Gyógyászat, 1861 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-21 / 38. szám
Első évfolyam. 1861. 38. SZ. Pest, September 21. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak .ггэК Ö Z L Ö N Y E. Szerkesztő tulajdonos: Poor Imretr. Tartalom: A vérhas. Fekete Lajos tr. kisújszállási város orvostól. — Az ellentéti elvonó gyógymód. (Vége). Patrubány Antal tr. pesti gy. orvostól. — A lélek viszonya a szervezethez. (Vége). Kürschner tr. után, magyarítá Hamary Dániel tr. — Könyvismertetés. „Az allopathia és homoeopathia közti viszony stb. irta Szohner József orvostr. Baján“ ismerteti Nékám S. tr. — Lapszemle. Bujasenyvi agybántalmak. A gyomorlágyulás. Kisdedeken előforduló vértapló. Viszketeg gyógymódja. A koponya-alakzat és értelmiség közötti viszony. Döglött halak kipárolgása okozta nagy halandóság. Házasság vérrokonok közt. A hányás elkerülése értetlenítés után. Magzati sértések. — A kir. m. egyetem orvosi tanártestülete f. é. jul. 31-én tartott r. ülésének folytatása.— Ügyeink. Pólya József orvostr. és m. akadémiai r. tag bizottmányi javaslata a pestmegyei egészségügy rendezése tárgyában. (Folyt.). — Utazási naplótöredékek. (Folyt.). Közli ifj. Zamár Vilmos tr. és tengerészorvos. — Vegyesek. A vérhas. FEKETE LAJOS tr. kisújszállási város-orvostól. E kór, melynek leírását föladatul tűztem ki magamnak, édes hazánkban, különösen az alföldön annyira honos, miképp valóban megérdemli e lapok hasábjain tárgyaltatását. Mielőtt azonban az általam járvány alkalmával észlelt esetek közül egyet leírnék, engedjék meg. olvasóim, hogy ezen betegségről — mely hazánkban századok óta annyi ezreket vitt áldozatul, mint a hányszékelés — némelyeket álalánosságban mondhassák el. A vérhas (dysenteria, e görög szóból dys nehéz, és enterentbél) a vastag bél nyákhártyájának lobos bántalma, melyet fölismerhetni következő kórjelekből: nagy fájdalom az alhastájon, a köldök környékén, mely nem ritkán a húgyhólyagra is kiterjedve nehéz vizelést okoz, fejfájás, nagy szomjúság, étvágyhiány, borzongások, gyors érvelés, hányinger különböző fokozatú lázzal párosulva; továbbá fájdalmas hascsikarásokkal jelentkező szintén fájdalmas gyakori székelési inger (tenesmus), naponta 80- és 100- szor is, mely alkalommal kevés bélsár (a kór kezdetén), később pedig csak kevés nyákos, vagy véres kórtermény ürül ki, néha pedig éppen semmi. Ha a kór nagy fokú, zsonghiányos láz kíséri, ekkor erőkimerültség, dobosan fölpuffadt has, végbéliszám, akadályozott légzés, csuklás és egyéb ideges tünetek kíséretében halál