Retkes Attila: Géniuszok és mesteremberek. Zenetörténeti írások - Gramofon Könyvek (Budapest, 2011)
Varietas delectat
40 Géniuszok És Mesteremberek Fleischer Antal (Herzfeld Viktor és Kodály tanítványa, operaházi karmester, zeneszerző) került, aki ebben a pozícióban tizenhat éven át, 1935-ig megmaradt. Kinevezése új korszak kezdetét jelentette az együttes életében. A Nemzeti Zenede Zenekarának 1890 és 1918 közötti működését áttekintve nyilvánvaló, hogy az együttes - a növendékhangversenyek színvonalán messze túlmutató, reprezentatív fellépéseivel és igényes, változatos, sokszor merészen újszerű műsorválasztásaival - a magyar zenekari kultúra korai történetének fontos szereplőjévé vált. Gobbi Alajos irányításával a zenekar mindvégig célul tűzte ki a kortárs magyar kompozíciók megszólaltatását, s így a zenedei koncertek a hazai zeneszerzés közép- és fiatal generációja számára az egyik legfőbb bemutatkozási lehetőséget, fórumot jelentettek. 2.4 Az Országos Szimfóniás Zenekar Az Országos Szimfónias Zenekar megalakulása 1908 őszére datálható, és az együttes hamarosan - a fellépések számát és színvonalát tekintve is - a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara mögött a második számú magyar orkeszterré lépett elő. Az Országos Szimfónias Zenekar megszervezése - hasonlóan a Filharmóniai Társasághoz, amely Erkel Ferenc, Doppler Ferenc, Doppler Károly, Huber Károly és mások közös munkája nyomán jött létre - a kulturális élet különböző intézményei (elsősorban a minisztérium és a Nemzeti Színház) összefogásának, de mindenekelőtt Kun László karmester fáradhatatlan munkájának eredménye. Kun László (1869-1939) a századelő magyar zeneéletének jellegzetes alakja volt. Zeneakadémiai tanulmányainak befejezése után színházi karmesterként helyezkedett el. 1895/96-ban Kolozsvárott vezényelt, 1896-ben rövid időre a Nemzeti Színházhoz, majd a Vígszínházhoz szerződött. Emellett 1897-től negyedszázadon át a Zeneakadémia cimbalom tanszakán tanított, cimbalomművészként koncertezett, zeneszerzőként pedig elsősorban szórakoztató műfajokban aratott sikereket. Dalai (Lehullott az őszi rózsa levele; Azt mondják, sose nyit virágot a cserfa) országszerte népszerűek voltak; színpadi kísérőzenét írt Benedek Elek Többsincs királyfi című tündérregéjéhez, Kada Elek és Rákosi Viktor színműveihez, de ötkötetetes népdalgyűjteményt is kiadott. Az Országos Szimfóniás Zenekar megszűnése után a Zeneakadémia vegyeskarát vezette, majd 1922-től az Egyesült Államokban élt, ahol a New York-i Theatre Guild karmestere volt. Tanulmányunk szempontjából - valamennyi tevékenysége közül - legfontosabb az Országos Szimfóniás Zenekar élén töltött időszak, valamint - az együttes előzményeire és megszervezésére vonatkozó adatok okán - Kun László színházi karnagyi, elsősorban vígszínházi működése. Kun 1897-ben, alig néhány hónappal az intézmény megalapítása után szerződött a Vígszínházhoz. A társulat élén a kolozsvári teátrum korábbi igazgató