Gyógyászat, 1861 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1861-09-21 / 38. szám

Első évfolyam. 1861. 38. SZ. Pest, September 21. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak .ггэК Ö Z L Ö N Y E. Szerkesztő tulajdonos: Poor Imretr. Tartalom: A vérhas. Fekete Lajos tr. kisújszállási város orvostól. — Az ellentéti elvonó gyógymód. (Vége). Patrubány Antal tr. pesti gy. orvostól. — A lélek viszonya a szervezethez. (Vége). Kürschner tr. után, magyarítá Hamary Dániel tr. — Könyvismertetés. „Az allopathia és homoeopathia közti viszony stb. irta Szohner József orvostr. Baján“ ismerteti Nékám S. tr. — Lapszemle. Bujasenyvi agybántalmak. A gyomorlágyulás. Kisdedeken előforduló vértapló. Viszke­­teg gyógymódja. A koponya-alakzat és értelmiség közötti viszony. Döglött halak kipá­rolgása okozta nagy halandóság. Házasság vérrokonok közt. A hányás elkerülése ér­­tetlenítés után. Magzati sértések. — A kir. m. egyetem orvosi tanártestülete f. é. jul. 31-én tartott r. ülésének folytatása.— Ügyeink. Pólya József orvostr. és m. aka­démiai r. tag bizottmányi javaslata a pestmegyei egészségügy rendezése tárgyában. (Folyt.). — Utazási naplótöredékek. (Folyt.). Közli ifj. Z­­­a­m­á­r Vilmos tr. és tenge­részorvos. — Vegyesek. A vérhas. FEKETE LAJOS tr. kisújszállási város-orvostól. E kór, melynek leírását föladatul tűztem ki magamnak, édes hazánkban, különösen az alföldön annyira honos, miképp valóban megérdemli e lapok hasábjain tárgyaltatását. Mielőtt azonban az ál­talam járvány alkalmával észlelt esetek közül egyet leírnék, enged­jék meg­­. olvasóim, hogy ezen betegségről — mely hazánkban századok óta annyi ezreket vitt áldozatul, mint a hányszékelés — némelyeket álalánosságban mondhassák el. A vér­has (dysenteria, e görög szóból dys­­ nehéz, és en­teren­t­bél) a vastag bél nyákhártyájának lobos bántalma, melyet fölismerhetni következő kórjelekből: nagy fájdalom az alhastájon, a köldök környékén, mely nem ritkán a húgyhólyagra is kiterjedve nehéz vizelést okoz, fejfájás, nagy szomjúság, étvágyhiány, bor­zongások, gyors érvelés, hányinger különböző fokozatú lázzal párosulva; továbbá fájdalmas hascsikarásokkal jelentkező szintén fájdalmas gyakori székelési inger (tenesmus), naponta 80- és 100- szor is, mely alkalommal kevés bélsár (a kór kezdetén), később pedig csak kevés nyákos, vagy véres kórtermény ürül ki, néha pedig éppen semmi. Ha a kór nagy fokú, zsonghiányos láz kíséri, ekkor erő­kimerültség, dobosan fölpuffadt has, végbéliszám, akadá­lyozott légzés, csuklás és egyéb ideges tünetek kíséretében halál

Next