnyílnak s a világító testek felgyúlnak s nagy fényerőt kifejtő izzásban lassan szállnak le a földre, miközben az alattuk levő tájékot nappali fénynyel világítják be. Mivel pedig a világító hatás percekre terjed ki, a világító rakétát kilövő tüzérségi battériának elegendő ideje van arra, hogy tájékozódjék és a tüzelésre nézve kellő támpontot szerezzen. A világító rakéta és a világító lövedék mellett végül meg kell még emlékeznünk a világító bombáról is, amelyet főleg a légi járművek, a repülőgépek és léghajók használnak. Tudjuk, hogy éjjeli légiutakon a tájékozódás rendkívül nehéz s főként az éjjeli leszállások és kikötések járnak nagy veszélylyel. Ez okból vannak a nagy kormányozható léghajók fényszórókkal felszerelve, hogy így az általuk bejárandó területet messze távolságra bevilágíthassák Ez a segédeszköz azonban repülőgépeken és kisebb léghajókon nem alkalmazható, mert a fényszóró súlya sokkal nagyobb, semhogy azzal a törékeny és apró légi járművet megterhelni tanácsos lenne. A kis hord képességű légi járművek számára tehát sokkal alkalmasabb, a hadászati célnak mindamellett teljesen megfelelő, könnyebb súlyú világító alkalmatosságokra van tehát szükség, amik ezenfelül veszélytelenek és könnyen is kezelhetők és amíg a légijármű alatt fekvő tájat jól bevilágítják, magát a járművet mégis homályban hagyják és nem árulják el. Ennek a célnak felel meg a lebegő fényszórónak is nevezhető világító bomba, amely nemcsak hogy a légi utasnak nyújt sötét éjben megfelelő tájékozódhatást és teszi lehetővé az esetleg szükségessé válható alkalmas kikötési hely felkutatását, de egyúttal arra is módot nyújt, hogy a figyelő légi utas a maszkírozott ellenséges hadállásokat, csapatmozdulatokat is megfigyelhesse, míg ő maga az ellenség szemei elől az éj leple alatt rejtve marad. A világitó bombák készítéséről eddigelé nincsenek közelebbi adataink, csak annyit tudunk, hogy kisebb, hengeralaku tartályba vannak szerelve s ezek a tartályok kívül a léghajó gondolájára vagy a repülőgép ülésének oldalára lesznek felfüggesztve. Ha pedig használatukra kerül a sor, csak egy zsinórt kell megrántani, mire a tartály kinyílik és a bomba kiesik belőle, erre azután csakhamar kinyílik a bomba esési gyorsaságát lassító, meglehetős nagyságú ernyő s ugyanabban a pillanatban felgyűl és izzásba jön az ötvenezer gyertyafénynek megfelelő világítást nyújtó világító test is, amely három-négy percnyi égési időtartama alatt olyan fényt áraszt az alul elterülő vidékre, hogy a légi utas könnyen tájékozódhat s keresheti ki az esetleg szükséges, a kikötésre alkalmas területet. Ezek a világitó bombák többféle nagyságban készülnek s világitó fényhatásuk a bomba nagysága és a magasság szerint — amelyből lehajittattak s a melyben lebegnek — circa nyolcszáz—ezerkétszáz négyszögméternyi körzetre terjed. (P.H.) Folytatjuk, mi budapesti kereskedelmi kikötő építése. Az eddigiek szerint a gabonarakodás körülbelüli évi jövedelme: fekbér 166.400 K ki-és beraktározás 148.000 „ mérlegelés, átlapátolás, kezelés stb. 70.000 „ összes jövedelme 384.400 K A darabárunál a jövedelmeket a fekbérek, a be- és kiraktározás, a darudijak, a különféle kezelések teszik. Feltételeztünk vegyes áruból 400.000 g forgalmat, melynek egyharmada vasúton érkezik, vagy vasútra kerül. A darabáruk be és kirakásainak díját a vasúttal kezelendő árunál 7,9 fillérben, a hajóval kezelésnél 15,5 fillérben, fekbért 4,3 fillérben számítva, ezek a bevételek a következők : A fekbér, ötszörös fordulást véve alapul 80.000 q heti készlet után 52 hétre kereken 179.000 korona. A rakodás díjai a vasúti kezelésű áru után, 100.000 q-t számítva, 15.800 K, 300.000 q hajóárut számítva 93.000 K, összesen 108.800 K. Egyéb kezelésekre felvehetünk mintegy 30.000 K-t. A darabáru után számítani tehát öszszes jövedelemnek fekbér címén 179.000 K rakodás „ 108.800 „ különféle díjak 30 000 „ approximative 317.800 K Az építőanyag forgalmát számításunk szerint 350.000 q-ra vettük. Az építőanyagok különféle árukból állanak és pedig homok, kavics, terméskő, tégla és burkolatkő stb. Ezek közül az első három igen csekély értékű áru, amit épen ezért eszerint kell elbírálni. Ezenkívül, mint említettük, a tűzifából várhatunk körülbelül 200.000 g forgalmat. Ezen anyagok forgalmának lebonyolítására előreláthatólag állandóan szükség lesz mintegy 15.000 négyzetméter területre, mely után négyzetméterenkénti fekbért lehet számítani. Ezt a fekbért, bár az e csoportba tartozó árukat általánosítani igen nehéz, mégis a számítások