Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-14 / 3. szám
—е©( 34 КЗ®— egészséges egyének vizeletében nem onnét ered, hogy a vese ez anyagra nézve átdatlan, mivel a pepton oldatag és könnyen átömlő. A hiány oka tehát abban rejlik, hogy a pepton eredeti összetételét csakhamar elveszíti s ismét közönséges fehérnyévé alakul át. A kóros peptonvizelést föltételezheti a tápnyaedények körében föllépett visszafejlődési folyamat megzavartatása. E kórforma azonban oly betegeknél is föllép (hagymáz), kik tápszereikben csak igen kevés fehérnyetartalmú tápanyagokat kapnak. Meissner kimutatta, miszerint a pepton képződése nincs kizárólag a pepsin hatásához kötve. Eichwaldt a petefészekben peptont talált, mely a szövetek fehérnyéjéből képződött, anélkül, hogy egyidejűleg pepsin jelen lett volna, így a plasmafehérnye átalakulása peptonná, rendellenesen fokozott testhőmérsék mellett, megtörténhet. A bizonyítékot erre nézve csak akkor nyerhetjük ki, ha a peptonvizelés jelenkezését a fehérnyetartalmú tápszerek teljes elvonása dacára megfigyeljük, vagy ha a vizeletben több pepton választatikki, mint amennyi a fölvett fehérnyének megfelel. A fehérnye vizelést a búvárok a veset tér rendellenes nyomási viszonyainak tüneteként tekintik, míg a peptonuria a vérbeli anyagcsere mélyre ható zavarát jelzi, s így még nagyobb érdekeltségre számíthat. A közeljövő feladata leendő kórforma biztos és könnyen kivehető jelzési módszereit megállapítani. (W. Mediz. Presse 1871. No. 1.). A szemen előjövő UJKÉPLETEK. BERNOLAK József tr. egyet. m. tanártól. (Folytatás). 4. Eset. Szemtekerák. Cancer babi. 1870-ik év november 19-én egy másik érdekes eset vétetett föl műtét végett, hol eltérőleg az előbbitől vitetett az végbe Rembauer Márton 54 éves napszámosnál. Előzmények iránt kérdezve, feleli, hogy állítólag három évvel ezelőtt a jobb szem alsó szemhéján, a külső szemzug felé , borsónyi nagyságú újképlet (beteg árpának nevezi) lépett volna fel, mely folyton nagyobbodásnak indult. Ez eleinten az alsó, később a felső szemhéjon befelé növekedett, míg szemét kinyitni sem bírta többé. Aratáskor történt árpaszem általi sértésnek tulajdonítja a baj eredetét, mely nagyfokú fájdalmakkal járt, későb felfakadt, s azóta folytonosan bűzös genyelválasztás székhelye volt. Az osztályra való felvételénél következő jelen állapotot észleltem: A beteg halvány, vérszegény, igen roszul táplált. A belső szemzug táján látható az éles, kemény szélekkel ellátott anyaghiány kezdete, mely mintegy 5"'-nyi magassággal és 7—8"' szélességgel bír, s az egész alsó és a felső