Geodézia és kartográfia 1963 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1963 / 5. szám - SZEMLE - Földi Ervin: Új földmérőmérnökök; Megalakult a Földrajzinév-bizottság;

Rövid közlemények Új földm­érőmérnökök Június 27-én, 28-án és július 4-én 20 földmérő­­mérnök-hallgató védte meg sikeresen diplomatervét és szerezte meg ezzel a földmérőmérnöki oklevelet. Az új földmérőmérnökök közül Adorján Zoltán, Balázs Júlia, Balogh Barnabás, Bodó Pál, Detrek­ői Ákos, Horváth György, Kiss Antal, Kiss István, Németh Ottó, Soha Gábor és Szűcs Gabriella a nappali, Barsi Gellért, Gábor Imre, Hankó Géza, Kiss Kálmán, Macskássy Ernő, Radics László, Szabó László, Szilvásy József és Udvarhelyi ábtal a levelező tagozaton végezték tanul­mányaikat. Detrekői Ákosnak és Hankó Gézának mind diplomaterve, mind megvédése jeles minősítést kapott. Amikor új földmérőmérnökeinket szívből üdvö­zöljük és kívánjuk, hogy komoly erőfeszítéssel meg­szerzett tudásukkal sok sikert érjenek el, és hasznos munkásai legyenek szocializmust építő országunknak, figyelmeztetjük is őket arra, hogy az oklevél megszer­zésével a tanulás nem fejeződhet be, mert a megszerzett alapokat csak úgy tudják állandóan hasznosítani, ha lépést tartanak tudományunk szüntelen fejlődésével, figyelemmel kísérik a változásokat a szakirodalom olvasgatásával, tanulmányozásával. * 379 mérés és a térképezés szerepét egy ország feltárásában és a térkép szükségességét a nagyméretű vagy regionális fejlesztési tervezésekhez. Ismertetik saját országaikban a különböző tervezési és kutatási feladatoknál alkal­mazott térképi méretarányokat, és a felmérési mód­szereket. A modern térképezési eljárásokkal is többen fog­lalkoztak. E. Gigas (NSzK) összefoglaló előadásában a térképezés automatizálásával foglalkozott. Az elektro­nikus koordinátafelrakó és Zuse számológépeken kívül megemlítette a fotogrammetria további automatizálási lehetőségeit, a sztereomatot, a variomatot, az orto­­fotoszkópot. D. Whitmore (USA) ismertette az elektro­optikai és elektromágneses távmérők pontosságát, a légi­ fotommetria náluk használt műszereit, és a fotogra­­metriai műszerek fejlődését az automatizálás irányában. B . Lambert (Ausztrália) előterjesztése a kisméret­arányú térképek fotogrametriai úton való gyors elkészítését ismertette. F . Kobold (Svájc), 0. Benassini (Mexiko), R. Halonen (Finnország) és N. Bonneval (Franciaország) szintén a fotogrammetria alkalmazását ismertették a közép- és nagyméretarányú térképezéshez. W . Sh­anson (USA) előterjesztésében ismertette a geodézia jelentőségét a Föld alakjának meghatározásá­ban, annak új, modern módszereit, továbbá a geodi­­métert, a telurométert, a szatellita-háromszögelést. Szervezési kérdésekkel is foglalkoztak egyes elő­terjesztések. W. Schermerhorn a feltárásra kerülő országok térképészeti szolgálatának szervezeti felépíté­séhez ad tanácsot. Ismerteti a javasolt állami topográ­fiai,földmérői és fotogrammetriai szolgálatok szervezetét, a laboratóriumok kapcsolatát, és a személyzet kikép­zését. Megállapítása szerint a létszám többségét foto­grammetriai ismeretekre kell kioktatni azoknak is egy nagy részét egyes fotogrammetriai részletfeladatok végre­hajtására. Elemzi a magánvállalkozások lehetőségét is ezen a téren és annak több hátrányos mint előnyös oldalát állapítja meg. Térképészeti központok szervezé­sével foglalkoznak R. Rogers (Anglia) és M. Dániel (Franciaország) tanulmányai is. T . Okuda (Japán) a felmérő és térképező gyakorlati kiképző központok létesítésével foglalkozik.­­Több jelentés egyes országok felmérési tapaszta­latairól számolt be. A jelentősebbek a következők : A . Wasser (EAK) : Az országok fejlesztésénél alkalmazandó modern felmérési technikával kapcsolatos problémák különös tekintettel az EAK-beli kísérletekre. W . Rao (India) : Erdők felmérése és kezelése Indiában. F . Walker (Nigéria) : Erdők felmérése és térképe­zése Kelet-Nigériában. R . Simpson (Ghana) : Észak-Ghana térképezése légifényképek segítségével. G . Marzan (Fülöpszigetek) : A filipin numerikus fotogrammetriai kataszteri felmérés. M . Abaza (Kamerun) : Modern térképészeti irány­zatok Kamerunban. Egyéb szakkérdésekkel összekapcsolt térképezési tárgyú fontosabb tanulmányok . H . Greene (Anglia) : Talajismeret és talajtérképezés. J . Mccraw (Új Zéland) : A talajtérképezés fel­használása a mezőgazdaság fejlesztésében. H . Obeng (Ghana): Ghana fejlesztéséhez készült talaj­térképezés módszere. J . D’hoore (Belgium) : Afrika 1 : 5 000 000 méret­arányú talaj térképe. L . Leon (Uruguay) : Talaj térképezés Uruguayban. F . Pena (Mexikó) : Talajok tanulmányozása légi felvételek alapján Mexikóban. D . Boon (Hollandia) : Légifényképek alkalmazása trópusi erdők áttekintő térképének készítésénél. H . Worknek (Etiópia) : A Kék-Nílus völgyének fejlődési lehetőségei és Etiópia geodéziai tervei. M . Frndland (Szovjetunió) : Talajtérképezés Észak- Vietnamban és annak szerepe a trópusi mezőgazdaság fe­j­lesztésében. J. Pias (Csád) : A Csád terület 1 : 200 000 méret­arányú légifényképek alapján készített térképe és annak felhasználhatósága az ország gazdasági fejlesztésében. W . Lott (Brazília) : Kávéültetvények felmérése Sao Paulo és Parana államokban. J. Cardoso (Portugália) : A portugál talajtérké­pezés. P . Yang (Tajvan) : Erdőtelepítések felmérése és térképezése Tajvanban. D . McKinnon (Új-Zéland) : Erdőfelmérés erdő­­gazdálkodás Új-Zélandban. Reméljük, hogy a konferencia elérte célját és az a sok szellemi érték és tapasztalat ami átadásra került jó gyümölcsöt fog teremni. Baum Frigyes Megalakult a Földrajzinév-bizottság A kartográfiai munka egész folyamatában, mind a nagyméretarányú topográfiai, mind a kisméretarányú földrajzi térképek készítésében már régóta jelentős gondot okoz a földrajzi nevek írásának rendezetlensége. Többé-kevésbé minden kartográfus eljutott és eljut oda, hogy ezt a rendezetlenséget észreveszi, felszámolá­sára azonban­ nem voltak elegendők az egyéni szorga­lomból, elszigetelten végzett rendezési kísérletek. Az anyag b­onyolultsága legtöbbször arra a következtetésre késztette az ezzel foglalkozó szakembereket, hogy végső megoldást csupán egy a nyelvészeket, földrajzosokat, kartográfusokat és egyéb területen működő, a földrajzi nevekkel foglalkozó szakembereket egyesítő kollektív testület hozhat. A földrajzi nevekkel foglalkozó viszony­lag kevés hazai irodalmunk anyagában lapozgatva is az a szinte egységes álláspont tükröződik, hogy a meg­oldatlan kérdések feltétlenül névbizottság létrehozását igénylik. Ugyanezt az álláspontot találjuk az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsától kiadott ezzel a kér­déssel foglalkozó ajánlásokban, ahol a tagországoknak a földrajzi nevek rendezésére névbizottságok megala­kítását javasolják. Nem célom, hogy e helyen a földrajzi nevek rende­zésére irányuló eddigi hazai törekvéseket elemezzem. Meg kell azonban állapítani, hogy a mai helyzetet tekintve a magyar földraj­zinév-írás ügyében nagyon keveset tettünk és rendezettnek még a közigazgatási nevek csoportját sem tekinthetjük. A többi földrajzi név vonatkozásában mind helyesírás, mind névhaszná­lat területén jelentős mértékű ingadozást tapasztalha­tunk. A helyesírás területén jelentős javulást hozott a Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben közreadott tizedik kiadású helyesírási szabályzata, amely igyeke­zett az eddigieknél bővebben és pontosabban körvona­lazni a földrajzi nevek helyesírását. A térképen elő­forduló bonyolultabb névformákra azonban ez sem adott megoldást. Névhasználati kérdésekben — ez inkább a földrajzi térképek területén felmerülő kér­dés — az ÁFTH Kartográfiai Vállalatának kiadva­

Next