Gyermekgyógyászat, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1965 / 10-11. szám - P. Liebermann Lucy: A klinika pszichológiai munkájának összefoglalása

A klinika pszichológiai munkájának összefoglalása P. LIEBERMANN LUCY 1934-ben kerültem a Gyermekklinikára. Az ideggyógyászati rendelés keretében, mint externista, mozgás,- és beszédzavarban szenvedő és kifejezet­ten pszichológiai problémákkal küszködő gyermekekkel foglalkoztam. Az ideg­­gyógyászati rendelés feladatköre miatt ez a munka nem tudott kialakulni. 1938-ban a Klinika jelenlegi vezetője, akkori adjunktusa, Gegesi professzor ún. ,,nevelési tanácsadó” rendelést szervezett; gyermekgyógyász szakorvost osz­tott be munkára (dr. Csépányi Lorándot, aki sokévi területi munka után ismét visszatért hozzánk), a rendelés vezetésével engem bíztak meg. Ez a rendelés eleinte kizárólag ambuláns esetekkel foglalkozott, elsősorban olyan gyermekek­kel, akiknek panaszai a szokásos gyermekgyógyászati gyógyszeres orvosi keze­lésre nem javultak. Ma ezeket az eseteket pszichológiai problémakörbe sorol­nánk, eredetüket részben szomatikus károsodásokra, részben károsító kör­nyezethatásokra vezetjük vissza, és az azóta kialakított terminológiánk értel­mében személyiségfejlődési zavaroknak tekintjük. A rendelés munkaköre egyre szélesedett. 1942-től kezdődően az osztályon fekvő gyermekek pszichológiai vizsgálatával bővült. Ezt megelőzően is végez­tek egyes esetekben a Klinikán intelligencia-vizsgálatot (Binett Simon). Felhatalmazást kaptam arra, hogy a vizsgálatokat olyan módszerrel végezzem, amelyet helyesnek tartok. Fokozatosan kialakult az azóta részletesen kidolgo­zott vizsgálati módszer, és a pszichológiai rendelés munkája fokozatosan szer­vesen beépült a klinika gyermekgyógyászati munkájába és szemléletébe. További fejlődést jelentett a pszichológiai rendelés munkájában, amikor a gyakorlati oktatás keretében a pszichológiai részleg bekapcsolódott a medi­kus-képzésbe. Azóta folyamatosan részt vesz az orvostanhallgatók gyakorlati,­­ és néhány év óta, elméleti oktatásában is. A klinikai szakorvos-képzés kere­tében elvileg minden, a Klinikán végző gyermekgyógyász szakorvos számára kötelező a legalább 3 hónapi gyakorlati idő a nevelési tanácsadó rendelésen. Miután a Klinikának hármas feladatköre van: oktatás, — gyakorlati munka — és kutatómunka­ — és miután az ambulanciára kerülő gyerek­anyag rendkívül sok elméleti problémát vet fel, eleve adott volt a pszichológiai kutatás lehetősége. A Klinika szemléleténél és a munka kereteinél fogva, a kutatás természe­tes módon pszichoszomatikus és szomato-pszichés kérdések feltárására irá­nyult és munka közben mindvégig szükséges volt megfelelő diagnosztikai és therápiás problémák felvetése és megoldása. Ez a problémák komplex jellege miatt nagyon pontos team-munka kialakítását igényelte. Időszakosan — bár a Klinika vezetőségétől minden lehető támogatást megkaptunk — igen mostoha körülmények között dolgoztunk. 1945-ben, amikor közvetlenül csak az ostrom tartama alatt szünetelt a pszichológiai rendelés munkája, a Klinikát Budapest ostroma során romosra lőtték és májusban, a munka újraindításánál rendkívül nehéz külső körülményekkel kellett megküzdenünk. Egyetlen ambuláns helyiségben folyt a kisgyerekek, csecsemők és nagyobb gyerekek vizsgálata és kezelése, s ugyanebben a helyiség­ben kellett a pszichológiai vizsgálatokat folytatni. Miután ez lehetetlennek bizonyult, több, mint egy évig az orvosi fürdőszobát alakítottuk át házilag pszichológiai rendelőnek és ott dolgoztunk. Később a tanterem mellett levő tanári szobát kaptuk meg a rendelés céljaira, ahol, — miután már többen dolgoztunk a pszichológiai ambulancián, a spanyolfal-rendszerű elkülönítést próbáltunk megvalósítani. Volt olyan időszak, amikor a nem nagy szobában

Next