Gyermekgyógyászat, 1965 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1965 / 10-11. szám - P. Liebermann Lucy: A klinika pszichológiai munkájának összefoglalása
A klinika pszichológiai munkájának összefoglalása P. LIEBERMANN LUCY 1934-ben kerültem a Gyermekklinikára. Az ideggyógyászati rendelés keretében, mint externista, mozgás,- és beszédzavarban szenvedő és kifejezetten pszichológiai problémákkal küszködő gyermekekkel foglalkoztam. Az ideggyógyászati rendelés feladatköre miatt ez a munka nem tudott kialakulni. 1938-ban a Klinika jelenlegi vezetője, akkori adjunktusa, Gegesi professzor ún. ,,nevelési tanácsadó” rendelést szervezett; gyermekgyógyász szakorvost osztott be munkára (dr. Csépányi Lorándot, aki sokévi területi munka után ismét visszatért hozzánk), a rendelés vezetésével engem bíztak meg. Ez a rendelés eleinte kizárólag ambuláns esetekkel foglalkozott, elsősorban olyan gyermekekkel, akiknek panaszai a szokásos gyermekgyógyászati gyógyszeres orvosi kezelésre nem javultak. Ma ezeket az eseteket pszichológiai problémakörbe sorolnánk, eredetüket részben szomatikus károsodásokra, részben károsító környezethatásokra vezetjük vissza, és az azóta kialakított terminológiánk értelmében személyiségfejlődési zavaroknak tekintjük. A rendelés munkaköre egyre szélesedett. 1942-től kezdődően az osztályon fekvő gyermekek pszichológiai vizsgálatával bővült. Ezt megelőzően is végeztek egyes esetekben a Klinikán intelligencia-vizsgálatot (Binett Simon). Felhatalmazást kaptam arra, hogy a vizsgálatokat olyan módszerrel végezzem, amelyet helyesnek tartok. Fokozatosan kialakult az azóta részletesen kidolgozott vizsgálati módszer, és a pszichológiai rendelés munkája fokozatosan szervesen beépült a klinika gyermekgyógyászati munkájába és szemléletébe. További fejlődést jelentett a pszichológiai rendelés munkájában, amikor a gyakorlati oktatás keretében a pszichológiai részleg bekapcsolódott a medikus-képzésbe. Azóta folyamatosan részt vesz az orvostanhallgatók gyakorlati, és néhány év óta, elméleti oktatásában is. A klinikai szakorvos-képzés keretében elvileg minden, a Klinikán végző gyermekgyógyász szakorvos számára kötelező a legalább 3 hónapi gyakorlati idő a nevelési tanácsadó rendelésen. Miután a Klinikának hármas feladatköre van: oktatás, — gyakorlati munka — és kutatómunka — és miután az ambulanciára kerülő gyerekanyag rendkívül sok elméleti problémát vet fel, eleve adott volt a pszichológiai kutatás lehetősége. A Klinika szemléleténél és a munka kereteinél fogva, a kutatás természetes módon pszichoszomatikus és szomato-pszichés kérdések feltárására irányult és munka közben mindvégig szükséges volt megfelelő diagnosztikai és therápiás problémák felvetése és megoldása. Ez a problémák komplex jellege miatt nagyon pontos team-munka kialakítását igényelte. Időszakosan — bár a Klinika vezetőségétől minden lehető támogatást megkaptunk — igen mostoha körülmények között dolgoztunk. 1945-ben, amikor közvetlenül csak az ostrom tartama alatt szünetelt a pszichológiai rendelés munkája, a Klinikát Budapest ostroma során romosra lőtték és májusban, a munka újraindításánál rendkívül nehéz külső körülményekkel kellett megküzdenünk. Egyetlen ambuláns helyiségben folyt a kisgyerekek, csecsemők és nagyobb gyerekek vizsgálata és kezelése, s ugyanebben a helyiségben kellett a pszichológiai vizsgálatokat folytatni. Miután ez lehetetlennek bizonyult, több, mint egy évig az orvosi fürdőszobát alakítottuk át házilag pszichológiai rendelőnek és ott dolgoztunk. Később a tanterem mellett levő tanári szobát kaptuk meg a rendelés céljaira, ahol, — miután már többen dolgoztunk a pszichológiai ambulancián, a spanyolfal-rendszerű elkülönítést próbáltunk megvalósítani. Volt olyan időszak, amikor a nem nagy szobában