Gyógyászat, 1872 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1872-04-20 / 17. szám
l tizenkettedik évfolyam. 10. sz. Pest, 1872. április 20. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre Jr. Tartalom: Légcsőmetszés asphyxia beálltával. — Végbél mögötti tályog. — A méhközötti lobrol. — A hagymáz gyógytanához. — Lapszemle. A heveny vilanymérgezés ellenszerei. — Tárca, a) Az apateleki ásványvizek Borosjenő mellett Aradmegyében. (Vége), b) Az orvosi társulás kérdéséhez, c) A lelencház kérdéséhez. (Vége). — Különféle. LEGCSOMETSZES asphyxia beálltával. .A. m. orvosok és természetvizsgálók aradi nagygyűlésén bemutatta DARÁNYI JÁNOS tr. műtevő, Arad sz. k. város tiszti főorvosa. A gége-légcsőmetszést némelykor azon időszakban is végbe szokták vinni, midőn épen a légzés megszűnik. Ez ugyan korántsem biztos eljárás, mert több esetben a végbevitt műtét után sem tér többé vissza a légzés, miért is a műtétet szívesebben alkalmazzák azon időszakban, midőn a légzés, bár lassúbb, de mégis észlelhető. A tisztelt szakülésnek a légcsőmetszés olyan esetét mutatom be, melynél a műtétet ép azon pillanatban vittem végbe, midőn már a légzés akadozott, az ütér tapintható nem volt, a szív azonban még némi mozgást külött. Az eset következő: 1966. aprilban, diphteria járvány alkalmával, a 10 éves Lustig Károly, 4-ik elemi osztály növendéke, súlyos torok és gégediphtheriában betegedett meg. A körfolyamat már tetőpontját érte el, amennyiben teljes szűkülés— stenosis— kékülés — cyanosis — szóval fuladási tünetek mutatkoztak. Miután valamennyi empyrikus s észszerű gyógyszer sikernélkülinek mutatkozott, a kétségbeesett anyának a műtétet ajánlottam, ki azonban semmi sziki alatt sem akart beleegyezni; végre hosszas rábeszélés után annyiban engedett, hogy én ügyfeleimmel együtt a beteg gyermek mellett maradjak addig, míg a halál közeledte, azaz, a végső légzés be nem következik, mert csak ezen pillanatban volt hajlandó a műtét végrehajtásába egyezni. Engedtem ugyan e kívánatnak, de csak annyiban, amennyiben a gyakorlat mindennapi tapasz