Gyógyászat, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1864-09-17 / 38. szám

Negyedik évfolyam 1864. 158. sz. Pest, September 17. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak K­ÖZLÖNYE. ^3 Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom: Az elmekórosak füli vérdag­ja. G­oly­a Károly tr.-tól. — Észlele­tek a pokolvar­ás a fene néhány egyéb alakja felül (Folyt.). Török János tr.-tól. — A szegycsont-törés. Közli P. Thewrewk Aurél. — Am. orvosok és természetvizs­­gálók Maros­vásárhelyit tartott X. nagygyűlése (Folyt.).—Lapszemle. — Tárca. ,Az állam és orvosok közt viszonyá-ról. Gräfenbergi levél. — Különféle. Az elmekórosak füli vérdagja (haematoma auriculare). londoni tébolydából irta BOLYÓ KÁROLY tr. a budai m. tébolyda v. másodorvosa. Azon helyi bántalmak között, melyek elmekórosaknál jelen­­ezni szoktak, leginkább fölemlíthetni a füli vérdagot, mely nem miyk­a kórteli különös fontosságánál, mint sajátságos természeté­ül fogva az elmegyógyászok figyelmét már rég magára vonta. Ezen sajátságos kórtünemény a közönséges orvosi gyakorlat­án oly ritkán fordul elő, hogy sokszor a különben terjedelmes gakorlatában megőszült orvosnak is alig volt alkalma egy-két letet észlelhetni, míg ellenben az elmegyógyászok terjedelmes nézeteikben ezt majd mindennap észlelhetik számos példányban. A füli vérdag többnyire idült dühöngés vagy büdösben szen­­tdő betegeknél, és pedig leginkább férfiaknál jön létre; kivé­­resen észlelhetni egyszerű buta- vagy idült húskóros betegeknél , a midőn is ezek gyógyíthatlanságát jelezi; sőt némely figyelők látják, hogy a fülvérdag, bár fölötte ritkán, azonban mégis fére szokott jönni némely méhgörcsösök, hagymázban szenvedők olyanoknál, kik gyakori fülzúzódást szenvedtek. Asszonyoknál alában ritkábban mutatkozik, én azonban a poroszországi té­­dudákban ezen sajátságos kórtüneményt nőbetegeknél is több­­et észlelem. A fülvérdag létrejövetele és kifejlődése fölötti nézetek igen klönbözők: némelyek (Gudden) ezen bántalom létrejöhetésének

Next