Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 1. szám - Mihály Szabolcs - Ódor Károly - Soha Gábor - Alabér László: A hazai földmérés és térképészet helyzetelemzése
mára egységes koordinátarendszerű, feladatorientált pontosságú, gyors, operatív és automatikus helymeghatározást tesz lehetővé. Eredményesen használható a néhány 100-1000 km kiterjedésű geodéziai feladatoknál, néhány 10-100 m sűrűségű részletpont méréseknél, automatikus elektronikus térképkészítéshez, a fotogrammetriában, magasságmérésben és navigációban egyaránt. Az űrtechnika egy másik hatásaként létrejött az űrfelvételekre alapozott távérzékelési módszer. A műholdak fedélzetén elhelyezett felvevő berendezések a földfelszín mindennemű fizikai jelenségeiről integrált képi adatnyerést biztosítanak, előre meghatározott rendszerességgel és a csúcstechnológiai érzékelők következtében igen nagy felbontással (általában 5-10 m, különleges űrfelvételeknél 1 m-nél jobb felbontással). Az elektronikus érzékelőknek köszönhetően a képeket legtöbbször digitálisan rögzítik és közel real time üzemmódban telekommunikációs láncon a földre küldik. Az érzékelők az optikai, mikrohullámú és infravörös sávban kisugárzó jelenségek leképzését biztosítják. A digitális képanyag lehetővé teszi az automatizált és gyors számítógépes feldolgozást, ami magába foglalja a statisztikai kiértékelési módszerek korábban elérhetetlennek hitt arzenálját is. Ezáltal az űrfelvételekre alapozott távérzékelés a térképészet módszereit megsokszorozta, működési területét új tematikákra kiterjesztette (pl. növényfelmérés, termésbecslés, környezetértékelés, stb.) és sokparaméteres döntéselőkészítő eszközzé vált. Az adatnyerés legkorszerűbb változata és a térinformatikai rendszerek kiépítésének egyik alapköve. A számítástechnika, az elektronikus érzékelők, a telekommunikáció és a lézertechnika hatására megjelentek az automatikus mérőállomások, amelyek a földi mérések gyors, automatikus és többszörösen összetett szintű végrehajtását, technikailag szakadásmentes (és hibamentes) adattovábbítást, egységes (vagy könnyen egységesíthető) adatformátumot és uniformizálható számítógépes feldolgozást tesznek lehetővé. Szakterületünk leglátványosabb és a mindennapi életet hatékonyan szolgáló fejlődési tendenciáját a térinformatika jelenti. Minden olyan információ, amely az előfordulás helyére jellemző paraméterrel (térbeliséggel) rendelkezik, a térképen ábrázolható és más (szintén ábrázolt) információkkal összevethető, amiből aztán számos következtetés vonható le. A térképi alapú információs rendszereknél a térkép elektronikus (digitális, számítógépes) változatán, mint geometriai viszonyítási alapon, az információk sokaságát számszerűsítve helyezik el típusonként ún. rétegekben. Az információk a számítógépi adatbázisból bármikor előhívhatók rétegenként vagy azok kombinációjában. Mindez színesen és nagy felbontással megjeleníthető a képernyőn és grafikusan a plotteren. Az adatbázishoz a felhasználók hozzáférhetnek kötegelt üzemmódban vagy on-line (ha kommunikációs csatornával rendelkeznek). Minden eddigi térképi ábrázolással szemben, a térinformatika leginkább szembeötlő előnye abban van, hogy a digitális információhalmaz, matematikailag, azonnal és könnyen kezelhető, valamint az információk elemzésére és köztük az összefüggések felderítésére modellek alkalmazhatók, amelyek változatos paraméterezéssel rendkívül gyorsan szolgáltatják az eredményeket. Ezáltal a digitális alapú információs rendszerekre alapozott tervezések és döntéselőkészítések sok változatban, körültekintően, rendkívül gyorsan és egységes szempontok szerinti közös matematikai apparátussal közhitelesen és hatékonyan megvalósíthatók. Szakterületünk és az ágazatok számára a térinformatika programadó, amelynek keretében egyik oldalról létre kell hozni a közhiteles és egységes digitális térképi alapokat (digitális térképkészítéssel, vagy meglévő grafikus térképek digitális átalakításával), másik oldalról ki kell dolgozni és meg kell valósítani a legkülönfélébb információk adatnyerési módszerét és eszközeit digitális formában és az azok elemzésére szolgáló modelleket. A digitális térképi alapok megteremtésének eszközei és módszerei az elmúlt két évben rendkívül dinamikusan fejlődtek. A társadalmi igényt jellemzi, hogy fejlett országok a fejlesztésekre nagyon sokat áldoznak. Röviden összefoglalva, a fejlett világban érvényesülő tendenciák a következők: térképi alapú információs rendszerek, a GPS kozmikus geodéziai módszer, automatikus mérőállomások, távérzékelés, számítógépes automatizált rendszerek és adatbázisok, közel valós idejű adattovábbítás és adathozzáférés (tele)kommunikációs vonalakon. 4. A MAGYAR FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE 4.1. Szervezeti felépítés Magyarországon a földmérési és térképészeti tevékenység polgári és katonai vonalon folyik. A tevékenység a geodéziai és térképi alapok létrehozására és az ehhez kapcsolódó kutatási és fejlesztési munkákra vonatkozik. 4.1.1. Polgári szervezet A polgári térképészet főhatósága (gyakori szóhasználattal élve, az állami földmérés és térképészet) az idők folyamán többször változott. Jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium földügyi és térképészeti főosztálya (FM FTF) a főhatóság. Az állami földmérés az állami költségvetésben külön tételként szerepel, pénzügyeit az FM költségvetési főosztálya intézi. Az FTF függ még az FM volt műszaki fej