Gyógyászat, 1870 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1870-09-17 / 38. szám
-®£Х 610 КЗ®— tás-s nyomásra fokozódik. A kantatás átalában dobos hangot ad, mely nagyrészt a lép, sőt még a máj fölé is tetemesen kiterjeszkedik. Hányás alatt a hasizmok görcsösen összehúzódván, az egész hasban nagy zörgést, robajt s korrogást, alanyilag pedig a betegnek élénkülő fájdalmakat okoznak. A szokatlanul kifeszített bélhurkok helyenkint a hasfalon át könnyen kitapinthatók, s elég élesen kidomborodó, hurkaszerü képletek alakjában itt-ott szabad szemmel is láthatók s féregszerü, koronkint beálló görcsös, vonagló mozgásaik észlelhetők, a melyeknek élénkülése rendszerint bekövetkező hányásnak biztos előjele. Rendes székelet önkényt már öt nap óta nem mutatkozott, belső hashajtók állítólag sikerre nem vezettek, azonban ismételt állövetek után még ezelőtt három nappal is mutatkozott egy kevés bélsár, míg azóta ez sem. Mind e tünemények fészkéül a fájdalmak s csikarások gyupontjául kétségtelenül azon daganat tekintendő, amely a jobb combárokban a Poupart-szalag alatt a combháromszög alapjának közepét foglalja el. E daganat, mint már fönnebb is érintők, nagyságra nézve kisebb gyermek ökölnek felel meg, tetszetősen domborodó felülete sima, lassan, tetőszerüleg lesimuló s a szomszéd szövetek közt észrevétlenül elenyésző kerületének elmosódó árnyalata hajtalékszerüleg futja körül a dugnak megfelelő idomát. Fölötte a bőr kékes szederjesen elszinesedett, ernyedt s kissé ráncba szedhető. Tapintásra a dag feszült, érméces és kissé hullámzó, kontatásra dobos, nyomásra élénken fájdalmas, széles alapja, mely helyenkint vizenyősen beszűremkedett, körül nem markolható, s ki nem emelhető, de a sérvcsatornába befelé ujjnyi vastag cölöpszerű alakjában a kutató ujj hegyével majdnem félhüvelyknyire követhető, azontúl csak sejthető folytatása a has falazat ellentálló szövetében enyészik el. Amint a beteg elbeszéli, e daganat heted napja tart, de hogy az ugyan e helyen már mintegy két év óta koronkint hosszabb s rövidebb időre eddig is megjelent a nélkül, hogy az neki legkisebb fájdalmat vagy egyátalán az aggodalom mellett bármi egyéb kellemetlenséget okozott volna s ez is eloszlott mindannyiszor, a mint a dag többnyire lefekvéskor, néha azonban erősebb ujjnyomásra álló helyzetben is világosan kivehető surranás mellett a hasűrbe fájdalom nélkül visszalöhetett. Két csoportja áll a helybeli tüneteknek látszólag homlokegyenest, és pedig a baj hét napi tartama egyik oldalt s a mellé sorakoznak a dag sima egyenletes felülete, érméces és hullámzó tapintata, vizenyősen beszűremkedett környezete s a csőrékre három nap előtt még beállott székelés; a másik oldalt pedig a dag helyzete, kitapinthatása a sérv csatornában, továbbá, hogy három nap óta minden székelés kimaradt s végül a dagon észlelt dobos kontatási hang. Ezek sérv, amazok tályog mellett szólanak s kizáró értékük a fönn jelöltnél még jóval alább száll, ha tekintjük, hogy az egyenletes, sima felület s az érméces és hullámzó tapintat mindkettőnél többé-kevésbbé közös tulajdon s végül, hogy dobos kontatási hang ugyan a sérvnek okvetetlen feltétele, de mégsem zárhatja ki jelen esetben végképp a tályog lehetőségét, mivel ha a tályog tartalma vegybomlásra kedvező feltételek közé jő, gázfejlődés s így dobos hang ezáltal is adódhatik, amire jelen esetben, midőn már kívül a köztakarón is annyira előhaladt változásokat s elraálláshoz közeledő folyamatot észlelünk, mélytánulólag gondolni igenis helyén van. A székelet kimaradása három nap óta s annak az előtti napokban cserék utáni megjelenése döntő se jobbra se balra nem lehet, mert fel lehet ugyan venni, hogy a cserék által a kizáródás alatti részekből hajtatott csu