Máté J. György: Készíts salátát. Jazz, történet, kritika - Gramofon Könyvek (Budapest, 2020)
Afrika, Ázsia, Amerika
zsikusok 1964-es kirajzása után a bőgős csak lazábban kapcsolódott e körhöz: Steve Lacy The Forest and the Zoo című albumán Dyani mellett Louis Moholo dobolt, az 1972-ben alapított Xabában pedig Mongezi Fezával dolgozott együtt a bőgős. Ugyancsak Dél-Afrika zenei világából nőtt ki és vált emigránsként, Harry Belafonte hathatós támogatásával világhírű énekesnővé Miriam Makeba, aki csak alkalmilag énekelt jazzt. Honfitársa, a trombitás Hugh Masekela szintén külföldön lett megbecsült hangszeres játékos. Idegen földön keresett menedéket a kevésbé ismert Ben „Satch” Masinga is. Mindkettejük útját Louis Armstrong egyengette. A felsoroltakat 1962. január 21-én megrendezett búcsúkoncertjük után követte a nagy ismeretlenbe egy muzsikus páros, a zongorista Dollar Brand (miután iszlám hitre tért: Abdullah Ibrahim) és az énekesnő Beatty Benjamin, későbbi művésznevén Sathima Ben Benjamin. A zongorista és az énekesnő egy woodstocki (Fokváros egyik elővárosa) jazzintézményben, Dave Saunders The Ambassadors klubjában búcsúzott hazájától. A The Ambassadors, nevével ellentétben, nem szolgált luxuskörülményekkel. A műsort egy zongorista játszotta egymagában, a közönség ugyan székeken ülhetett, több berendezési tárgy azonban nemigen akadt. Nem lehetett lerészegedni, mivel nem szolgáltak fel italokat, enni se lehetett semmit, és táncra szintén nem volt lehetőség. Benjamin emlékei szerint az első vasárnap este csupán tucatnyi ember gyűlt össze Ibrahim zongorajátékát hallgatni. Néhány héttel később azonban már nem fért be a terembe a sok érdeklődő. De a lebilincselő szólókoncertek nem tarthattak soká. A hatóság nem nézte jó szemmel a bőrszínek keveredését a hallgatóság soraiban, és a hely hamarosan bezárt. Mindkét előadóművész tisztában volt vele, hogy ha folytatni akarják zenei pályafutásukat, azt csak külföldön tehetik meg, mivel a