Gyermekgyógyászat, 2000 (51. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 4. szám - Viola Sándor - Péter Ferenc - Szécsényi-Nagy István - György István: Csontanyagcsere, csontsűrűség és radiomorfometriai súlyosság Scheuermann-kórban

Összefoglalás A szerzők 167 Scheuermann-kóros (SK) gyermek és serdülő osteoblastsejt-aktivitá­­sát (ASP és osteocalcin szint) és csontsűrű­ségét (BMD) - 130 esetben hosszpercentil­­meghatározással együtt - hasonlítják össze nem. kor, testmagasság, testsúly, pubertás stádium (Tanner szerint) alapján illesztett 132 kontroll adataival. Csontsűrűség-vizs­gálataikat nem domináns oldali rádius distalis harmadában - a korábbi mérésektől eltérőn - peripheriás computer tomogra­­phiával (pQCT) végezték. Az ALP- és OC- szint SK-ban prepubertásban és pubertás idején szignifikánsan megnő. A WHO 1994- ben közzétett állásfoglalása szerint osteo­­peniáról - 1 és -2,5 Z score között beszél­hetünk, ez alatti értékek tartoznak az osteoporosis körébe. SK-ban Tanner-stádiu­­mok szerint csoportosítva a BMD trabecu­laris Z score értékeit fiúk és leányok eseté­ben egyaránt T1-T4-ben igazolható volt a szignifikáns csökkenés, míg T5-ben szignifi­káns különbség nem volt. Vizsgálataik sze­rint SK-ban a csontsűrűség prepubertásban és pubertásban szignifikánsan alacsony volt. Az ALP-szint-emelkedés jó korrelációt muta­tott a BMD trabecularis Z score csökkenésé­vel, azonban nem korrelált a hosszpercen­­tis-értékekkel. ASP-emelkedettsége és az in­­tervertabralis résszűkület nagysága, vala­mint a csigolyatest hosszanti megnyúlásá­nak mértéke szignifikáns összefüggést mu­tatott ki, mind a trabecularis Z score csök­kenésével, a megbetegedés radiológiai sú­lyosságával. Kulcsszavak: Scheuermann-kór (SK), perifériás quantita­tiv computer tomográfia (pQCT), osteopo­rosis, alkalikus phosphatase (ALP), radio­­morfometriás mérés Bevezetés White és mtsai(16) 1977-ben a hyphotikus deformitások biomechanikájára modellt készítettek. Megállapítják, hogy a hátsó elemek, elsősorban a laminák és ligamen­tum flavum, kevésbé az interspinosus sza­lagok és a gyengén fejlett kisízületi tokok­­ a húzóerőnek állnak ellen. Ennek meg­gyengülése vagy meggyengítése, pl. soro­­zat-laminectomiával kyphosishoz vezet. Cattel és Clarke Tadidjian,,12) Ah­med"' ismertet ilyen eseteket. White meg­állapítja, hogy az elülső elemek meggyen­gülésének eklatáns példája az osteoporo­sis, aminek ugyancsak kyphosis lehet a következménye. Elméletileg fokozott kyphosist hozhat létre: 1. a fiziológiás ter­helés növekedése, 2. az erőkor növekedé­se, 3. a hátsó elemek meggyöngülése ill. meggyöngítése, 4. az elülső elemek meg­gyöngülése. Alapvetően egyetértve ezzel az elkép­zeléssel megjegyezzük, hogy a modern osteológia felfogása szerint a gerincet, sőt az egész csont-, ízület-, izomrendszert Gyermekgyógyászat 2000. 4. Dr. Viola Sándor Budapest, Bolyai u. 5-7. 1023 Csontanyagcsere, csontsűrűség és radiomorfometriai súlyosság Scheuermann-kórban Viola Sándor dr., Péter Ferenc dr.,* Szécsényi Nagy István dr.* és György István dr. Ortopédiai Gyermek- és Radiológiai Osztály közleménye (Ortopédiai Osztályvez.: dr. Viola Sándor) *Budai Gyermekkórház-Rendelő­intézet, Budapest

Next