Geodézia és kartográfia 2008 (60. évfolyam, 1-12. szám)
2008 / 3. szám - Márton Mátyás: Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje - az első "világtérképmű"?
a sötét téli napokat is) és egy évben 250 napot figyelembe véve, évi 1500 munkaórával számolhatunk. Azaz a gömb elkészítése legalább kilenc évet vehetett igénybe. Ha elfogadjuk azt az életrajzi adatot, hogy Perczel László 1850-ben lépett ki a hadseregből és 1852-ben megnősült, valamint hogy 1862-re elkészült glóbusza, valóban nem sokat foglalkozhatott a gazdálkodással. A „költekező életmód” pedig részben feltétlenül a legkorszerűbb, legfrissebb térképi forrásmunkák, alapanyagok megszerzését (is) jelenthette. Az alapanyagok kérdésköréhez kapcsolódóan véleményem szerint érdemes megvizsgálni, hogy Perczel vajon használta-e az afrikai kontinens ábrázolásának elkészítésénél Magyar László térképeit. E munka elvégzésére egykori tanítványomat Nemerkényi Zsombort kértem fel. Az elemzés eredményéről (ha negatív, akkor is később beszámolunk. Az első magyar óriásgömb s az első világtérképmű viszonya A világtérképművek egységes vetületi rendszerben, egységes elvek alapján, azonos jelkulcs alkalmazásával ábrázolják a Föld egészét, illetve a szárazföldeket és/vagy a Világtengert. Ennek a definíciónak minden világtérkép, de minden földgömb is megfelel. Rendszerint azonban szelvényezett térképsorozatról van szó, ha világtérképműről beszélünk. Kimondatlanul a világtérkép és a világtérképmű közötti különbség tehát alapvetően a térkép méretében, végső soron a térkép méretarányában jelentkezik. Az elsőként 1903-1905 között elkészült, a Föld egészét lefedő világtérképmű „Az óceánok általános mélységtérképe” (GEBCO - General Bathymetric Chart of the Oceans) volt, amely négy sorba rendezett 16 db - az Egyenlítőn 10 milliós méretarányú Mercator-vetületű szelvénnyel fedi le az északi és déli szélesség 72°-a közötti területeket, s ezekhez 4-4 db gnomonikus vetületű sarki szelvény kapcsolódik (az első két kiadásban). Valójában a térképmű csak a tengeri területek ábrázolását adja, a partvonallal körbezárt szárazföldi területek üresek, ekkor még vízrajzot sem tartalmaznak. A 10 milliós méretarányú Percel-gömb több mint 40 esztendővel megelőzte az ugyanolyan méretarányú első világtérképművet! Felvethetnénk ellene, hogy a tengerábrázolása „kimerül” az áramlási rendszer bemutatásában. Érdemes megemlíteni azonban, hogy adatok hiányában semmilyen más egységes ábrázolást nem lehetett Perczel korában a Világtenger egészére adni, hiszen az első tengermedencét - az Északi-Atlanti-medencét - bemutató, mindössze 200 mélységpont alapján M. F. Maury által szerkesztett térkép 1854-ben készült és 1855-ben publikálták, és majd csak később, a Challenger 1872-ben induló kutatóútját követően, 1895-1899 között készül el J. G. Bartholomew (csupán) 40 milliós méretarányú világtérképe, ami már a tengerfenék domborzati viszonyairól is képet ad. Perczel korában tehát a tengeri területeken bemutatandó térképi tartalomra - a szárazföldnek tekintett szigeteken túl - az egyetlen kínálkozó térképelem a tengeráramlások ábrázolása. Más megközelítésben a névanyag gazdagságát vizsgálva a Perczel-gömböt, szintén érdekes eredményt kaphatunk. Az első magyar világatlaszunk 1906-ból (!) a Brózik-féle „Nagy magyar atlasz” [17]. Összes neveinek száma kb. 17 850, amiből 5-6000-re tehető az Ausztria-Magyarország területére vonatkozó nevek száma a részletlapokon. Azaz kb. 11-12 000 lehet az egész Földre adott nevek száma. A Perczel-féle glóbusz különböző területeiről vett minták alapján - becslésem szerint - az legkevesebb 15-18 000 földrajzi nevet tartalmazhat. Ha az említett atlasszal ilyen módon vetjük össze a glóbuszt, újból kitűnik, hogy milyen óriási térképészeti feladat megoldására vállalkozott Perczel László, amikor a földgömb elkészítésébe belevágott. A glóbusz jövője Perczel László 132 cm átmérőjű, 1862-re elkészült kéziratos földgömbje méltán hozott nagy nemzetközi elismerést igényes - esztétikus és földrajzi szempontból pontos és igen részletes - Föld-ábrázolásával, nagy adatgazdagságával. A maga korában világviszonylatban is egyedülálló glóbusz a születésének 100. évfordulóját kivéve igazi mostohagyereke a magyar térképész szakirodalomnak. Jelenleg ennek alapvető oka lehet, hogy sajnos mai állapotában értékei csak sejthetők, igen alapos vizsgálattal fedezhetők föl. Ilyen módon igazán nem tárhatók a széles nagyközönség elé, de valójában a világ szakmai közönsége elé sem. Nagy szükség lenne a glóbusz hozzáértő restaurálására. Ezen a fizikai restaurálást érten. A vastag lakkréteggel lefújt glóbusz ilyen felújítása igen körültekintő, hosszadalmas és nagy anyagi ráfordítást megkívánó munka eredményeképpen valósulhat meg. Magában hordja azt a