Geodézia és kartográfia 1951 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1951 / 3. szám - Bendefy László: A Duna sempontjának magassága az újabb - s régibb meghatározások alapján
egyszerűen úgy, hogy a (13) alatti értékrendszer utolsó értékét az A^ = (A( L0) sin Ф) = A0 összefüggéssel képezzük, elérhető, hogy oj0 = 0 legyen. A (14) egyenletben AAq = dA 0 JL0 = dL0 írható, mivel a kezdőpontban csak eltolódás és elfordulás van, de a hálózat elcsavarodásának szerepe nincs. Végül kimondjuk, hogy a (13) szerint felvett Ф0 és L0 változatlan maradjon a kiegyenlítés után, azaz (mivel 8Ф0-t a Laplaceegyenletek nem is befolyásolják) (IL0 — 0 így (14)-ből marad, ahol ö«o — <5/0 sin </>0 = и0 a kezdőpontbeli asztronómiai aggregátum. Tehát (15)-ből dA0 = u0 Azaz a kezdőpontbeli asztronómiai aggregátumot használjuk a hálózat végleges tájékozására. A hálózat végleges elhelyezését a kiegyenlítésből származó mennyiségek nem befolyásolják. Tehát a csillagászati kezdőpont Ф végleges szélessége , az előzetes felvett Ф0 érték L végleges hosszúság = = az előzetesen felvett L0 érték A végleges azimut = = az előzetesen felvett A0 érték + a kezdőpontbeli asztronómiai aggregátum: A0 -)- u0. Ha így járunk el, akkor a kezdőponttal szomszédos Laplace-pontokkal kapcsolatos Laplacefelvételi egyenletekben tt, = U Q tehát a (6) egyenlet alakja: «э — uk + ty\ — ‚"k = 0 lesz. Lederstaeger bizonyos vizsgálatok elvégzése érdekében 11 feltételezte, hogy a 8a és 8. javítások négyzetösszege egy hálózatban minimum. Ha ezt az önkényes előírást átvesszük, az asztronómiai aggregátumból elkülöníthető 0«n és 8Á0 összetevő s így e feltevés segítségével kiszámítható a 0«n és 8Á0 is. Ez esetben az előzetesen felvett szélesség érték ismét változatlan marad, de a végleges hosszúságot úgy kapjuk, hogy az előzetes értékhez hozzáadjuk az így elkülönített 1 5/3 értéket. Hasonlókép a végleges azimut az előzetes azimutból és az elkülönítéssel nyert 8a a legmegbízhatóbb javításból tevődik össze. A 8a és 8X szétválasztására vezető számítást nem részletezem, mert az alapfeltevés legfeljebb nagyszámú csillagászati pont esetében lehet indokolt, így a mi hálózatunk esetében az előbb részletezett eljárást fogjuk használni a kiinduló pont végleges ellipszoidikus adatainak levezetésére.16 Résumé voir page 136 DK. 526.95 : 627.5 0«o — 8'/.0 sin Ф0 -— dA0 — 0 (15) A DUNA SEMPONTJÁNAK MAGASSÁGA AZ ÚJABB É S RÉGIBB MEGHATÁROZÁSOK ALAPJÁN Dr. Kendef László A budapesti hidak újjáépítése alkalmával ismételten felvetődött a Duna-sempont magasságának kérdése, vízrajzi és geodéziai, víz- és hídépítéstani szakirodalmunknak több mint fél évszázada állandó, kényes problémája. Az alábbiakban megkíséreljük rendet teremteni a Duna sempontja magasságának meghatározására irányuló mérések különböző alapszintjeinek és különböző mérési eredményeinek sziövevényében. Az 1838. évi nagy árvíz 1,2 után Pest szab. kir. város tanácsa szükségesnek látta, hogy jól átgondolt, nagyobb szabású városrendezéssel 2 Lászlóffy W.: Az 1938-i árvíz és a Duna szabályozása. Kny. a Vízügyi Közl. 1938. évi 1. számából. 1940. 1. Bp. 1938. és a Duna folyó Pest- és Buna-közi szakaszának sürgős rendezésével elejét vegye esetleges jövőbeni hasonló katasztrófának. A munkálatok terveinek elkészítéséhez, elsősorban a város területének és közeli környékének szintvonalas felvételére volt szükség. Ebben az időben Magyarországon az Adria középtengerszintjére vonatkoztatott pontosabb szintezési, vagy közkeletű magasságmérési munkálatok még nem voltak. Az egyetlen nagyobb szabású, az akkori fogalmak szerint szabatos szintezés a Vásárhelyi Pál nevéhez . E cikk összeállítása után jutott el hozzánk Wening- Meinesz professzornak a Laplace-egyenletről és a függővonalelhajlások értelmezéséről szóló új tanulmánya. (Bull. Good. 1950. 15. sz.) A benne közölteket azonban Baeschlin és Hotin professzorok legújabban kritika tárgyává tették. Érdeklődéssel várjuk a tudományos vita eredményét és ha szükségesnek látszik, visszatérünk még a cikkünkben tárgyalt kérdésekre. Németh K. (szerk.), A pest —budai árvíz 1838-ban, Bp. 1938. — Bp. Szfév. kiad. c. munkában. Lászlóffy W., Az árvíz műszaki leírása. 169—243. 1. 101