Gyermekgyógyászat, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 1. szám - Lukács V. Ferenc: Milyen gyermekorvosi diagnosztikai problémák aktuálisak a csecsemő és gyermekkori gyulladásos fül- és melléküreg megbetegedéseknél

GYERMEKGYÓGYÁSZAT AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET GYERMEKORVOS SZAKCSOPORTJÁNAK FOLYÓIRATA Budapesti Orvostudományi Egyetem, 1. sz. Gyermekklinikájának közleménye Igazgató : Vegesi-Kiss Pál dr. egyetemi tanár, akadémikus. Milyen gyermekorvosi diagnosztikai problémák aktuálisak a csecsemő és gyermekkori gyulladásos fül- és melléküreg megbetegedéseknél Írta : LUKÁCS V. FERENC dr. Azok a problémák, melyek a csecsemő- és kisgyermekkori fülmegbetege­dések — elsősorban a középfül gyulladásos megbetegedése — során az anti­­biotikus kezelés bevezetésével oly döntően megkevesbedtek, hogy szinte már a „therápia sterilisans magna” reménye kecsegtetett, később ismét meg­szaporodtak. Igaz ugyan, hogy a klasszikus otogén toxicosis kórképével már csak elvétve találkozunk, mégis az otitis médiák, mastoiditisek és antrotomiák száma ismét emelkedik nem jelentéktelen mértékben. Az e kórképekben be­állott mennyiségi és minőségi változásokról fű­rész kollégáink fognak beszá­molni, magam csak a gyermekorvosi szempontokat körvonalazom. A nagyobb gyermekek középfül megbetegedései csaknem azonosak a felnőttekével. A csecsemő és a kisded betegsége azonban ettől lényegesen különbözik. Mindnyájan jól tudjuk, hogy a csecsemő otitis médiája úgyszólván mindig tubaris fertőzés útján jön létre közismert okok miatt. Leiner-kóros csecsemők kivételek, náluk a dobhártya vagy a dobüreg gyulladása a Leiner­s otitis externából per continuitatem keletkezik. A cse­csemő középfül gyulladása tehát mindig másodlagos betegség, azt mindig megelőzi az orr- garatür megbetegedése. Igaz ugyan, hogy akár súlyossága miatt, akár az alapbetegség eltűnése miatt gyakran tűnik elsődlegesnek, mondjuk főbetegségnek, de akkor is szem előtt kell tartani a csecsemő azon adottságát, hogy a legegyszerűbb — teljesen locálisnak vélt — fertőzésre is általános reactióval válaszol; nem a füle beteg, pontosabban nem csak a füle beteg, hanem mindig az egész csecsemő beteg, tehát mindig az egész csecsemővel kell foglalkoznunk, gyógyítanunk és sohasem szabad csak a fülre, illetve csak a fülészeti leletre támaszkodni. Viszont az otitis med. csecsemőknél a legkülönbözőbb kórképeket tudja reprodukálni ; gondolok itt pl. elsősorban a gastro-intestinalis kórképekre, melyek mögött egyszerű középfülgyulladás húzódik meg. Máskor meg oly makacs hányásokat okozhat, hogy a csecsemőt pylorus stenosis diagnosissal küldik intézetbe. Ismét máskor ennek a fordítottjával találkozunk, épp a­ z A Radiológus Szakcsoport és a Fül- Orr- Gége Szakcsoport, 1964. április 11-én tartott kerekasztal konferenciáján elhangzott referátum alapján.­ ­ Gyermekgyógyászati

Next