Geodézia és kartográfia 1986 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 1. szám - Búcsúzás dr. h.c. mult. dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikustól
főiskola folyóiratcsere formájában nemzetközi tudományos kapcsolatot alakított ki a világ minden részén. Már a 30-as évek elején szovjet társintézményekkel is felvették a cserekapcsolatot. Ennek az idegen nyelvű kiadványnak a segítségével bebizonyították, hogy a világhírű selmeci főiskola soproni jogutódja méltóan folytatja kutató, oktató munkáját, és Sopron nevét mindenütt megismerték. 1945-ben a háború előtt kialakult szovjet kapcsolatoknak volt köszönhető az is, hogy a szovjet katonai hatóságok csak igen rövid ideig vették igénybe a főiskola épületeit, és már 45 őszén megindulhatott az oktató-nevelő munka. Tárczy-Hornoch professzor oktató-kutató tevékenysége igazán a felszabadulást követő években bontakozott ki. A bányamérés, felsőgeodézia és geofizika területén folytatott kimagasló tudományos tevékenysége elismeréséül 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjául választotta. 1949-ben, kezdeményezésére Magyarországon először Sopronban önálló keretek között megindult a földmérőmérnök,és 1951-ben a geofizikusmérnök-képzés. Szintén az ő kezdeményezése alapján akadémiai keretek között 1955-ben Geodéziai és Geofizikai Kutató Laboratóriumok létesültek Sopronban geodéziai és geofizikai alapkutatások végzésére. 1955-től az MTA Geodéziai Kutató Laboratóriumának igazgatójaként is tevékenykedett. 1957-től átvette a Geofizikai Kutató Laboratóriumnak igazgatását is. Az egyetemi tanszéket 1959-ig vezette, amíg a Bányamérnök Kar Miskolcra és a Földmérőmérnöki Kar Budapestre nem került. A két laboratórium egyesülése után, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének igazgatója volt 1972-ig, nyugállományba vonulásáig. Kiváló oktatói és kutatói tevékenységének elismeréséül számos magas kitüntetésben részesült. Megkapta a Kossuth-díj arany fokozatát, az Állami Díj I. osztályát, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Magyar Népköztársaságért IV. osztályú érdemrendjét, és a Szocialista Magyarországért érdemrendet. Sok külföldi elismerésben is részesült. Megkapta az I. osztályú bolgár Cyrill és Method kitüntetést, tagjává választotta a világakadémia, levelező tagja volt a francia, az osztrák, a bolgár és lengyel tudományos akadémiáknak. Tiszteletbeli doktorrá avatták a freibergi, leobeni, bécsi, grazi, miskolci és soproni egyetemeken. Igen jelentős szerepet vállalt a hazai és nemzetközi tudományos közéletben a tudomány diplomatájaként is. Az UGGI Magyar Nemzeti Bizottságának elnökeként a nemzetközi szervezetben igen magas színvonalon képviselte a magyar geotudományokat, és nagy nemzetközi tekintélye révén segítette a többi szocialista ország képviselőinek elismertetését. Személye révén több rangos nemzetközi tudományos szimpóziumra került sor Magyarországon. A MTESZ-en keresztül fontos szerepet vállalt a magyar műszaki és tudományos közéletben is. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület alapító tagja és elnöke volt. Az egyesület munkáját Lázár-deák emlékéremmel és társelnöki címmel ismerte el. Sokáig társelnöke volt a Geofizikusok Egyesületének. Az itt kifejtett magas színvonalú tevékenységét az elnökség Eötvös-emlékéremmel és tiszteleti tagsággal honorálta. Alelnöke volt hosszabb ideig a Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek, az itt végzett tevékenységét Wahlner Aladár aranyérmével és Zorkóczy-éremmel ismerték el. Elnökségi tagja volt még a magyar méréstechnikai és automatizálási egyesületnek is, ahol a Kruspér István-emlékéremmel tüntették ki. Sopront nagyon szerette. Szülőhelye után ez a város vált otthonává. A város mindenkori vezetői nagyra értékelték munkásságát. A Pro Urbe emlékérem adományozása mellett a város által adományozható legmagasabbb elismerésben részesítették, Sopron város díszpolgárává fogadták. Főszerkesztője volt az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica-nak, tagja volt a Geoexploration (Amsterdam), Gerlands Beiträge zur Geophysik (Leipzig), Pure and Applied Geophysics (Basel és Stuttgart), valamint a Monographs on Terrestrial Solar and Cosmic Physics (Leipzig) szerkesztőbizottságainak. Tudományos munkássága a geodézia, geofizika, bányamérés és a technika története területeire terjed ki: hat könyve jelent meg (egy Hazay professzorral, egy pedig Hrisztow professzorral közösen). Különböző könyvekben, füzetekben és 15 ország több, mint 50 folyóiratában 300-nál több tudományos cikke jelent meg. Kutatási eredményeit több mint 100 könyvben és tanulmányban vették át. Mint oktatóra jellemző volt rá az igényesség és a szakma szeretetére való nevelés. Mindent megtett annak érdekében, hogy a két háború közötti nehéz gazdasági helyzet ellenére tehetséges, de szegény hallgatók elkezdett tanulmányaikat befejezhessék. Jó érzékkel választotta ki munkatársait. Közülük később többen kerültek magas pozícióba. Tudományos tevékenysége az egész világon ismert. Az egyetemi katedrán és a kutatóintézet szakmai vezetésével iskolát teremtett, ami elválaszthatatlan Soprontól. Példát mutatott a hazai és nemzetközi együttműködések kialakításában. Az az elv vezérelte ez irányú tevékenységét, hogy a tudomány közös nyelve áthidal minden nehézséget, és összekötő kapocs népek, országok között, függetlenül a nemzetiségtől,bőrszínétől és politikai hovatartozástól. Ahogy magától, munkatársaitól is megkövetelte az igényes, lelkiismeretes és becsületes munkát. Mindig az volt az elve, hogy hosszú távon csak a komoly, becsületes munkával lehet eredményt elérni. Az általa megindított geodéziai és geofizikai alapkutatások komoly bázissá fejlődtek Sopronban, kiterjedt obszervatóriumi hálózattal. Régi munkatársai közül sokan dolgoznak az intézetben különböző vezetői beosztásokban, és az ő példája alapján nevelik a geotudományok szeretetére az új generációt. Kapcsolata az általa alapított intézettel haláláig nem szakadt meg. A magyar geotudományokkal foglalkozó szakemberek két generációja gyászolja Tárczy-Hornoch Antal akadémikust, a nemzetközi hírű tudóst, kiváló oktatót. Emlékét megőrizzük és tanításainak szellemét továbbadjuk a jövő nemzedékének. Szerkesztőbizottság