Geodézia és kartográfia 1963 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 5. szám - SZEMLE - Varga Magdolna: Új elektromágneses távmérő - Nagy Jenő: A NASM-4 geodiméter alkalmazása illesztőpontok meghatározásához
nyai jelentettek fejlődést az egységes megoldás felé. A teljes rendezettség azonban ezen a területen is a jövő feladata maradt. Ilyen körülmények között vette kézbe a földrajzi nevek ügyét az ÁFTH, ezen belül dr. Radó Sándor. Jelentős előkészítő munka indult meg, amely két irányú volt : egyrészt széleskörű tájékozódást kellett végezni a külföldön már létrejött hasonló jellegű névbizottságok munkájáról, nemkülönben az ENSZ keretében a földrajzi nevek rendezésére irányuló törekvésekről , másrészt az érdekelt szervezetek, intézmények bevonásával a mi viszonyainknak legmegfelelőbb kereteket kellett kialakítani. Az előkészítő munka után az ÁFTH elnökének 111/1963. (T. 9.) sz. utasításával megalakult a Földrajzinév-bizottság. Az utasítás leszögezi, hogy a bizottság az ÁFTH elnöke mellett működő tanácsadó és véleményező szerv. Feladata, hogy a földrajzi nevek egységes írásmódjának kialakítása érdekében — a magyar államigazgatási helynevek kivételével — minden hazai és külföldi földrajzi névre vonatkozóan javaslatot tegyen és véleményt adjon. Hazai vonatkozásban a nevek egységes használatának megállapítása és helyesírása, külföldi vonatkozásban egyrészt a magyar nyelvű vagy magyaros formájú, másrészt az átírást igénylő nevek adják a legtöbb feladatot. A bizottság elnökévé az ÁFTH elnöke dr. Radó Sándort, titkárává Földi Ervint nevezte ki. A bizottság alakuló ülésén az ÁFTH, a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület, a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal, a Kartográfiai Vállalat, a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete, a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Tudományos Akadémia Elnökségi Helyesírási Bizottsága és Magyar Nyelvészeti Bizottsága, a Minisztertanács Tanácsszervek osztálya és az Országos Levéltár képviselői vettek részt. A közeljövőben még további intézmények bevonására is sor kerül. Az alakuló ülés napirendjén a bizottság működési szabályzatának megvitatása, a bizottság titkárának a földrajzi nevek rendezésével kapcsolatos külföldi tevékenységekről szóló beszámolója, továbbá a munkaprogram összeállításával kapcsolatos néhány kérdés szerepelt. Földi Ervin * nemzetközileg elfogadott (c = 299 792,5 ± 0,4 km/sec) terjedési sebességére és a levegő közepes törésmutatójára (n — 1,000 320) gyárilag állították be úgy, hogy igen sok esetben a méréssel közvetlenül kapott eredmény nem szolid javításra. Nagyobb pontosságú követelmények esetén, vagy szélsőséges időjárási viszonyok között a tényleges törésmutatótól való eltérést egyszerű módon táblázat segítségével kell figyelembe venni. A távolság egyszeri megmérése 30 sec-ig tart, minden jelentkező érték 20 elektronikus mérés középértéke. A mérési eredményeket meghamisító talajreflexió kiküszöbölésére különböző frekvencia érték mellett a deciméterek és a centiméterek mérését meg kell ismételni. Egy-egy ilyen „finommérés” kb. 10 sec-ig tart. Ezután az említett egyszerű átkapcsolással a két készülék szerepe felcserélhető és a távolság ellenkező értelemben mérhető. Ezzel a terepből adódó valamilyen esetleges szabályos hibaforrást lehet felismerni. A készülék műszaki adatai : 1. mérési tartomány : 100 m-től—50 km-ig ; 2. mérési pontosság (atmoszférikus körülményektől függően) : ± (2 cm -f- D-10~5-től D10 6-ig) ahol D a mért távolság cm-ben ; 3. leolvasási élesség : cm ; 4. táplálófeszültség : 12 V ; 5. energia felvétel : kb. 50 W ; 6. a vivőhullám hossza : 2,9 cm, illetőleg a frekvencia változtatható 10 200 MHz és 10 500 MHz között ; 7. a moduláló frekvenciák : 14 984,830 kHz ; 14 977,344 kHz ; 14 834,980 kHz ; 13 486,350 kHz. arga Magdolna • * Új elektromágneses távmérő A FIG bécsi kongresszusa alkalmával rendezett műszerkiállításon már bemutatott új elektromágneses távmérőberendezésről, a Wild Dl 50 ,,Distomat”-ról ad részletesebb leírást az Allgemeine Vermessungs- Nachrichten 1963. évi .3. száma. A műszer a Wild Heerbrugg AG. és az Albiswerk Zürich AG. cég együttműködésének eredménye. A készülék működésének alapelve hasonló a már jól ismert tellurométeréhez, ezért ennek ismertetésétől eltekintünk. A kivitelezésben azonban több gyakorlati jelentőségű, ésszerű változtatást találunk. A távolság megméréséhez itt is két készülékre van szükség, de ezek teljesen azonosak és felcserélhetők, csupán a készülék homloklapján kell egy kapcsolót megfelelően beállítani. Az adó a rászerelt parabola-antennával együtt mintegy 15 m-re elkülöníthető a mérőberendezéstől és a teleptől, így az adórész elhelyezhető gúlán, toronyban, míg az észlelést védett helyen, kényelmesen végezhetjük, esetleg járműben maradva ; a mérőberendezést az autó akkumulátorára is rákapcsolhatjuk. Az adórész a parabola-antennával minden Wild T2-es műszeraljzatba beleillik, és egy egyszerű Wild-féle műszerállvánnyal a pont fölé is állítható. Az adókészülék a teodolit távcsövéhez hasonlóan álló- és fekvőtengely körül elforgatható, és körosztás segítségével a távolság másik végpontjának irányszöge beállítható. Az antennából kilépő sugárkúp nyílásszöge 6°. A két állomás közti érintkezéshez hangszóróval ellátott rádiótelefont építettek be. A Distomat mind a mérést, mind a számítást egyszerűsíti. A készülék az elektromágneses hullámnak a két végpont közötti futási ideje alapján automatikusan, 7 jegyű számmal szolgáltatja a végeredményt cm élesen. A készülékeket a fény légüres térre vonatkozó, A NASM—4 geodiméter alkalmazása illesztőpontok meghatározásához A NASM-4 geodimétert — amelynek részletesebb ismertetésével folyóiratunk előző számai már foglalkoztak — jellegzetes tulajdonságai alkalmassá teszik sokszögelésen alapuló alappontsűrítések elvégzésére, továbbá fotogrammetriai illesztőpontok meghatározására. Bár ilyen műszerünk még nincs, mégis célszerűnek véljük e munkaterületeken való alkalmazását ismertetni. Az ismertetés alapját képező méréseket a Stuttgarti Műszaki Főiskola tanárai és hallgatói végezték. Munkájukról a Zeitschrift für Vermessungswesen 1962/4. füzetében E. Gotthardt számolt be. A feldolgozott kb. 3 X 3 km területen négy háromszögelési pont volt . Kb. 1 : 8000 képméretarányú normál nyílásszögű kamarával 90%-os soron belüli átfedéssel készített légifényképeket használtak. Az egyes képek hasznos területe kb. 1 x 0,5 km volt. A 90%-os soron belüli és a kb. 20—30%-os sorok közötti átfedés lehetővé tette, hogy egy-egy illesztőpont négy modellen legyen, felhasználható. A kérdéses területet három légifényképsor fedte le, soronként 6—6 modellel. A modellek kiértékeléséhez szükséges illesztőpontok száma 2.8 volt. Az illesztőpontok meghatározásához NASM-4 geodimétert alkalmaztak. Négy sokszögvonalat alakítottak ki, amelyek hossza egyenként kb. 4—5 km volt. Az illesztőpontokat 3—4 cm megbízhatósággal kapták. A munkát egy gépesített mérőcsoport végezte ; óránként általában egy új pontot határoztak meg. A 28 ponthoz tehát 28 munkaórára volt szükségük. Összehasonlításul megemlíthető, hogy a Nemzetközi Fotogrammetriai Társaság legújabb kísérletei alapján légiháromszögelésnél 2,7 műszerórát mutattak ki egy modell illesztőpontokkal való ellátására. Ez az ismertetett területnél (18 modell) kb. 48 órát jelent. Ehhez hozzá kell még számítani a kezdőmodellek beállításához szükséges illesztőpontok meghatározásának, továbbá a sok számításnak az időtartamát is. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a nagyméretarányú fotogrammetriai térképezéshez szükséges illesztőpontok légi háromszögeléssel való meghatározása még vízszintes értelemben is hagy kívánni valót, feltétlenül megérdemli az eljárás, hogy e kérdéssel részletesebben foglalkozzunk. Nagy Jenő 380