Gyógyászat, 1873 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-18 / 42. szám
Tizenharmadik évfolyam. 42. SZ. Budapest, 1873. október 18. GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre Jr. Tartalom: A tüdővész gyógyitékonysága. — A hószámot kisérő tünetek. (Folyt.) Szülési akadályok. — Lapszemle. Halvány a cholera gyógyításánál. Ozonos égény (aether ozonic, Ozonaether) húgysavas hegyköveknél. — Tárca: a) A község orvosi ügy, Torontálmegyében. (Folyt.) b) Igénytelen javaslat a közegészségi ügynek Budapest municipális szervezésénél tekintetbe veendő rendezéséhez. (Folyt.) c) A nemzetközi béke eszméje. — Különféle. A tüdővész gyógyitékonysága. MASSINI REZSŐ tr. m. tanártól Baselben. Egyetemesen el van terjedve azon nézet, hogy ama korcsoport, melyet „tüdővész“ nevével szoktunk jelezni, gy*-e cikk feladata azon kérdést megfejteni, mennyiben felel meg e nézet a valóság és igazságnak. A tüdővész történelme oly régi, mint a gyógytudományé átalában. Egy rövid pillantás erre meggyőz bennünket, hogy a tüdővészt koránt sem fogták fel mindenkor, mint gyógyíthatlan bajt, hogy sokkal inkább az összes ó- és középkoron keresztül egész újabb időkig a szerzők többsége igen helyesen több alakot különböztetett meg, melyek jóslatukban igen külféleképen mutatkoztak. Az ősrégi orvosi művekben természetesen, az ó-ind iratokban a boncismeret oly alacsony fokon áll, és bennük a gyógykezelés, jóllehet a legkiterjedtebb tapasztalatokra alapíttatott, mégis mindennemű babonával annyira össze van keverve, hogy a belbajok lényegéről csak igen homályos fogalmakat találunk. Sucrutah az Argur-Vedában a tüdővész, ellen főleg zsírokat ajánl, különösen vajat, továbbá földiszurkot (Erdharz), a mellett az étrend szigorú szabályozására fektet súlyt, és név szerint a víz, tej és méz használatát magasra becsüli. A chinai és óagyptusi orvostanokban is, melyek részleg vnd nézeteken alapulnak, a tüdővész isméje igen ingatag és gyógymódja tisztán tapasztalati.