Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Mihály Szabolcs - Ódor Károly - Soha Gábor - Alabér László: A hazai földmérés és térképészet helyzetelemzése

szín valamely részletéről integrált adatnyerést lehetővé tevő felmérési módszer. A térinformatika a különféle te­matikájú információk számítógépes tárolását, megjele­nítését és elemzését biztosítja digitális (elektronikus) térképi alapokon. A rövidség kedvéért jelen anyagban a teljes szakterü­let megjelölésére gyakran használjuk a ’’földmérés” vagy a ’’földmérés és a térképészet” kifejezést. 2. A SZAKTERÜLET NEMZETGAZDASÁGI SZEREPE ÉS JELLEGZETESSÉGEI A végrehajtás módját, körülményeit és szervezeti ke­reteit, valamint a finanszírozás módját tekintve, a szak­terület feladatai és munkálatai két kategóriába sorolha­tók. Az első kategóriát a földmérési és térképészeti alap­­munkálatok képezik. Ide tartoznak a globális geodéziai adatokkal kapcsolatos kérdések, a geodéziai alaphálóza­tok létesítése, az államilag hiteles komplex kataszteri, topográfiai térképészeti, fotogrammetriai (tágabban ér­telmezve távérzékelési), térinformatikai és államhatárü­gyi geodéziai munkák, az ezekhez kapcsolódó adatok szolgáltatása és minden, az előzőeket érintő kutatási és fejlesztési tevékenység. Az alapmunkálatokban létrehozott termékek hivatot­tak alapot biztosítani az ország műszaki, gazdasági, hon­védelmi, jogi, társadalmi és tudományos feladatainak megoldásához. Az alapmunkálatok és a kapcsolódó K+F és szolgálta­tási feladatok finanszírozása központi állami költségve­tésből történik (ill. kellene hogy történjen). Az alapmun­kálatoknak és az azokhoz kapcsolódó fejlesztéseknek a gazdasági eredménye csak hosszabb idő után és csak közvetve jelentkezik, és ráadásul akkor sem a földmérési szakterületen, hanem az általa kiszolgált más ágazatok­ban. Az alapmunkálatokra jellemző a kiterjedt és konkrét nemzetközi kapcsolatok iránti igény, általában államkö­zi együttműködési alapokon. A második kategóriába tartoznak a legkülönfélébb ágazatokhoz, más szakterületekhez és vállalati profitér­dekeltségekhez kapcsolódó földmérési és térképészeti munkák. Ilyenek pl. a beruházások során végzett sajátos célú földmérési munkák, vagy pl. földmérési, térképé­szeti és távérzékelési szakfeladatok végzése és térképi alapú információs rendszerek létrehozása a környezet­­védelemben, mezőgazdaságban, vízgazdálkodásban, üt­és vasútépítésben, bányászatban, közlekedésben (pl. na­vigáció), közműfejlesztésben, városigazgatásban, stb. E felsorolásból is látható, hogy ennek a kategóriának a munkái minden nemzetgazdasági ágazatot érintenek. Közös jellemzőjük, hogy csakis az alapmunkálatok bázi­sán képesek létezni. A földmérési munkálatok ezen második kategóriájá­ban az éppen érintett minisztériumok és profitérdekelt­ségű szervezetek igénye, lehetőségei, finanszírozása és irányítása érvényesül. Szakterületünk sajátos feladata a katonai térképé­szet. Sok évszázadon át a térképészet javarészt katonai célokat szolgált. Polgári vonalon tömegesen egy- két év­százada terjedt el a kataszteri térképészet. A topográfia az elmúlt fél évszázadban vált az országok többségében polgárivá. A földmérés és térképészet ma már a legtöbb országban polgári feladat. Általában közös földmérési és térképészeti alapot használnak együttműködésben, az­zal, hogy a honvédelmi célú szaktevékenység csak a pol­gári érdekeltségeken felüli katonai szakfeladatokra ter­jed ki. Hazánkban a katonai és a polgári térképezési rendszer jelenleg szétválik, elsősorban ’’rezsim” okok miatt. Ez az elkülönülés mind a feladatmeghatározás­ban, mind a két térképezési rendszer műszaki paraméte­reiben jelentkezik. E szétválás következtében a két szer­vezet azonos jellegű feladatokat old meg jelentős átfe­désekkel és, következésképpen, jelentős plusz ráfordítá­sokkal. Összefoglalva, a szakterület főbb jellegzetességei az alábbiak. A földmérés és térképészet a nemzetgazdaság alapvető infrastruktúrájához tartozik, a geometriai refe­renciát képezi. A nemzetgazdaság minden ága igényli, interdiszciplináris szakterület. Jelentős részében az álla­mi érdekeltség dominál non-profit jelleggel. A szakterü­let eszközigényes. A szellemi munka és a fejlesztési te­vékenység hányada magas. A mindennapi munkálatok a tudományokra fokozottan támaszkodnak, legtöbb rész­területe maga is tudomány. Művelése széles körű és konkrét nemzetközi együttműködést igényel, különös tekintettel az alapmunkálatokra. 3. A FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET FEJLŐDÉSI TENDENCIÁI A fejlett világ csúcstechnológiai eredményei a föld­mérés és térképészet eszköztárát és módszereit alapve­tően átalakították az elmúlt néhány évtizedben. Ilyenek voltak az űrtechnika, lézertechnika, elektromos érzéke­lők és a telekommunikáció. Az űrtechnika eredményei két irányban is hatottak. Az egyik irányban megszületett a kozmikus geodézia, amely egyrészről lehetővé tette a Föld nehézségi erőte­rének korábban elképzelhetetlennek tűnő pontossággal és részletességgel történő meghatározását, másrészről pedig teljesen új módszert adott a földi pontok helyének meghatározására. A kozmikus geodézia átalakító szere­pét a GPS elnevezésű globális helymeghatározó műhold­­rendszer jellemzi a legjobban. Ez a magas szinten auto­matizált rendszer a Föld bármely pontján, bármely idő­ben és időjárási körülmények között a felhasználó szá­

Next