Geodézia és kartográfia 1963 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1963 / 5. szám - SZEMLE - Földi Ervin: Új földmérőmérnökök; Megalakult a Földrajzinév-bizottság;
Rövid közlemények Új földmérőmérnökök Június 27-én, 28-án és július 4-én 20 földmérőmérnök-hallgató védte meg sikeresen diplomatervét és szerezte meg ezzel a földmérőmérnöki oklevelet. Az új földmérőmérnökök közül Adorján Zoltán, Balázs Júlia, Balogh Barnabás, Bodó Pál, Detrekői Ákos, Horváth György, Kiss Antal, Kiss István, Németh Ottó, Soha Gábor és Szűcs Gabriella a nappali, Barsi Gellért, Gábor Imre, Hankó Géza, Kiss Kálmán, Macskássy Ernő, Radics László, Szabó László, Szilvásy József és Udvarhelyi ábtal a levelező tagozaton végezték tanulmányaikat. Detrekői Ákosnak és Hankó Gézának mind diplomaterve, mind megvédése jeles minősítést kapott. Amikor új földmérőmérnökeinket szívből üdvözöljük és kívánjuk, hogy komoly erőfeszítéssel megszerzett tudásukkal sok sikert érjenek el, és hasznos munkásai legyenek szocializmust építő országunknak, figyelmeztetjük is őket arra, hogy az oklevél megszerzésével a tanulás nem fejeződhet be, mert a megszerzett alapokat csak úgy tudják állandóan hasznosítani, ha lépést tartanak tudományunk szüntelen fejlődésével, figyelemmel kísérik a változásokat a szakirodalom olvasgatásával, tanulmányozásával. * 379 mérés és a térképezés szerepét egy ország feltárásában és a térkép szükségességét a nagyméretű vagy regionális fejlesztési tervezésekhez. Ismertetik saját országaikban a különböző tervezési és kutatási feladatoknál alkalmazott térképi méretarányokat, és a felmérési módszereket. A modern térképezési eljárásokkal is többen foglalkoztak. E. Gigas (NSzK) összefoglaló előadásában a térképezés automatizálásával foglalkozott. Az elektronikus koordinátafelrakó és Zuse számológépeken kívül megemlítette a fotogrammetria további automatizálási lehetőségeit, a sztereomatot, a variomatot, az ortofotoszkópot. D. Whitmore (USA) ismertette az elektrooptikai és elektromágneses távmérők pontosságát, a légi fotommetria náluk használt műszereit, és a fotogrametriai műszerek fejlődését az automatizálás irányában. B . Lambert (Ausztrália) előterjesztése a kisméretarányú térképek fotogrametriai úton való gyors elkészítését ismertette. F . Kobold (Svájc), 0. Benassini (Mexiko), R. Halonen (Finnország) és N. Bonneval (Franciaország) szintén a fotogrammetria alkalmazását ismertették a közép- és nagyméretarányú térképezéshez. W . Shanson (USA) előterjesztésében ismertette a geodézia jelentőségét a Föld alakjának meghatározásában, annak új, modern módszereit, továbbá a geodimétert, a telurométert, a szatellita-háromszögelést. Szervezési kérdésekkel is foglalkoztak egyes előterjesztések. W. Schermerhorn a feltárásra kerülő országok térképészeti szolgálatának szervezeti felépítéséhez ad tanácsot. Ismerteti a javasolt állami topográfiai,földmérői és fotogrammetriai szolgálatok szervezetét, a laboratóriumok kapcsolatát, és a személyzet kiképzését. Megállapítása szerint a létszám többségét fotogrammetriai ismeretekre kell kioktatni azoknak is egy nagy részét egyes fotogrammetriai részletfeladatok végrehajtására. Elemzi a magánvállalkozások lehetőségét is ezen a téren és annak több hátrányos mint előnyös oldalát állapítja meg. Térképészeti központok szervezésével foglalkoznak R. Rogers (Anglia) és M. Dániel (Franciaország) tanulmányai is. T . Okuda (Japán) a felmérő és térképező gyakorlati kiképző központok létesítésével foglalkozik.Több jelentés egyes országok felmérési tapasztalatairól számolt be. A jelentősebbek a következők : A . Wasser (EAK) : Az országok fejlesztésénél alkalmazandó modern felmérési technikával kapcsolatos problémák különös tekintettel az EAK-beli kísérletekre. W . Rao (India) : Erdők felmérése és kezelése Indiában. F . Walker (Nigéria) : Erdők felmérése és térképezése Kelet-Nigériában. R . Simpson (Ghana) : Észak-Ghana térképezése légifényképek segítségével. G . Marzan (Fülöpszigetek) : A filipin numerikus fotogrammetriai kataszteri felmérés. M . Abaza (Kamerun) : Modern térképészeti irányzatok Kamerunban. Egyéb szakkérdésekkel összekapcsolt térképezési tárgyú fontosabb tanulmányok . H . Greene (Anglia) : Talajismeret és talajtérképezés. J . Mccraw (Új Zéland) : A talajtérképezés felhasználása a mezőgazdaság fejlesztésében. H . Obeng (Ghana): Ghana fejlesztéséhez készült talajtérképezés módszere. J . D’hoore (Belgium) : Afrika 1 : 5 000 000 méretarányú talaj térképe. L . Leon (Uruguay) : Talaj térképezés Uruguayban. F . Pena (Mexikó) : Talajok tanulmányozása légi felvételek alapján Mexikóban. D . Boon (Hollandia) : Légifényképek alkalmazása trópusi erdők áttekintő térképének készítésénél. H . Worknek (Etiópia) : A Kék-Nílus völgyének fejlődési lehetőségei és Etiópia geodéziai tervei. M . Frndland (Szovjetunió) : Talajtérképezés Észak- Vietnamban és annak szerepe a trópusi mezőgazdaság fejlesztésében. J. Pias (Csád) : A Csád terület 1 : 200 000 méretarányú légifényképek alapján készített térképe és annak felhasználhatósága az ország gazdasági fejlesztésében. W . Lott (Brazília) : Kávéültetvények felmérése Sao Paulo és Parana államokban. J. Cardoso (Portugália) : A portugál talajtérképezés. P . Yang (Tajvan) : Erdőtelepítések felmérése és térképezése Tajvanban. D . McKinnon (Új-Zéland) : Erdőfelmérés erdőgazdálkodás Új-Zélandban. Reméljük, hogy a konferencia elérte célját és az a sok szellemi érték és tapasztalat ami átadásra került jó gyümölcsöt fog teremni. Baum Frigyes Megalakult a Földrajzinév-bizottság A kartográfiai munka egész folyamatában, mind a nagyméretarányú topográfiai, mind a kisméretarányú földrajzi térképek készítésében már régóta jelentős gondot okoz a földrajzi nevek írásának rendezetlensége. Többé-kevésbé minden kartográfus eljutott és eljut oda, hogy ezt a rendezetlenséget észreveszi, felszámolására azonban nem voltak elegendők az egyéni szorgalomból, elszigetelten végzett rendezési kísérletek. Az anyag bonyolultsága legtöbbször arra a következtetésre késztette az ezzel foglalkozó szakembereket, hogy végső megoldást csupán egy a nyelvészeket, földrajzosokat, kartográfusokat és egyéb területen működő, a földrajzi nevekkel foglalkozó szakembereket egyesítő kollektív testület hozhat. A földrajzi nevekkel foglalkozó viszonylag kevés hazai irodalmunk anyagában lapozgatva is az a szinte egységes álláspont tükröződik, hogy a megoldatlan kérdések feltétlenül névbizottság létrehozását igénylik. Ugyanezt az álláspontot találjuk az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsától kiadott ezzel a kérdéssel foglalkozó ajánlásokban, ahol a tagországoknak a földrajzi nevek rendezésére névbizottságok megalakítását javasolják. Nem célom, hogy e helyen a földrajzi nevek rendezésére irányuló eddigi hazai törekvéseket elemezzem. Meg kell azonban állapítani, hogy a mai helyzetet tekintve a magyar földrajzinév-írás ügyében nagyon keveset tettünk és rendezettnek még a közigazgatási nevek csoportját sem tekinthetjük. A többi földrajzi név vonatkozásában mind helyesírás, mind névhasználat területén jelentős mértékű ingadozást tapasztalhatunk. A helyesírás területén jelentős javulást hozott a Magyar Tudományos Akadémia 1954-ben közreadott tizedik kiadású helyesírási szabályzata, amely igyekezett az eddigieknél bővebben és pontosabban körvonalazni a földrajzi nevek helyesírását. A térképen előforduló bonyolultabb névformákra azonban ez sem adott megoldást. Névhasználati kérdésekben — ez inkább a földrajzi térképek területén felmerülő kérdés — az ÁFTH Kartográfiai Vállalatának kiadva