Máté J. György: Készíts salátát. Jazz, történet, kritika - Gramofon Könyvek (Budapest, 2020)
Afrika, Ázsia, Amerika
nekarával rögzített, más földrészeken is népszerű lett. Nigériában azonban a zenésznek és kommunájának súlyos árat kellett fizetnie a zene politikai tartalmáért. Azt, hogy a modern fekete-afrikai muzsika gyakran hordoz politikai üzenetet, nemcsak az aktuális társadalmi feszültségek (polgárháborúk, népirtások, apartheid) magyarázzák. A feketék hisznek benne, hogy a zene erkölcsjavító erővel rendelkezik. A dalok fegyverek a békés eszközökkel harcolók kezében. Figyelmeztetnek, tanácsokat adnak, erkölcsileg eligazítanak. Ám ahogy egyes ázsiai országok (Japán, Dél-Korea), úgy Fekete-Afrika se vonhatta ki magát az egyre erőteljesebb nyugati kultúrhatás alól. A tradicionális helyi zene felhígulása és funkcióváltása minden aggodalmaskodás ellenére feltartóztathatatlan folyamatnak tűnik. Az újabb, nyugati értékrendszerben fogant afrikai dalok szövegükben is alkalmazkodnak az európai-amerikai trendekhez - erkölcsi szempontból semlegesek, a szigorúbb ítészek szerint rombolóak. Afrikai zene és nyugati muzsika együttélése a fekete földrészen bonyolult, néha országonként változó jelenség volt az elmúlt évtizedekben. Nem sok hír jutott el Európába az afrikai zenei divatokról, illetve paradigmaváltásokról, annyit azonban sokan tudtak, hogy az ottani jazz egyik fellegvára Dél-Afrika. Ismert tény volt, hogy a brit avantgarde fekete szárnyát képviselők nagy része Dél-Afrikából érkezett a szigetországba. A szintén onnan, Somerset Westből származó fehér zongorista, Chris McGregor (1936- 1990) együtteseiben rendszeresen feltűntek színesbőrű földijei, így a trombitás Mongezi Feza Queenstownból, az altszaxofonos Dudu Pukwana Port Elizabethből, a dobos Louis Moholo Fokvárosból vagy Johnny Mbizo Dyani bőgős Duncan Village-ből. Dyani tagja volt McGregor dél-afrikai zenekarának (The Blue Notes), de a mű- 1 MOORE, Carlos 1982 Fela, Fela: This Bitch of a Life. London: Allison and Busby, 18.