Gyógyászat, 1871 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1871-07-01 / 27. szám
Tizenegyedik évfolyam. 3T. $'/. Pest, 1971. Julius 1. GYÓGYÁSZAT AZ OVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak No KÖZLÖNYEI ^2гэ Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre tr. Tartalom: Az átterjedési büdösek. — Harántfekvés előesett kaival. — A színházakról. A bujakór módszeres kezelése fejlődése első szakában. — Lapszem- je. A cukros hugyár legközelebbi oka. — Tá r c a. Der Kurort Herkulesbadh neben Mehadia. —■ Különféle. Az átterjedési kérdések. LEYDEN E. tr. előadása. Uraim ! Azon beteget, kihez most önöket vezetem, néhány hét előtt már látták. Állapotában azonban fontos változások történtek, melyeket tüzetesebben akarunk tanulmányozni. Emlékeznek önök, hogy a beteg az intézetbe való felvétele előtt vérhasban szenvedett, mely mértékes belterjességgel még most is tart. A vérhashoz kevéssel fölvétele előtt az alsó végtagok fájdalmas bántalmazottsága csatlakozott, kereszt- és csipőfájdalmakkal összekötve, melyek a lábizületig kisugároztak s jelentékeny működési zavart eredményeztek. Azonkívül az alsó végtagok túlérzékenysége s fokozott ingerlékenysége volt jelen s a jobboldali térdizület fájdalmas duzzanatot mutatott. E bántalom, melyet akkor a vérhas folytán föllépett bolygó ágy ék-kereszti ideglábnak( neuritis lumbo-sacralis migrans) ismertünk föl, még tovább fejlődött s átterjedt a gerincagyra. Ez észlelet érdekes és fontos volta szükségessé teszi, hogy az egész kórlefolyást ismételjük. Schmidt R. 44 éves, munkás. A beteg a szokványos gyermekbetegségeket nem állotta ki s eddigelé komolyabban sohasem volt beteg. Betegünk oct. 12-én tapasztalta, hogy tőle nagyfokú erőtetés után nyákosvéres bélüríték távozik el, mely miatt orvosi segélyt vett igénybe. A beteg himbermagolajat és fehéres port kapott, s nehézségei csak 12 por bevétele után enyhültek, a véres kiürítés pedig csak 24 porra szűnt meg. Betegünk a 14 nap alatt kiürített, nyákkal vegyített vér összes mennyiségét 2—3 quartra becsüli. Miután betegünk néhány napig jól érezte magát, bal ágyéktáján szúró fájdalmakat érzett, melyek a keresztcsont felé húzódtak, s később a jobb combra átterjedtek. Betegünk még a tenesmus tartama alatt az orvosi poliklinikumhoz folyamodott, ismét himbós olajat és port kapott s ágyba kellett feküdnie. Másnap jobb térdizületében fájdalmakat érzett, melyek napról napra fokozódtak s végre az alszárat is megtámadták a bokákig. A beteg járása és nyugalmas állása meg volt akadályozva. A jobb térdizület kevéssé duzzadt meg. Mivel az ágyéktáji fájdalmak nem csökkentek, betegünk 20 köpelyt rakatott fel; a fájdalmak azonban ekkor is fenmaradtak, s ezért mustártapaszt vett igénybe. A fájdalmak erre az ágyék-