Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Mihály Szabolcs - Ódor Károly - Soha Gábor - Alabér László: A hazai földmérés és térképészet helyzetelemzése

mára egységes koordinátarendszerű, feladatorientált pontosságú, gyors, operatív és automatikus helymegha­tározást tesz lehetővé. Eredményesen használható a né­hány 100-1000 km kiterjedésű geodéziai feladatoknál, néhány 10-100 m sűrűségű részletpont méréseknél, au­tomatikus elektronikus térképkészítéshez, a fotogram­metriában, magasságmérésben és navigációban egya­ránt. Az űrtechnika egy másik hatásaként létrejött az űr­felvételekre alapozott távérzékelési módszer. A műhol­dak fedélzetén elhelyezett felvevő berendezések a föld­felszín mindennemű fizikai jelenségeiről integrált képi adatnyerést biztosítanak, előre meghatározott rend­szerességgel és a csúcstechnológiai érzékelők következ­tében igen nagy felbontással (általában 5-10 m, különle­ges űrfelvételeknél 1 m-nél jobb felbontással). Az elekt­ronikus érzékelőknek köszönhetően a képeket legtöbb­ször digitálisan rögzítik és közel real time üzemmódban telekommunikációs láncon a földre küldik. Az érzékelők az optikai, mikrohullámú és infravörös sávban kisugárzó jelenségek leképzését biztosítják. A digitális képanyag lehetővé teszi az automatizált és gyors számítógépes fel­dolgozást, ami magába foglalja a statisztikai kiértékelési módszerek korábban elérhetetlennek hitt arzenálját is. Ezáltal az űrfelvételekre alapozott távérzékelés a térké­pészet módszereit megsokszorozta, működési területét új tematikákra kiterjesztette (pl. növényfelmérés, ter­mésbecslés, környezetértékelés, stb.) és sokparaméteres döntéselőkészítő eszközzé vált. Az adatnyerés legkor­szerűbb változata és a térinformatikai rendszerek kiépí­tésének egyik alapköve. A számítástechnika, az elektronikus érzékelők, a te­lekommunikáció és a lézertechnika hatására megjelen­tek az automatikus mérőállomások, amelyek a földi mé­rések gyors, automatikus és többszörösen összetett szin­tű végrehajtását, technikailag szakadásmentes (és hiba­mentes) adattovábbítást, egységes (vagy könnyen egysé­gesíthető) adatformátumot és uniformizálható számító­­gépes feldolgozást tesznek lehetővé. Szakterületünk leglátványosabb és a mindennapi éle­tet hatékonyan szolgáló fejlődési tendenciáját a térin­formatika jelenti. Minden olyan információ, amely az előfordulás helyére jellemző paraméterrel (térbeliség­gel) rendelkezik, a térképen ábrázolható és más (szintén ábrázolt) információkkal összevethető, amiből aztán számos következtetés vonható le. A térképi alapú infor­mációs rendszereknél a térkép elektronikus (digitális, számítógépes) változatán, mint geometriai viszonyítási alapon, az információk sokaságát számszerűsítve helye­zik el típusonként ún. rétegekben. Az információk a szá­mítógépi adatbázisból bármikor előhívhatók rétegen­ként vagy azok kombinációjában. Mindez színesen és nagy felbontással megjeleníthető a képernyőn és grafi­kusan a plotteren. Az adatbázishoz a felhasználók hoz­záférhetnek kötegelt üzemmódban vagy on-line (ha kommunikációs csatornával rendelkeznek). Minden eddigi térképi ábrázolással szemben, a térin­formatika leginkább szembeötlő előnye abban van, hogy a digitális információhalmaz, matematikailag, azonnal és könnyen kezelhető, valamint az információk elemzésére és köztük az összefüggések felderítésére modellek alkal­mazhatók, amelyek változatos paraméterezéssel rendkí­vül gyorsan szolgáltatják az eredményeket. Ezáltal a di­gitális alapú információs rendszerekre alapozott terve­zések és döntéselőkészítések sok változatban, körülte­kintően, rendkívül gyorsan és egységes szempontok sze­rinti közös matematikai apparátussal közhitelesen és ha­tékonyan megvalósíthatók. Szakterületünk és az ágazatok számára a térinforma­tika programadó, amelynek keretében egyik oldalról lét­re kell hozni a közhiteles és egységes digitális térképi alapokat (digitális térképkészítéssel, vagy meglévő grafi­kus térképek digitális átalakításával), másik oldalról ki kell dolgozni és meg kell valósítani a legkülönfélébb in­formációk adatnyerési módszerét és eszközeit digitális formában és az azok elemzésére szolgáló modelleket. A digitális térképi alapok megteremtésének eszközei és módszerei az elmúlt két évben rendkívül dinamikusan fejlődtek. A társadalmi igényt jellemzi, hogy fejlett or­szágok a fejlesztésekre nagyon sokat áldoznak. Röviden összefoglalva, a fejlett világban érvényesülő tendenciák a következők: térképi alapú információs rendszerek, a GPS kozmikus geodéziai módszer, auto­matikus mérőállomások, távérzékelés, számítógépes au­tomatizált rendszerek és adatbázisok, közel valós idejű adattovábbítás és adathozzáférés (tele)kommunikációs vonalakon. 4. A MAGYAR FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET HELYZETÉNEK ÉRTÉKELÉSE 4.1. Szervezeti felépítés Magyarországon a földmérési és térképészeti tevé­kenység polgári és katonai vonalon folyik. A tevékenység a geodéziai és térképi alapok létrehozására és az ehhez kapcsolódó kutatási és fejlesztési munkákra vonatkozik. 4.1.1. Polgári szervezet A polgári térképészet főhatósága (gyakori szóhaszná­lattal élve, az állami földmérés és térképészet) az idők folyamán többször változott. Jelenleg a Földművelésügyi Minisztérium földügyi és térképészeti főosztálya (FM FTF) a főhatóság. Az állami földmérés az állami költségvetésben külön tételként szerepel, pénzügyeit az FM költségvetési fő­osztálya intézi. Az FTF függ még az FM volt műszaki fej­

Next