Geodézia és kartográfia 2001 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 1. szám - SZEMLE

SZEMLE A NEMZETI SZÍNHÁZ ELHELYEZÉSÉNEK PROBLÉMÁI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG Egy középület helyének kiválasztása mindig ösz­­szetett mérnöki, társadalmi és politikai feladat. A megfelelő helyszín kiválasztásánál figyelembe kell venni a kiválasztott terület adta lehetőségeket, a köz­épület rendeltetését, valamint az aktuális társadalmi viszonyokat. Különösen igaz ez a Nemzeti Színház esetében, mely minden időben a magyar kultúra le­téteményeseként élt a köztudatban. A Nemzeti kérdé­se minden korban nagy társadalmi viharokat kiváltó ügy volt, és a probléma fő forrása a megfelelő hely­szín megtalálása volt. Dolgozatom földmérő szem­mel, az aktuális térképeket vizsgálva tekinti át a hely­szín kiválasztásának problémáját. A színház építésének gondolata először az 1­800- as évek elején merült föl. Széchenyi már akkor meg­látta, hogy mindenekelőtt a megfelelő telek kivá­lasztása a cél. Széchenyi a Duna-partot, a mai Roosevelt tér környékét nézte ki a színház számára. A Magyar Tudományos Akadémia telke minden tekin­tetben megfelelő volt. Akkoriban ez a rész számított a város legforgalmasabb területének. Városépítészeti szempontból is megalapozott volt az elképzelés. A Lánchíd és különböző középületek megépültével ki­alakulhatott volna Pest kulturális és társadalmi köz­pontja. Azonban más vonalon is elindult a szervezés. Rendelkezésükre állt egy, Grassalkovich Antal által adományozott telek a Józsefvárosban, mely külvárosi terület volt, és a Hatvani kapun kívül terült el. A Hat­vani kaput a korabeli térképeken már nem ábrázol­ták, mert azt 1808-ban lebontották, így csak a köz­tudatban élt az elnevezés. A város határa - korabeli térkép és Rupp Jakab szerint­­ „a Váczi kaputól a házakhoz csatolva, a Fehér hajó utca, Rokkantak Kórháza irányban a Hatvani utca végig, a Hatvani Kapuig nyúlt..." A környék több okból sem volt ideális színházépí­tési célokra. Elsősorban a rossz elhelyezkedés volt a probléma. Az utcák sárosak, elhanyagoltak voltak. A színház környékén több üres, valószínűleg rossz álla­potú telek volt, melyek nagyban rontották az utcaké­pet. „A József-külvárosban, a Kerepesi úton jön ma­gán hazafiúi ajándékul kimérve egy szerény telkecske a haza művészet leendő lakhelyéül. Midőn néha egy­egy úri fogat arra tévedt a belvárosból, csodálkozva tekintenek a bennülők a szerteszét felrakott kő- és téglahalmazokra, senki sem hitte, hogy ebből legyen valami." (Jókai: Kárpáthy Zoltán). Talán ez az idézet is szemlélteti, hogy milyen állapotok uralkodhattak akkoriban ezen a környéken. Ezek az állapotok jól megfigyelhetők Pest-Buda-Óbuda 1837-es felméré­sének egyik térképszelvényén. A térképszelvények ér­dekességei a kereten kívül található képek. Ezeken a képeken a város főbb épületeit, tereit mutatták be, melyek között a Nemzeti Színház is megtalálható. Egyébként ez az ábrázolásmód jellemző a kor tér­képkészítési technikájára. Mindezek ellenére a Nem­zeti felépült, és fontos szerepet töltött be a magyar kulturális életben. A Duna-parti telek sorsa még függőben volt. 1859-ben a színház igazgatóságának tiltakozása el­lenére a telket eladták a Duna Gőzhajózási társa­ságnak. A békés rendezés miatt a telekből 896 négy­szögöl területet átengedtek a színház céljaira. Ennek eladása után vették meg a színház melletti saroktel­ket és a Hermina úti telket. (Itt épült fel később az Operaház). A színház állapota pár évtized alatt annyira le­romlott, hogy elkerülhetetlenné vált az épület lebon­tása. Ekkor ideiglenesen - az új színház felépüléséig — a Népszínház épületébe került. A Népszínház a mai Blaha Lujza téri teleken épült fel 1­875-ben. Ek­kora már megkezdődtek a város átépítési munkála­tai. Az 1896-os madártávlati térképen jól megfigyel­hető a város addigi fejlődése. Megépült a Körút, a Sugárút, kialakult a villamoshálózat és már két híd ívelt át a Dunán. Ezzel Budapest elrendezését tekint­ve is világvárossá vált. A Népszínház­­ Nemzeti épületének sorsát a metróépítés pecsételte meg az 50-es években. A főváros közlekedési igényei szük­ségessé tették az 50-es években félbe maradt metró­építés folytatását. A metró egyik mélyállomása pont a színház alá esett, és gondot okozott volna az épít­kezés miatti süllyedés. A metró akkora fontosságú építkezés volt, hogy még a színház épületét is felál­dozták a célra, így azt felrobbantották. Ez idő alatt tovább élt a Nemzeti Színház elhelyezésének szándéka. A századforduló idején több tervpályázatot is kiír­tak a színház elhelyezésére, ám ekkor még csak a Grassalkovich-telekre tervezték az épületet. A két vi­lágháború között azonban egyesekben már felmerült

Next