Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1992 / 1. szám - Mihály Szabolcs - Ódor Károly - Soha Gábor - Alabér László: A hazai földmérés és térképészet helyzetelemzése

6 A hazai földmérés és térképészet helyzetelemzése Dr. Mihály Szabolcs, a FÖMI tudományos igazgatóhelyettese, Dr. Ódor Károly, a BME docense, Dr. Soha Gábor, mk. alezredes, MH Térképész Szolgálat főnöke, Alá­b­ér László, az MH TÁTI mk. őrnagya 0. BEVEZETÉS A földmérés és térképészet a fejlett országok fontos infrastrukturális háttere, az információtechnológia ak­tív eleme. Az elmúlt években a csúcstechnológia robba­násszerű változást eredményezett a szakterületen belül (pl. kozmikus geodézia, távérzékelés és térinformatika). A változás nagyvolumenű és magas szinten finanszíro­zott K+F keretében folyik. A fejlett világban a szakterü­let felértékelődése fokozódott. Magyarországon - bár szakterületünkön voltak jelen­tős fejlesztéseink, pl. kozmikus geodézia és a távérzéke­lés terén - szakmánk az elmúlt évtizedekben leértékelő­dött a nemzetgazdaságban elfoglalt helyét, a volumenét és financiális alapjait tekintve egyaránt. S most, amikor a földmérés és térképészet leghétköznapibb és tömegé­ben legnagyobb munkálatainak automatizálását a csúcs­­technológia lehetővé tenné, és erre az igény is megérett, nem rendelkezünk a kutatáshoz és fejlesztéshez szüksé­ges pénzügyi alapokkal, nemzetközi és hazai mobilitás­sal, a K+F szükségességét elismerő nem-szakterületi környezettel és szaklétszámmal. A szakmai színvonal és a szervezeti háttér is hagy kívánni valót maga után. A szakma hazai megbecsülése sem kielégítő. A problémát az ország jelenlegi gazdasági állapota még súlyosbítja. Ez elfogadhatatlan a nemzetgazdaságnak és szakterüle­tünknek egyaránt. Jelen tanulmány célja elsősorban a fenti problémák tükrében áttekinteni a szakterület feladatait, jellegze­tességeit, nemzetgazdasági helyét, jelenlegi helyzetét, és javaslatot adni a fejlesztési és az esetleges átalakítási tennivalókra. A tanulmányt vagy annak bármely kivonatát szakma- és tudománypolitikai célokra való alkalmazásra tervez­tük, ezért az 1., 2. és 3. fejezet számos, a tudomány és a szakma művelői számára evidens fogalmakat és gondo­latokat is tartalmaz. Szakmai közösségünk a szakterület helyzetével az el­múlt időszakban több helyen foglalkozott, és különféle fórumokhoz felterjesztéseket készített (ilyen a Magyar Földmérési Térképészeti és Távérzékelési Társaság, a Magyar Mérnöki Kamara és a BME Geodéziai Intézet Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottsága által 1991. május 23- án létrehozott ad hoc bizottság előterjesztésének teljes szövege. közös miniszterelnöki felterjesztés tervezete). A tanul­mány készítésekor ezek tartalmát figyelembe vettük. A tanulmány természeténél fogva és terjedelmi kor­látai miatt, a nemzetközi együttműködéssel, az oktatás kérdéseivel és az alapkutatások kérdéseivel érdemben nem volt módunkban foglalkozni, csupán érintőlegesen. 1. A FÖLDMÉRÉS ÉS TÉRKÉPÉSZET FELADATA Egyetemes megfogalmazásban a geodézia és a térké­pészet feladata a Föld alakjának, méreteinek, nehézségi erőterének meghatározása, a Föld felszínének és az azon lévő természetes és mesterséges objektumoknak és jelen­ségeknek geometriai bemérése, elemző ábrázolása és nyilvántartása térképeken és információ-technológiai célú mágneses adathordozókon, valamint a fenti tartal­mak időbeli és térbeli változásainak nyomonkövetése és rögzítése. A célirányosság szempontjából tekintve szakterüle­tünk feladata a geometriai rend, területi rend és a bir­tokrend biztosítása és rendszerező dokumentálása, a térbeliséggel jellemezhető információkhoz geometriai alap megteremtése, a műszaki létesítmények tervezésé­hez és kivitelezéséhez szükséges viszonyítási keretek (pl. kitűzési hálózatok) megteremtése és földmérési, térké­pészeti és távérzékelési adatok szolgáltatása, valamint a honvédelmi feladatok végrehajtásához szükséges térké­pészeti alapok biztosítása. Nem teljes szabatossággal, de a jelen dokumentumot olvasó és szakterületünkhöz interdiszciplinárisan kap­csolódó olvasók részére talán közérthetőbben fogalmaz­va, e szakterület részterületei a következők: geodézia, földmérés, térképészet, kataszter, távérzékelés és térin­formatika. A geodézia az alaphálózati kérdésekkel és tu­­dományközileg tisztán megjelölhető feladatainkkal és módszereinkkel foglalkozik (pl. elméleti, fizikai, kozmi­kus, stb.). A földmérés a terepi adatnyerést és részletmé­rést, a térképészet pedig a különböző méretarányú fel­mérések eredményeinek ábrázolását jelenti. A kataszter (komplex kataszter) a nagyméretarányú térképészeti felméréseknek és a föld- és ingatlan-nyilvántartásoknak a műszaki, birtokügyi és jogi együttesét fedi. A távérzé­kelés a földi, légi és űrfelvételek segítségével a földfel­

Next